2011. december 20., kedd

ÜNNEPEK ELŐTT




Szomorú és egyhangú lenne az életünk ünnepek nélkül.
Ezek a várva-várt jeles napok sokcélúak. Alkalmat teremtenek a dolgos hétköznapokból való kikapcsolódásra, az ajándékozásra, a pihenésre.Vajon jól használjuk fel a lehetőségeket? Úgy tűnik, hogy napjainkban elveszni látszik pont a lényeg.
Túl sokat vásárolunk, főzünk, halálra fárasztjuk magunkat, s mivel fáradtak vagyunk nem éljük át a Karácsony Ünnepének misztériumát.
Ha erőnkön felül költekezünk, a későbbiekre halasztott adósság megfoszt minket az ajándékozás örömétől.
Ha roskadozik az asztal, még az étvágy is csökken.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem tudunk mindenkinek és mindennek megfelelni, ne is erőltessük.
A vásárolt ajándéktárgyak helyett készítsünk magunk valamit. Mindnyájan jók vagyunk valamiben. Lehet kézimunka, befőtt, vagy sütemény. Beleszőhetjük, festhetjük, süthetjük a szeretetünket,ami még akkor is érezhető , ha a mű nem lesz tökéletes.
Ha időben kezdtük a felkészülést, akkor már az ünnepeket megelőző hetekben is kiemelkedhetünk a szürke hétköznapokból. Így kerülhető el a hajszoltság okozta veszekedés, s helyét a magasztos, fennkölt érzések tölthetik be.
Még mindig nem késő kicsit áthangolódni a kereskedelem, reklámok diktálta "vegyél-vegyél"-ből.
A bevásárló-központok angol eredetű dalai helyett hallgassuk a szépséges magyar énekeket, verseket.

Ady Endre örökbecsű,szívfacsaróan szépséges versével kívánok minden jó barátomnak és kedves ismerősömnek gyönyörű Ünnepet!!!!
Szeretettel: Irén

2011. december 15., csütörtök

Különleges világnap....




...a Kossuth-rádióban.
Hallgattam a híreket, s a sok felrobbant, leesett, elfogták, kirabolta, leütötte, elütötte, belehalt, stb. között egy KAKUKKTOJÁSra leltem.
"Angliában megrendezték a szokásos Száradó-Festéknéző Versenyt."
Ahol is az nyer, aki a leghosszabb ideig képes nézni mozdulatlanul, rezzenéstelen fejjel és szemmel, pislogás nélkül egy száradó festékfoltot.
" ...őrület, de van benne rendszer ",legalább is az angolok szerint.
Gondolom így ünnepek előtt megnyugtató lehet a háziasszonyoknak.
A versenybe szállók Guiness rekordra törekszenek.
Vannak még boldog emberek !!!
Ha szeretnétek benevezni, vagy csak kikapcsolódásra vágytok, a fenti videó segítségével megtehetitek.Bár a festék éppen nem szárad, hanem folydogál, de ez legyen a legnagyobb gondunk :-)))

2011. december 12., hétfő

APRÓ-ságok

1. Csütörtökön mindenkinek udvariasan köszöntek a jegyellenőrök a metrónál.

2. Cégtáblán olvastam: "Lapszabászati fafeldolgozás". Remek ritmusa van.

3. Apuka kézen vezette másfél éves forma kislányát, hátán tömött hátizsák, s még egy
óriási sporttáskát is cipelt. Vajon anyuka hol van, gondoltam. Megláttam őt is.
Kacska kéz, kacska láb az egyik oldalán, így bicegett utánuk, mégis milyen szép
család volt.

4. Idős férfiak csoportja beszélgetett a metróban.
Egyikük mondta : ...ha az Osztrák-Magyar Monarchiában nem úgy döntöttek volna,
hogy belépünk a háborúba, akkor....Sajnos megállóhoz értünk és kiszálltak. Sosem
tudhatom meg, mi lett volna, ha.....

5. Fiatalember lépett hozzám egy üzletközpont bejáratánál, ahol egyik fiamra
várakoztam. "Kinder figura ?" - kérdezte. Én már sajnos nem annyira, de miért
kérdi? Elnézést kért a tévedésért és továbblépett.

6. Mivel a közbiztonság alaposan meggyengült, gyakorta hordom a válltáskámat a
kabátom alatt. Praktikus ötletnek bizonyult, mert azóta mindig akad valaki aki
átadja az ülőhelyét. Bár látom az arcokon a bizonytalanságot, mikor a pocaknak
vélt domborulatról az arcomra téved a tekintetük.

7. Újságpapírral átabotában beragasztgatott kirakat üvegen hirdeti a tulajdonos:
"Kirakatrendezést vállalok!" Nem őt választanám.

8. A Gesztenyés-kert nevű parknál kérdezgettem az unokámat, aki akkor ötéves volt.
Milyen fák vannak itt, vadgesztenyék, vagy tán szelídgesztenyék?
Rövid gondolkodás után: Tudod Mama, vannak itt vadgesztenyefák és, és....békések
is.

9. Szabad emberek vagyunk,de az egyéniségünk börtönében. (Joshi Bharat)

10. Hogy a masinám miért így rendezte a fenti sorokat, nos, az rejtély számomra.

2011. október 29., szombat

Ősz Fekete István versével és egy kérdés.






Estnek árnyán


Estnek árnyán
alkony szárnyán
a szürkület
végiglibben.
Régi tőkék
mámort rejtőn
kapaszkodnak
kopasz lejtőn
s rőt levelük meg-
meg rebben.


Int egy árnyék,
elmúlt szárnyék
bús fürtöknek
takarója,
késő darázs
zsongva-
bongva,
szeptemberi titkot mondva,
pihenni száll
a karóra.


Vén diófa zizeg,
susog,
egy-egy dió halkan koppan,
holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
s gyalogúton lépés dobban.


Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan.


Foszlott szélü kalapjával,
megemelve lassan, mélyen
annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban,
tárt karral a gyepű szélén.

Fekete István


Szépséges vers az őszről, öregségről, őstudásról, megnyugvásról.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét juttatja eszembe.
Azon gondolkodom, hogy az Öreg, vajon a kőkereszt előtt emelte-e meg a kalapját, csak úgy megszokásból, vagy a Mindenhatót köszöntötte, s néki köszönte meg az őszi est varázslatos és örök szépségét, vagy talán az összel lassan múló életét ??????
" annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban....."

2011. október 15., szombat

Körülnézek...

....és látom, hogy minden megy tovább. Lassan ideje feltápászkodni.
Ideje megköszönnöm Mindenkinek a segítő szavakat, sőt a gondolatokat is.

