2011. május 31., kedd

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl....10.




Nem tudom, hogy ez a tehetséges ausztrál fiú megnyeri-e az ottani "Csillag születik" versenyt , vagy sem. Mindenesetre megérdemelné :-)
Mégis ez késztetett arra, hogy írjak újra néhány szót az ausztrál lelkiségről.
Azt sem tudom, hogy mennyire jellemző , hogy egy 16 éves, birkákkal foglalkozó farmergyerek zongorázzon, zenét szerezzen ilyen színvonalon.
Viszont azt tudom, hogy még életemben soha más népeknél nem tapasztaltam,- azt a jó értelemben vett- gyermekded örömet, egyszerű szórakozások alkalmával, mint abban az országban.
Nagyon érzékenyek és könnyen elérzékenyülnek a nagyon nehezen összebarkácsolt rövidke történelmüktől és "nemzeti" dalaiktól. De ugyanolyan önfeledten tudnak röhincsélni buta kis, poénoknak hitt idétlenségeken, mint ahogy lelkesednek jó célokért.
Jó látni, hogy az "Istenhátamögött" élő fiú, élete nagy megmérettetésén, nem restelli a nemzeti viseletet.
Igen, az a kabát és kalap tipikusan ausztrál viselet. A felső ,hivatása szerint, egy birkafaggyúval átitatott és ezáltal vízállóvá tett esőkabát. A kalap pedig rendes körülmények között a körbenlógó dugókkal, a legyek ellen szolgál.
Nem túl csinos, ámde annál célszerűbb a "bush"-ban. ( Au. bozótos )
Senki nem szólt rá, hogy mit "ausztrálkodik" itt, mindenkinek természetes a hazai viselet, és nem kizárólag a célszerűség mián. ( A kabát most és itt bőrből van, csak hasonlít az eredetire, de az egész fizimiskája olyan ausztrálos a fiúnak )
Jelen esetben természetesen a ruhadarabok szalonképes és illatmentes változatát láthatjuk :-)
Még tudni kell, hogy a dalt , ott, abban a pillanatban komponálta.
Nem ártana, ha egy jó zenetanár nyakon csípné ezt a "csodabogarat" (ahogy az egyik zsűritag nevezte) , az őstehetség elkezdene tanulni, és jó muzsikus válna belőle.
A kérdésre, hogy mire költené a nyereményt, ha az övé lenne, elmondta, hogy venne egy úszóházat (Houseboat) és egy jó zongorát.

2011. május 12., csütörtök

Tavasz




Lassan nyárba hajlik a tavasz, de talán még nem késtem el.
Oly sokan és olyan gyönyörűségesen megírtátok, képekkel is bizonyítottátok a tavasz szépségét, hogy talán most nyár elején "elbír" valami mást.
Kosztolányi Dezső "Zsivajgó természet" című icipici kötete akadt a kezembe.
1946 szeptemberében ajándékozta valaki, talán a szerelmének, talán csak a háború elmúltának örömére.Talán aki kapta, kicsit csalódott is, mert nem azt olvashatta amit várt.
Én ellenpontként, és aláfestő zenének Vivaldi pompás tavaszát választottam.
A könyvecske első része a "Virágok beszéde" alcímet kapta, és azt sejteti, hogy a virágok maguk "mutatkoznak be", a költő dolga csak a papírra vetése volt.
Az alábbi idézetek nem versek, csak rövidke kis szösszenetek, melyek helyenként humorosak, olykor gúnyorosak is.
Idéznék belőlük, s majd az olvasó dolga lesz megállapítani a helyességüket, vagy azt, ha nem tetszik.

Hóvirág:
-Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek,lazán, vázlatosan. Csak éppen összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami.

Ibolya:
-Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni?

Árvácska:
-Még mindig abban a poros, sötétkék ruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot.....engem elfelejtettek, kidobtak.De a jégkéreg alól is kiütöm a fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jég hátán is.

Nárcisz :
-"Kertem nárciszokkal végigültetéd...." Mindig ezt a verset mondogatom magamban. Mindig Csokonai Vitéz Mihályra gondolok.

Erika:
-No azért nem vetek meg egy kis erotikát sem.

Gyöngyvirág:
-Első áldozásom után fehér ruhában ballagok haza májusi délelőttön, kezemben elefántcsont-kötéses imakönyvemmel.

Papsajt :
-Nekem sajnos mindig papsajt. Szeretnék már egy kis változatosságot.

Orgona:
-Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.

Kamilla:
-Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz.Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla.Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerész-kisasszony vagyok.

Hajnalka:
-Amikor hajnali zenét adtál, vidéken, a kedvesedhez én mutattam neked az utat.
Emlékszel még rám?

Fukszia :
-Veled nem tudok beszélni.Talán hozz kínai tolmácsot.

Tárnics:
-Lila selyemzsebkendőmet lengeti a szél.Milyen bohémes. Itt a virágok gavallérja. Itt a gavallérok virágja.

Csalán :
-De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszúra nyúlik. Ne vegye rossznéven csípős megjegyzéseimet. Távol a világtól a szatíra műfaját kedvelem. Ezért senki sem szeret engem . Csak a szamár.