Irreális állapot ez. Az idő telik és én várom az gyógyulást, de legalább az enyhülését ennek a soha nem ismert kétségbeesett állapotnak.
Zajlik belül, kavarognak a gondolatok. Valami lehetetlen, sosem ismert elegye a fájdalomnak, önmarcangolásnak, megbocsájtásnak, reménykedésnek, hitnek és hitetlenségnek, bűntudatnak,bűnvádnak... és még kitudja mi minden érzésnek.
Milyen más szemmel nézem most a körülöttem zajló életet.
Szeretném a boldog pároknak odakiáltani: szeressétek egymást míg lehet. Sajnálom az idősebbeket, akik még előtte vannak a megpróbáltatásoknak.Elmondani mindenkinek, hogy ne törődjenek jelentéktelen dolgokkal.
Mégis, a tanulság az, élni kell az életet, a mindennapokat, ahogy telik tőlünk, a többit úgysem lehet kiszámítani, nem lehet és nem is kell "készülni " rá. Az ellent mondana a józan észnek.

Olvastalak Benneteket "közben" is.
Veletek örültem az örömeiteknek, szerencsére ebből volt több. Jóvátehetetlennel és megváltoztathatatlannal nem sokkal találkoztam. Annál több volt a szép, lélekmelengető bejegyzés kis unokáról, gyerekekről, munkáról, utazásokról, épülő házról, rekkenő nyárról, gyönyörű őszről.
Gyönyörködtem szép fotóitokban is, mind-mind egy csepp orvosság volt a gyógyíthatatlanra.

Ezer köszönet Nektek minden egyes vigasztaló szóért, a leírtakért, a telefonon és személyesen nyújtottakért.
Ha valamire nem úgy reagáltam ahogy elvárható lett volna, azt tudjátok miért volt, ne haragudjatok érte.

2011. augusztus 22., hétfő


Elment a Legkedvesebbem, s a világ úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Pedig nagyon üres lett nélküle.............................................

2011. augusztus 11., csütörtök

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl.....11. .




Újra Ausztráliáról :-)
Például adósa vagyok Györgyinek, aki egy bejegyzés után azt kérdezte, hogy mit eszik az átlag ausztrál.
Nos, elsősorban barbit. No, azért megijedni nem kell, nem a babát, hanem barbecue-t, amelynek a kedveskedő rövidítése a barbi.
Ismerjük ezt mi is, rostonsült néven. Először finoman bepácoljuk, majd szépen ,lassan parázs fölött, rácson vagy vaslapon megsütögetjük.
Ám nem úgy az ausztrál férfiú. (Mert ő süt, nem az asszony.) Ő többnyire nem pácol, hanem bemegy a henteshez és megveszi a készre szeletelt, hatszáz fajta pácolt, avagy pácolatlan hús, vagy kolbász valamelyikét. Ez többnyire birka, vagy marhahús. Vesz hozzá a sokféle szószból is, amit bizony nagyon jól tesz, hamarosan meglátjátok miért.
Ezekután beiizítja a masinát és akkurátusan szénnéégeti a húst. S, hogy valami felismerhető íze is legyen, arra kellenek a szószok. De "annyi" sör után már ki figyel oda az ízekre ?

Sütögető alkalmatossága mindenkinek van. Ha nem akarja az ember magával cipelni, bárhol talál gázzal vagy villannyal működő masinát, mely ingyenes. Minden parkban fellehető, sokhelyütt még fával fűthető is van, ládában odakészített,gondosan felhasogatott fával együtt.

Az átlag ausztrál családanya nem főz. Nem tud és nem is akar. Fogalma sincs, hogy mit lehet kezdeni egy pohár tejföllel, vagy egy darab karalábéval, nem is ismeri.
A bevásárló helyeken a fém trolik kész termékekkel, rágcsálni valókkal, kólával sültkrumplival, édességekkel vannak tele. Meg sörrel. Csak a pénztárca vastagságától függ, hogy esténként hová megy a család vacsorázni.
(A vacsora a főétkezés, délben csak szendvics az ebéd, margarinnal, sajttal és rengeteg salátával, uborkával és céklával.)
A tehetősebbek a jobb éttermeket választják. Hétfőn görög, kedden olasz, szerdán kínai , csütörtökön, indiai, pénteken libanoni, stb. vendéglőbe mennek.
A sorrend tetszőleges és változó.
A szegényebbek választhatnak a svédasztalos pizzázók és más önkiszolgáló helyek között, melyek olcsók, 120 féle ételt kínálnak és....nagyon vacakok, többnyire.
No és a Mc' Donalds, a Pizza Hut, a Kentucky , és még sokáig sorolhatnám, hogy mely gyors éttermekben üldögélnek.
És végre eljön a hétvége, a fűvágás és a bbq. ideje.

Mi is szerettünk húst sütni, volt is néhány érdekes kalandunk a két kultúra különbsége miatt.
Nem szeretem a birka és a marhafaggyú ízét-szagát. Ezért azt találtam ki, hogy alufóliát terítek a sütögető lapra, így csak a saját ízeinket élvezzük.
Egyszer egy gyönyörű víztározó parkjában készülődtünk az ebédhez, sült a hús a fólián, fokhagymával,hagymával jóféle füszeres pácban illatozott. Már majdnem kész volt, mikor egy nyugdíjas nénikékből álló társaság érkezett. Meglepve látták -a számukra idegen- fóliát.
Kétségek közt tipródtak, hogy most mi legyen. Nem érezték ildomosnak, hogy amúgy hagyományosan, csak a csupasz platnira csapva készítsék az ennivalót. Amolyan igazi, régi vágású, művelt asszonyok voltak. Végül kértek a fóliánkból, és -szerintem- életükben először,s talán utoljára, ők is azon sütötték meg a pecsenyéjüket.

Másutt többször előfordult, hogy megjegyzéseket hallottunk, hogy büdös a fokhagyma, de többnyire elkérték a pácunk receptjét, mert tetszett a sülő ételünk illata.

Végezetül, a fenti videó Melbourne öt nevezetességét mutatja:
1. Felhőkarcolók
2. Royal Exhibition Building, szép és régi épület, nagy kiállításoknak ad helyet
3. The Shrine of Remembrance , háborús hősök emlékműve
4. St. Paul's Cathedral
5. Twelve Apostles , Tizenkét apostol, melyekből már csak kevés van, lassan belemossák a hullámok az óceánba őket.

Több nevezetesség is van, őket majd megnézzük legközelebb.

2011. július 9., szombat

Kéretik nem kikacagni !!!!




Ez itt egy fotó, melyet enkezemmel követtem el, majd felügyetlenkedtem ide nektek okulásul, hogy milyet nem szabad közszemlére tenni.
Azért egy ici-pici büszkeség mégis lakozik a szűmben, ugyanis ez az ELSŐ !
Teljes megértésetekért esedezem és ígérem, hogy legközelebb szebbel jutalmazlak Benneteket :-)))

2011. július 5., kedd

45 esztendő




Jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, holtomiglan......

2011. június 22., szerda

Az emberi hülyeség végtelen.......




....és azon is túl, nagy darabokban lóg a világűrben. Ezt akár idézőjelbe is tehettem volna, mert hajdanvolt matematika tanáromtól származik. Az igaz ugyan, hogy nem kifejezetten arra a jelenségre értette amelyről szólni kívánok, de azt most már fedje a feledés homálya.
Amiről szólnék az egy furcsa viselkedésmód, melyet csak a tapasztalt lélekbúvárok tudnak megmagyarázni.
Arról lenne szó, hogy miért kattannak rá,egyébként értelmesnek tűnő emberek, a különböző akciókra, és kiemelten arról, hogy miért tülekednek egy-egy nyitási akciónál.
A Kossuth-rádióban hallottam ma reggel egy különösen eszement eseményről, gondolom emlékeztek a "talicskás" őrületre.
Erről azután eszembe jutott, hogy minap Agárdon megnyílt egy új (csak ott új)szupermarket. Nyitási ajándékként valami műanyag dobozkát kaptak azok akiknek jutott. Nos, ezért a filléres vacakért álltak sorba és tiporták egymást az emberek.
Ha azt hinnénk, hogy a nálunk jobb módú országok lakosai másképpen viselkednek, akkor tévedünk.
Ausztráliában, ezen belül Melbourne-ben, van egy nagyon elegáns és drága áruház, a Myer,ahol gyakran van kiárusítás. Ilyenkor a gazdag emberek, főként nők, magukból kivetkőzve ölik egymást a bejutásért, néhány dollár megtakarítás lehetősége miatt.
De , hogy ne ostorozzak csak másokat, elmesélem a saját esetemet. Ez ugyan nem nyitási akciós, de nagyon jellemző.
Először jártam életemben nem szocialista országban, amikor vagy harminc évvel ezelőtt Melbourne-ben voltam látogatóban. Akkor még híre-hamva sem volt itthon a bevásárló központoknak, ott láttam először. Bevallom káprázott a szemem és egyik ámulatból estem a másikba. Olyan árubőséget, mint ott, én még sohasem láttam.
Ami a leges-legizgalmasabbnak tűnt, az volt, hogy felfedeztem, az egyik kijáratnál kicsi dobozokban valódi almalevet osztogattak "ingyen". Elfogott valami lázas kapzsiság,s mivel több ki és bejárat volt, rávettem Édesanyámat, hogy mindegyikhez többször is menjünk , s mindketten kapjunk a gyümölcsléből.
Anyám csendesen somolygott, de részt vett az én "magán akciómban" , melynek eredménye többtucatnyi almalé volt. Hazavittük, és azt mondta, most addig iszod, míg el nem fogy.
Hosszú időnek kellett eltelnie mire újra megszerettem ezt a nedűt.

2011. június 16., csütörtök

Én már csak kacagni tudok :-)))




Nem kertet építünk, hanem renoválunk. Lépcsőt, ablakot , ajtót. Festünk, mázolunk.
Nagyon nehezen élem meg.
Kosz van és rendetlenség . Nagyon lassan haladunk.Bár úgy lenne mint a fenti filmben. A hab a tortán: a nemvárt nehézség.
Abból is jut.
És ne mondja senki, hogy majd bezzeg ha kész lesz, akkor milyen jó lesz neked. Mert most van most , és most nem jó nekem.
Szusszanásnyi,ebédutáni pihenőben láttam egy kertépítős műsort.Nem köntörfalaztak. Elhangzott az alábbi bölcsesség amely jól illik a jelen állapotunkhoz:

"Először sokkal rosszabb lesz, mint eddig volt, addig, míg egy kicsit is jobb lesz."
Mi most a "sokkal rosszabb" állapotban leledzünk:-(((

A szánakozó és együttérző szavak ide alulra kéretnek !!!!

2011. május 31., kedd

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl....10.




Nem tudom, hogy ez a tehetséges ausztrál fiú megnyeri-e az ottani "Csillag születik" versenyt , vagy sem. Mindenesetre megérdemelné :-)
Mégis ez késztetett arra, hogy írjak újra néhány szót az ausztrál lelkiségről.
Azt sem tudom, hogy mennyire jellemző , hogy egy 16 éves, birkákkal foglalkozó farmergyerek zongorázzon, zenét szerezzen ilyen színvonalon.
Viszont azt tudom, hogy még életemben soha más népeknél nem tapasztaltam,- azt a jó értelemben vett- gyermekded örömet, egyszerű szórakozások alkalmával, mint abban az országban.
Nagyon érzékenyek és könnyen elérzékenyülnek a nagyon nehezen összebarkácsolt rövidke történelmüktől és "nemzeti" dalaiktól. De ugyanolyan önfeledten tudnak röhincsélni buta kis, poénoknak hitt idétlenségeken, mint ahogy lelkesednek jó célokért.
Jó látni, hogy az "Istenhátamögött" élő fiú, élete nagy megmérettetésén, nem restelli a nemzeti viseletet.
Igen, az a kabát és kalap tipikusan ausztrál viselet. A felső ,hivatása szerint, egy birkafaggyúval átitatott és ezáltal vízállóvá tett esőkabát. A kalap pedig rendes körülmények között a körbenlógó dugókkal, a legyek ellen szolgál.
Nem túl csinos, ámde annál célszerűbb a "bush"-ban. ( Au. bozótos )
Senki nem szólt rá, hogy mit "ausztrálkodik" itt, mindenkinek természetes a hazai viselet, és nem kizárólag a célszerűség mián. ( A kabát most és itt bőrből van, csak hasonlít az eredetire, de az egész fizimiskája olyan ausztrálos a fiúnak )
Jelen esetben természetesen a ruhadarabok szalonképes és illatmentes változatát láthatjuk :-)
Még tudni kell, hogy a dalt , ott, abban a pillanatban komponálta.
Nem ártana, ha egy jó zenetanár nyakon csípné ezt a "csodabogarat" (ahogy az egyik zsűritag nevezte) , az őstehetség elkezdene tanulni, és jó muzsikus válna belőle.
A kérdésre, hogy mire költené a nyereményt, ha az övé lenne, elmondta, hogy venne egy úszóházat (Houseboat) és egy jó zongorát.

2011. május 12., csütörtök

Tavasz




Lassan nyárba hajlik a tavasz, de talán még nem késtem el.
Oly sokan és olyan gyönyörűségesen megírtátok, képekkel is bizonyítottátok a tavasz szépségét, hogy talán most nyár elején "elbír" valami mást.
Kosztolányi Dezső "Zsivajgó természet" című icipici kötete akadt a kezembe.
1946 szeptemberében ajándékozta valaki, talán a szerelmének, talán csak a háború elmúltának örömére.Talán aki kapta, kicsit csalódott is, mert nem azt olvashatta amit várt.
Én ellenpontként, és aláfestő zenének Vivaldi pompás tavaszát választottam.
A könyvecske első része a "Virágok beszéde" alcímet kapta, és azt sejteti, hogy a virágok maguk "mutatkoznak be", a költő dolga csak a papírra vetése volt.
Az alábbi idézetek nem versek, csak rövidke kis szösszenetek, melyek helyenként humorosak, olykor gúnyorosak is.
Idéznék belőlük, s majd az olvasó dolga lesz megállapítani a helyességüket, vagy azt, ha nem tetszik.

Hóvirág:
-Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek,lazán, vázlatosan. Csak éppen összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami.

Ibolya:
-Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni?

Árvácska:
-Még mindig abban a poros, sötétkék ruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot.....engem elfelejtettek, kidobtak.De a jégkéreg alól is kiütöm a fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jég hátán is.

Nárcisz :
-"Kertem nárciszokkal végigültetéd...." Mindig ezt a verset mondogatom magamban. Mindig Csokonai Vitéz Mihályra gondolok.

Erika:
-No azért nem vetek meg egy kis erotikát sem.

Gyöngyvirág:
-Első áldozásom után fehér ruhában ballagok haza májusi délelőttön, kezemben elefántcsont-kötéses imakönyvemmel.

Papsajt :
-Nekem sajnos mindig papsajt. Szeretnék már egy kis változatosságot.

Orgona:
-Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.

Kamilla:
-Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz.Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla.Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerész-kisasszony vagyok.

Hajnalka:
-Amikor hajnali zenét adtál, vidéken, a kedvesedhez én mutattam neked az utat.
Emlékszel még rám?

Fukszia :
-Veled nem tudok beszélni.Talán hozz kínai tolmácsot.

Tárnics:
-Lila selyemzsebkendőmet lengeti a szél.Milyen bohémes. Itt a virágok gavallérja. Itt a gavallérok virágja.

Csalán :
-De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszúra nyúlik. Ne vegye rossznéven csípős megjegyzéseimet. Távol a világtól a szatíra műfaját kedvelem. Ezért senki sem szeret engem . Csak a szamár.

2011. április 29., péntek

Tudathasadásaim




Kérem, én nem készültem !

Az egész akkor kezdődött, amikor megláttam a tükörképemet a kirakat üvegben.
Szöghajú, nyolcéves- forma lányka ugrándozott, majompofákat vágva.
Nem való ez hozzád -gondoltam- majd pillantásom tovább rebbent.
Visszazökkentem a jelenbe.
Az az idősödő asszonyság, az volnék én . Mikor még nem is voltam igazán gyerek?
Akkor nem értem rá, hogy játszadozó gyermek legyek, mert felnőtt szerettem volna lenni.
Felnőtt!!!
Nem szerettem a gyermeki kiszolgáltatottságot.
Gondolatban férjhez mentem, képzeletbeli otthonomat rendezgettem, kisbabáimat dajkálgattam.
Azután minden a valóságban is megtörtént,de az idő elszaladt mellettem, szinte csak megérintett és tovább suhant.
Most pedig nem tudok azonosulni az ősz hajszálaimmal, sokasodó ráncaimmal,a derékfájással, gyermekeim felnőtté válásával.
Mert nem készültem.
Erre nem készültem !

2011. április 20., szerda

A HÚSVÉTI FÉNY MELEGE

"Nehéz megidézni a lassú hervadású, kissé melankolikus, de szépséges viktóriai őszben a megújulást, a koratavaszi ünnepi hangulatot.
Csak akkor sikerülhet,ha az anyagi világból átlépünk a szellem , a lélek világába.
Ezt feltétlenül meg kell kísérelnünk, ha meg akarjuk érteni a feltámadás lényegét.
Nem szükséges hozzá különleges képesség, csak egyszerűen tudnunk kell, hogy a húsvéti ünnep körüli szertartások nem csupán folklorisztikus produkciók. A lényegük a tudat kapuinak megnyitása, felemelkedés a szellemi-lelki élet magasabbrendűségébe.

Azt tudjuk, hogy a keresztény húsvét -Jézus feltámadásának ünnepe- a Holdhoz igazodik. Mindig a tavaszi (európai) napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. A fény, a Nap képviselője, Jézus meghal, eljön a Hold uralma , és a sötétség átveszi a hatalmat a Földön.
Ám mi tudjuk, hogy ez mégsem sikerült.

Ausztrália földrajzi helyzetének köszönhetően nincs tavasz húsvétkor, de telihold igen.
Ez segíthet megélni a misztériumot. No meg a böjt.Az ünnepet megelőző nagyböjt.
A magunkba szálláshoz elengedhetetlenül szükséges a test békessége, s a test békességét pedig a böjt segíti.
A fohászok adják a böjtöléshez szükséges erőt, a böjt pedig megerősíti azt.
Érezhetjük az igazságát annak, hogy lélek a testre,s a test a lélekre hat. ( Szt. Bernáttól az idézet, de nem szószerint)
Amikor a húsvéti bárányról nem csak a pirosra sűlt pecsenye jut az eszünkbe, tudhatjuk, hogy jó úton járunk.Aki a teste fegyelmezésében becsülettel helyt állt az bízvást reménykedhet abban, hogy fogékonyabb lesz a szellemi értékek befogadására.

A böjt a keresztényeknek felidézi Jézus szenvedéseit, s megkísérli annak átélését.
De a Húsvét mégis a megváltást hozza, a feltámadás misztériumának, és a magasabbrendű létnek az ígérete.

Már említettem a viktóriai ősz szépségét. A természet ilyenkor is csodálatos, és ezen a földrészen a sok örökzöld miatt nem olyan nyilvánvaló a növényzet hervadása mint európában. Menjünk sétálni a zöldbe, gyönyörködjünk, meditáljunk.
Köszöntsük az Életet,a Napot, a Fényt, amely gyözedelmeskedik a sötétség hatalmán.
Érezhetjük a Teremtőt, aki egy a világmindenséggel, amelynek a részei vagyunk mi is.
Mindezen kívűl még szükségük van az embereknek figyelmes, törődő szavakra, melyeknek az értéke megbecsülhetetlenül többet ér a pénzért vásárolható ajándékoknál.
Szánjunk erre a törődésre legalább annyit, mint a testünk karbantartására.
A jó szó a lélek simogatása.
S ha bennünk, ott legbelül már minden rendben van, jöhetnek az ünnepek. Megértettük a megújulás lényegét, mely egyben a feltámadás, s a telihold csak egy lesz a világ szépségei közül és már eszünkbe sem jut a sötétség."

Ezeket a gondolatokat 2003 őszén írtam az ausztráliai magyarok hetilapjába.
A viktóriai ősz valóban szinte a legszebb évszak, és az utolsó lehetőség az évben a nagy kirándulásokra, kempingezésre.
Gyakorta egy kis hegyi üdülőfalu, Bright karaván-parkjában sátoroztunk az Ausztrál Alpokban. A sátrat úgy állítottuk fel, hogy a bejárata szembenézett azzal a dombbal, amelynek tetejénél láthattuk a felkelő, csodásan hatalmas teliholdat. Feltámadási istentiszteletre egy kis kápolna nagyságú templomocskába mentünk, ahol a rituálé pont úgy történt mint itthon, csak angol nyelven. Mikor beléptünk a templomi félhomályba sokáig csak üldögéltünk, halk orgonaszó hallatszott, majd egyszercsak, szinte varázsütésre felgyúltak a fények. Körmenet is volt, gyertyákkal.
S mivel a harangszó visszatértével a böjtnek is vége lett, az itthon megszokott ünnepi étkeket vacsoráztuk, tábortűz mellett.

MEGHITT,SZÉP ÜNNEPNAPOKAT KÍVÁNOK !!!

2011. április 18., hétfő

Vérteskozmai kirándulás




Olyan szép volt a vasárnapi időjárás, amilyet csak kívánhat az ember áprilisban.
Nosza, kerekedjünk fel, mondta életem párja, s úgy is tettünk. A Vértes távolról szelídnek tűnő, inkább dombra mint hegyre hajazó, vonulata kellemes közelségben van hozzánk.Egyik, talán legszebb falva Vérteskozma. Oda indultunk.
Ez egy zsákfalu a Tatára vezető út mellett, alig három kilóméterrel beljebb az erdőben.
A falu történetében kétszer is előfordult az elnéptelenedés, de mindannyiszor újra benépesült. Először a török időkben menekült el a lakossága. Másodjára pedig a idetelepeített szorgos, rendet s munkát szerető svábságot űzte el a történelem akkori formálóinak könyörtelensége.
Halottaiból újra feltámadott, s szebb lett mint valaha.
Lakói hajdan bányászatból éltek,s a kis bányászfalucska jellegzetes fehérre meszelt házakból állott, a zsalugáterek, kapuk és kerítések pedig feketére voltak festve.
Mára csak egy ilyen maradt.
Üdülőfalu lett, s az örökségből megmaradt a szépre, tisztaságra törekvés.
Mindegyik ház tulajdonosa és felújítója megőrizte a ház és a kert eredeti formáját, de a színek változtak, és természetesen kényelmesebb lett bennük az élet.
Sok épület van külföldi tulajdonban, vagy a nyaraló vendégek jönnek messzi országokból.
Példaértékű a helység közösségi élete is, az elűzöttek, és azok leszármazottai pedig vissza-visszajárnak.
Az ősszel halottaknapja táján jártunk ott,s a temetőt szorgosan gondozták, sok szép virággal, mécsesekkel díszítették.
Szombati kirándulásunkkor a magunkkal vitt elemózsiát a templom dombján kialakított pihenő parkban eszegettük , mikor egy hölgy aromaterápiás előadásra invitált minket.
Bár érdekesnek ígérkezett, mi, a sok téli tespedés után mégis a gyaloglást választottuk. Így sem jártunk rosszul.Késő délután volt már, az erdő elcsendesedett, csak náhány kerékpárossal találkoztunk, meg madarakkal, őzikével.
A közelebbről már korántsem szelíd, sziklás, erdős dombok állatvilágában még megtalálható a vadmacska, a hiúz és a kőszáli zerge is.
Parlagi sast, kerecsensólymot nem láttunk, de a ritka kékgerlét sikerült sokáig megfigyelnünk.
A Vértes úgynevezett natúrpark, ami fokozottan védett természetvédelmi területet jelent, igy a kankalinnal borított erdőalja háborítatlanul virult tovább, és ibolyát sem szedtünk, pedig nagy volt a kísértés, hogy a különlegesen szép színű, illatos virágokból, régi szokás szerint, legalább egy csokrocskát vigyünk haza.

2011. április 4., hétfő

Prága



Egy blogtalálkozó margójára.


Stali szólt, mentünk, találkoztunk, csapoltunk, ittunk,világmegváltottunk,ittunk, lelkeket ápolgattunk,csapoltunk, ittunk,nevettünk, fényképeztünk, barnát ittunk, nevettünk, csapoltunk,világosat ittunk,beszélgettünk, világosat a barnával, habosan, történelemmel, irodalommal, hab nélkül, tudománnyal,csapoltunk,ittunk, világegyetemről, túlvilágról, e-világról, politikáról? nem arról nem,csapoltunk, ittunk, vallásról,barátságról......barátokként hazaindultunk.

Stali,Zsuzsa,Junik,Töprengő köszönjük !!!!

2011. március 22., kedd

Nyugtató helyett



Ezt a csodálatosan megnyugtató dalt "Napsugaras Parókiánk"-ról, Csillagostól csentem el, utólagos beleegyezésével :-)))
Ha valaki, Ő biztosan megbocsájt érte.
Nagy szükségem van rá. Tavaszi zsongás helyett szomorúság ül a lelkemen.
Nem-nem, nem magam miatt bánkódom. Sőt, nem is családtagjaim miatt.
Hazám sorsa , helyzete, jövője miatt érzett aggodalom keveredik a természeti katasztrófák súlytotta nemzetek balsorsa feletti, együttérzéssel vegyes szánalommal.
Földanyánk hánykolódik, próbálja lerázni magáról a kincseivel rosszul sáfárkodó, hálátlan embereket, s mint mindíg, most is a vétlenek bűnhődnek.
És akkor még nem is említettem a háborúk borzalmaitól szenvedőket.
Hiába kapcsolok a hangerő legmagasabb fokozatára, hangokat hallok, sikolyokat, zokogást, hullámverést, szélvihart.

" Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel......" ( Wass Albert )

2011. február 23., szerda

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....8.




Ausztráliában ennünk is kellett. Ez most bizonyára komikusan hangzik, hiszen enni mindig és mindenhol kell.

Nem volt ez olyan mulatságos, mint gondolnád kedves olvasó, mert a bőség országában, egy európai , azon is belül magyar gyomorral megáldott lény, nagyon sok megalkuvásra kényszerült. Az sem ártott, ha elég leleményes volt. De erről majd később.

A birkák országában (és itt most ne a pejorativ jelentésére gondoljatok, hanem a négylábú változatra) természetesen sok a birka. Így ez nem igaz, mert rengeteg, mondhatnám számtalan birka él és legelészik mindenfelé. Városokon kívűl és városokon belül is. A gyanútlan utazó nézelődik a "világ legnagyobb falujának" is nevezett Melbourne városában, és egyszercsak egy - mikor nem is számítana rá- farmot talál. Lovakkal, birkákkal, lovasokkal, birkarágta füvetlen dombokkal.
Ahol ennyi a birka ott elengedhetetlen, hogy birkahús is legyen. Van is. Bizony, mindenhol. A szagával egyetemben.
Ausztrália lakosságának fő húsforrása volt a "hőskorban", és maradt a mai napig.
A megátalkodott pesti viszont tejfölös paprikás csirkére vágyik, galuskával, uborkasalátával.
Sok évtizeddel ezelőtt egy magyar család tejfeldolgozó üzemet létesített és ők kezdtek el tejfölt is készíteni. Mikor mi megjelentünk a Dél-csillaga alatt, már lehetett tejfölt kapni, de a magyarokon kívűl, senki nem tudta mire való.
Egyszer az első munkahelyemre , egy üzembe, ebéd gyanánt tejfölt vittem. Munkatársaim gyanakodva nézték ,vajon mi lehet az a furcsa fehérség, majd rövid tusakodás után kóstolót kértek. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit esznek.
Nem csak a tejföl volt különlegesség az átlag ausztrálnak, ide sorolhattuk a karalábét, a zellergumót, azt is ha nagyobb mennyiségű paprikát vettünk lecsónak, az őrölt pirospaprikát, a szaloncukrot, a finom cukrászsüteményt, a fokhagymás kolbászt és általában a fokhagymát... és sorolhatnám napestig.
Juhtúró sem volt. Ha kőrözöttre vágytunk krémsajtot vettem és márványsajttal tettem csípősebbé az ízét. Később egy- szintén magyar -familia fűszerek gyártásába kezdett, és lett őrölt paprika is. Igaz a színe kissé halovány volt, de paprika helyett :-) jó volt.
Így történt, hogy teltek-múltak az évek és egyszercsak természetes szereplővé vált az előbb említett paprikás csirke a magyarok asztalán, sőt megkedvelték az Ozik is.
(folyt.köv.)

2011. február 15., kedd

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....7.






Nyugdíjasok és gyengébb idegzetüek hamarabb abbahagyhatják az olvasást.


A fenti, nem túl szívderítő bejátszásnak, főként az eleje vonatkozik az alant következő következésekhez.Ráadásul azt is bizonyítja, hogy még a csapból is, pardon a IHM-ből is, mi nyugdíjasok "folyunk".

Szomorú szívvel veszem tudomásul, hogy társadalmunk (most még itthon járok a történetben) haszontalan, felesleges és költséges tagjává váltam. Ráadásul túl nagy helyet foglalok el a fiatalabb korosztály elől. Anyagilag szintúgy, mint fizikai terjedelmemben.
Nincs nap, hogy arról ne polemizálna valamelyik hivatalos, hivatásos, félhivatalos és hivataltalan fórum, hogy mi nyugdíjasok, mekkora teher is vagyunk hazánk vállán.
Legutóbb, puszta véletlenségből, mert szándékosan ilyen nem történhet velem, a rádiós csatornákon barangolva, odatévedtem egy reggeli néphülyítő rádióműsorra.
Hazánk ügyeletes és mindenes nélkülözhetetlenje böfögte röhincsélve, félálmos képembe, hogy a vasárnapi, össznépi kulináris rendezvényen milyen gosztustalanul viselkedtem. Én és még sok idősödő, nyugdíjas társam.( valóban ott voltam, de honnan tudta???) Ő, a szegény elnyomott ifjú, nem fért oda a pultokhoz, mert a nyuggerek, ahogy kedvesen becéznek minket, elsodorták őt , s mire átkűzdötte magát éhes és mohó tömegünkön, már mindent felfaltunk.Ezenkívül még az is kérdés számára, hogy az amúgy valóban túlméretezett belépődíjat, vajon miből tudta ennyi öreg kifizetni.
Valahol azt olvastam, hogy eléggé el-nem ítélhető módon, rendszeresen megpróbálunk elsőként felszállni a járművekre, és ha ez sikerül is, nem átallunk leülni. Sőt, továbbmegyek,közülünk a főgonoszok, az éhenhalást elhalasztandó egy későbbi időre, még néhány munkahelyet is elfoglalnak.
Egyszóval, imígyen becsüli meg az ifjabb nemzedék a háború utáni Magyarországot romjaiból feltámasztókat,az évtizedekig kis fizetésekért robotolókat,a kicsit később születetteket akik sok gyermeket neveltek. A fiatalok úgy gondolják, hogy ők tartanak el minket.(Természetesen van kivétel is) Figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy fizettünk nyugdíjjárulékot. Meg még sokminden egyebet is, de az nem tartozik a témához.
Mára kiderült, hogy az a befizetett pézecske csiribi-csiribá, eltünt, és hamarosan nem lesz miből kifizetni az általunk dőzsölésre szánt havi apanázst.

Mielőtt nagyon ideges leszek, el is távolodom itthonról gondolatban ,és megyek, mendegélek, mignem elérek az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túlra.
Olvasom, hogy Ausztrália hasonló gondokkal kűzd, nevezetesen társadalma öregszik, és felrémlett az a szörnyű jövő, hogy kb. 40 év múlva megnégyszereződhet az időskorú gondozásra szorulók száma.Egészen pontosan 3,06 milliónyi nyugdíjas lesz akkorra.(lakóinak száma ma kb. 21 millió, csak hogy éreztessem az arányokat)
Nosza , összedugták hamarjában az okosok a fejüket, tenni kell valamit izibe, nem lehet megvárni amig ez bekövetkezik.
Létrehoztak egy bizottságot, amely a lehetőségekhez mérhető hatékonyságot vizsgálja.
Arra a következtetésre jutottak, hogy máris el kell kezdeni a jelenlegi nyugdíjrendszer felülvizsgálatát és átalakítását.
Olyan, pontokba szedett, javaslatokat tárt eme bizottság máris a közvélemény és a hivatalosságok felé, amely mindenkinek megfelelt. Elfogadta a kormány, az ellenzék és az egészségügyi és jóléti szervezetek prominensei is.
A végleges, vitafórumokra bocsájtható tervezet ez év júniusára várhatóan elkészül.
Részletekkel most nem szolgálok. Más társadalom, más történelmi háttér,más gazdasági helyzet, más anyagi körülmények. Nem lehet összehasonlítani a miénkkel.

Ám a társadalom gondoskodási szándéka, a megoldás keresésének gyorsasága, a jószándékú közvéleménykutatás akarata eltanulható és követhető példa.

2011. január 21., péntek

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....6.




Melbourne-ben , ahol éltem, nem gyakran fordul elő hóesés. Az évszakok nem tagozódnak élesen elkülöníthető négy részre, ha valaki havat akar látni sokat utazhat, hogy a vágya teljesüljön, mert a tél igen enyhe.
Elég ellentmondásos élmény az eukaliptusz fákon havat vagy zúzmarát látni, bár nagyon ritkán, rövid időre, megpillanthatunk hópelyheket a város magasabban fekvő kerületeiben.

Aki sielni vágyik, legkevesebb 150 kilométert utazhat, ám feltehetően jómódú, mert a téli sport Ausztráliában meglehetősen drága.
Az igazán alpesi jellegű helyekre 350-400 km.-t is autózhattunk, ahol már 1800 méter magasan, szinte Ausztriában érezhettük magunkat. Ott még kutyaszánon is utazhat akinek éppen ahhoz van kedve.
Mivel a hó, és a jeges sportok különlegességnek számítanak, amikor évi rendszerességgel, májusban, megérkeztek Warren Miller filmjei, a tél és a téli sportok szerelmesei igyekeztek minél előbb helyet foglalni abban a csinos, régitípusú moziban, ahol vetítették őket.
Az amerikai Warren Miller fénykorában amatőr sielő-sportoló volt, és számos verseny nyertese.
Idővel áttért a sielős filmek forgatására, és máig közel 600 különböző hosszúságú filmet készitett.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem sok havas vidéke létezik földünknek ahol ne járt volna a forgató csoportjával.
A világ legjobb, legmerészebb sportolói tartanak vele, hogy extrém túráinak főszereplői legyenek. Nemcsak a tájak szépsége lélegzet elállító ezekben a filmekben, hanem a sielők és snow-boardozók teljesítménye is.
A legmeredekebb hegyekről, szűz hóban száguldanak le, szökkennek szikláról- sziklára,
röppennek át minden akadályon, szakadékon, tavacskán, bármin ami elébük kerül. Esnek is nagyokat, de kéz és lábtörés vagy nem esik, vagy nekünk, nézőknek, nem mutatják.
Pedig sokszor került a stáb életveszélyes helyzetbe. Nevezetes és emlékezetes, amikor Új-zélandban egy forgatás közben kitört vulkán elől menekültek Warren Miller és egy síbajnoknő. A témához illő, remek,ritmusos zene is fokozza a hangulatot.

Ezek a filmnapok nem csak a megszokott -jegyet veszek, beülök, megnézem, hazamegyek-élményt nyújtja.Ilyenkor a kereskedők kiállitják legmodernebb, télisporthoz kapcsolódó árúcikkeiket, szép , szines kiadványok készülnek az alkalomra, utazási irodák csalogatják az embereket a Föld legszebb havas tájaira. Ihatjuk a világ tetejéről, gleccserek jegéből olvasztott friss, természetes vizeket.
A mozijegyek tombolajegyként is szolgálnak, komoly nyereményeket kaphatnak a szerencsésebbek. Természetesen, sífelszerelést, utazást a havasokba stb.

Igazi télies, fesztivál hangulat uralkodik az enyhe melbournei télben.
Ilyenkor megjelenik a film készítője , Warren Miller is akit nagy ovációval fogad a közönség.

A fenti filmösszeáálítás cime: A tél gyermekei. Valójában felnőtt emberekről szól, akik egész életükben gyermeki lelkesedéssel, félelem és gátlások nélkül hódítják meg a legveszélyesebb, elképesztően meredek lejtőket. Menekülnek a maguk előidézte lavinák elől.Itt éppen Alaszkára igyekeznek. Nincs főpróba, a tájat előszőr helikopterről mérik föl, a többi.... meglepetés, lesiklás közben.
Lám, ez az alaszkai túra is elég "meredek" vállakozás volt.

2011. január 17., hétfő

A lélek és a test ünnepnapja.




Legkedvesebb középsőszülött gyermekem vasárnap elvitt minket a Káli- medencébe.
Természetesen a menyünkkel és hatéves unokánkkal együtt. Ünnepnap volt ez, több okból is. A férjem vígan nézelődhetett, nem kellett vezetnie.
Az együttlét öröme sem elhanyagolható, sőt...
Olyan helyeken is jártunk, ahol még sohasem.
A nap hétágra sütött, s a tavaszias napsütés bearanyozta a hangulatunkat és megszépítette a télkoptatta balatonfelvidéki tájat.

Első utunk a Káptalantóti piacra vezetett. Sok jót, szépet és ízlelőbimbókat izgató beszámolót olvastam erről a helyről, de a valóság kellemesebb volt, mint amit elképzeltem.

Tágas mező ad helyet a Liliomkertnek nevezett piacnak, amelynek ötlete egy helybéli kertészetet vezető asszony fejéből pattant ki.
Tudhatta, hogy a helybéliek milyen finomságokat készítenek, helyben termelt, termesztett alapanyagból, ősi receptek, falujuk, családjaik szokásai szerint. Ámde piac hiányában nem volt hol és kinek kínálni a portékájukat. Pedig igény lett volna rá. A bio-piac megfizethetetlen, ahol meg olcsó árú kapható, ott sokszor baj van a minőséggel.

Szóval Harmathy Ildikó asszony felismerte a kereslet és a kínálat találkozásának a hasznát. Megoldásként felkínált egy szép darab földet a kertészete melleti területből, vasárnapi-piac nyitásához.
Lassan -lassan terjedt, szájról-szájra, blogról-blogra, mignem már papíralapú újságcikkekben is felbukkant a hely híre, és ennek arányában nőtt az árusító pultok száma. Mára már jönnek távolabbi megyékből eladni, és vásárolni is.

Ezen a hétvégén félgőzzel működött a piac, mint mondották a helybéliek, túl közel vannak még az ünnepnapok, a kiadások, és a nagy lakomák emlékei. . Ám még így is hatalmas volt a választék és elegendő számú vevő is látszott. Többfelől is azt hallottam, hogy jó-jó ez a piac, csak drága. Örömmel tapasztaltam ,hogy semmivel nem drágább mint bármely piac, sőt, sokminden olcsóbb, mint másutt, ezzel szemben a minőség nem említhető egynapon sem velük.
Megkísérlem felsorolni, hogy mi minden kapható egy ilyen átlagos, nem túl erős piacnapon, a teljesség igénye nélkül.

Frissen fejt "igazi" tehéntej, tejföl, nagyon sokféle sajt, "disznóságok", kolbászok, szalonnák, disznósajt, füstöltáruk, májasok, disznótoros, hozzávaló savanyúságok különböző fajtái, frissenvágott baromfiak : libák tyúkok, kacsák, csirkék konyhakész állapotban, burgonya, zöldségfélék, hagymák, többféle alma,
szárított gyümölcsök, frissen sütött almáspiték, rétesek, kalácsok, perecek, pogácsák, forraltbor, tejeskávé, tojás, lekvárok, dzsemek, gyümölcslevek,
Mangalica temékek széles választéka, mézeskalácsok különleges formában, mézek......

Mi ebédre, az országszerte töki-pompos néven ismert kenyérlepényt ettük, és bátran állíthatom, hogy a legfinomabbat széles-e hazában. Házi-rétest, almáspitét, és olyan-de olyan almalével öblítöttük le, hogy csuda.
Van egy asszony, aki minden vasárnap más és más házias főtt étellel várja az éheseket. Ezen a napon az idénynek megfelelöen disznótorost, hagymás krumplit, párolt káposztát kínált, normális áron. De mondják, mindíg, minden finom nála, a levesei és a pecsenyéi is.

Aki előszőr látogat e piacra , vagy üres pénztárcával menjen, vagy nagyon tömöttel, mert nem vállahatom a felelősséget senki anyagi helyzetének romlása miatt.
Szinte mindent megkíván és megvenne az ember :-)))
Tehát annak ellenére, hogy normális árak vannak, nem árt ügyelni.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a jó hangulat egyik oka az, hogy a portékák tulajdonosai nagyon kedvesek, jószívűek. Az is jóllakhat aki csak kóstolgat, mert nem sajnálják az ingyen falatokat.

Később, mikor már a pocakokat és kosarainkat megtöltöttük, tovább indultunk, Salföld felé.
A sorrendet nem a falánkságunk, hanem a piac nyitvatartási ideje határozta meg.
Ámbár, mintha jóllakottan még fogékonyabb lenne a lélek a szépségek befogadására :-)

Gyönyörű falvakon, a szépséges Kálimedencén keresztül , majd Salföldnél kétkilométeres séta után jutottunk a kies völgybe, ahol meglepően festői romok, egy Pálos-kolostor romjai láttán, szinte földbe gyökeredzett a lábunk.
A fenti videó csak kevéssé adja vissza a hely hangulatát, a romok méreteit, a környezet szépségét. Látni kell !
A falu széléről induló földúton, tágas mezőkön keresztül, két kilométert ballag a látogató, és egyszerre egy erdőben találja magát. Mikor nem is gondolná, hirtelen rábukkan a fenséges kolostor romjaira. Kicsiny völgyben, köröskörül hegyek övezte ez a különleges hangulatú hely.
A pálosok nem véletlenül választották a templomjaik helyét. Nemcsak a Pilisben, itt is működnek a föld pozitív energiái.
Jó itt bóklászni, "teremből" ki, "terembe" be, megcsodálni az épebben maradt ablakokat, fáklyatartókat, az eredeti mására épített kutat. Elolvasgatni a szép kiállítású történelmi útbaigazító táblákat,elmerengni régmúlt időkön, embereken, történelmen, s tervezgetni egy majdani táborozást, tábortüz rakást.

A hazafelé vezető úton ráérősebben csodáltuk a felújított, de eredeti formájukban megőrzött régi parasztportákat. Jó lehet egy ilyen házban, kicsit a múltban, kicsit a jelenben élni. Keresztül utaztunk a híres Kő-tengeren, elmentünk egy valóságos állattartó mintagazdaság mellett, láttunk szürkemarha gulyát, birka nyájat, őzike csapatot, és felrémlett a kocsiban éjszakázás réme, amikor kishíján eltévedtünk. A Vászolyba vezető utat akartuk lerövidíteni, illetve a GPS navigált minket a földutakkal keresztül-kasul szelt, szőlővel beültetett domboldalakra, ami nem eresztett minket, de más sorstársakat sem. Azért végül szerencsésen, élményekkel és finomságokkal telve hazaértünk.

2011. január 6., csütörtök

Őszi kék.....válogatott versek.

Az - éppen csak elmúlt- esztendő egyik legszebb ajándéka volt, hogy a virtuális világban megismerhettem Kajuk Gyulát, alias Trendo-t.
Egy gastro blogban olvastam verseit, prózáit. Mivel a versek szeretete nálam csak a késő felnőttkorban alakult ki,a -kissé Krúdy stílusára emlékeztető- novellái hívták fel a figyelmemet különös hangulatú írásaira.Remélem, hogy írója nem neheztel meg rám azért, mert más íróhoz hasonlítottam a stilusát.Nem is haragudhat, mert Krúdy írásaiért nem rajongtam soha, ezzel szemben Kajuk Gyula folytatásosai elbűvöltek. Azután jöttek a versek. Először csak kóstolgattam őket, nemsokkal később már vártam , hogy mikor jön a következő.
Megkerestem a világhálón találhatókat , és egy rendkívül sokoldalú költő műveire leltem.
Bármilyen hangulatban voltam, vagyok, találok hozzáillő, mondhatni rá rímelő költeményt.
Természetesen, mivel férfi írta őket,zömük jellegzetesen férfi vers, de annál érdekesebbek nekünk,nőknek, mert általuk jobban megismerhetjük a férfi lelket.
Legjobban a természet szépségei ihlette verseit szeretem, mert ezek nemtől függetlenül, hasonlóképpen hatnak nőre, férfiúra. A "Lombhullás" című igézően szép.

Szeretem a játékosan humorosakat, mint például a "Városi macska falun"-t, vagy a "Honorárium" címűt :

Vadászok vacsoráján verseim szavaltam.
Babérral koszorúztak a derék fiúk,
gondolták talán, a költők mind hiúk...
holott nemcsak dicsfénnyel él az ember.
Kongó konyhámba kedvetlen hazatérve
elgondoltam...hogy hát nem azér'
de egy kis őzhússal ha "megsértettek" volna,
most illatos vadragu főne fazekomba'
s míly szépen úszkálna benne a babér!


Vannak meseszerűek is, kisgyermekeknek (is) valók, pl. "Piknik a hegyoldalon".
Azután még az egészen rövid, majdnem haiku stilusúak, mint a "Várakozás"

Odvas szívemet belülről
rágja a búbánat lárva!
Hol késik vajon
az öreg Harkály doktor,
hogy belőlem kioperálja ?

S mivel ételekkel, receptekkel foglalkozó oldalon "találkoztunk", hát álljon itt néhány, ehhez a témához illő részlet is. Ilyesfélét rengeteget fellelhetni, bármilyen hangulatú versében találhatunk Trendo-s, étkezéssel kapcsolatos sorokat.

A hajókonyhán már készül a vacsora...
bögyös asszonysággal évődik az ura,
míg piruló hagyma otthonszaga száll
és a bólyák közt átevickél az uszály. ("Folyóparti alkonyetűdök" )

vagy:

Elég a kenyérillat
elég, ha csobog a víz,
elég ha számba olvad
egy kanálka szilvaíz......("Otthon lenni valahol " )

A fenti "kóstolók" csak kicsi szegletét érintették a költő sokoldalúságának. Fel kell, és érdemes felfedezni a misztikumot , a szomorúságot, az emlékek idézését is.

Végezetül egy kedvencem a sok kedvenc közül:

Lombhullás

A bükkös most egy katedrális!
Hamvasszürke, vaskos oszlopok,
magasba nyújtózó, karcsú ágak
és égre nyíló ablakok.

A hűs hajnalban námán állok.
Fülemben muzsikál a csend.
Ám váratlan örömtől felkiáltok:
-Ott fenn valami zeng!

Hirtelen pendülő varázsütésre
elszakad ágától a sok levél,
szédülten kering fenn a légben,
míg végül mindegyik földet ér.

Tétova lábad ösvényt keres,
a csúszós avaron, jaj, el ne ess !

2011. január 2., vasárnap

"Elmúla a karácsony....




de nem múla el a bájgli"... mondotta a hajdanvolt kabarétréfa, s lám, ez ma is így van. Itt szomorkodik egy diós és egy mákos bejglicsücsök, mert az utolsó falatot, utolsó darabot senki nem akarja elhalászni a másik elől.
Szép volt , mint mindig, fizikailag nem könnyű, de lélek melengető.
A karácsonyban a leges-legszebb (és most semmi újat nem mondok) a készülődés. Maga az ünnep villámgyorsan eltelik.
Ezt is elraktározhatjuk a szép emlékek polcára. Kitart jövő ilyenkorig, még szalicil sem kell hozzá.

Az idő is csak az ünnepekig ballag ólomlábakon, utánna már elkezd egyre gyorsabban lépegetni, majd szökken egyet, és már ki is dugta a fejét az első hóvirág.

Hanem bajban leszünk, mert egyre többünk újévi fogadalma, hogy nem fogadunk meg semmit.De mit fogunk akkor betartani, avagy boldog, diákos csínytevőként juszt is elkövetni?

Visszatérve még a karácsonyra, nagyon sokat tanultam a felkészülés időszakában.
Gyönyörű fotókat nézegethettem blogbarátok és társak honlapjain. Veretes ünnepi köszöntők születtek, s beleképzelhettem magam-a leírások olvastán- más családok ünnepnapjaiba.
Megtanulhattam az ajándékészítés változatos fortélyait.
Ráadásul ez volt életem első olyan karácsonya, amikor nem maradt semmi fontos az utolsó napokra. Időben és szép komótosan készülődtem.

Az ünnepek előtt mindenki izgatottan latolgatja, találgatja, vajon lesz-e hó, lesz-e fehér karácsony?
Ám ha már összeállt szépen minden, a fenyő a helyén, s feldíszítve, készen vannak a sütemények és ételek, megérkeztek a gyerekeink, unokáink, már lényegtelen, hogy odakint milyen idő van.
Ha aznap nem is esik a hó, elég, ha megidézzük hajdanvolt havas karácsonyok hangulatát. Így történt ez idén is.