2013. november 30., szombat

COMING OUT.....DE




...nagyon sajnálom, itt sem hull le teljesen a lepel. Csak bekukucskálni lehet. Nem szolgálhatok semmi izgalmassal sem a magam, sem a családom intim magánéletéről. Ráadásul most sem a heti, sem a napi menü nem kerül terítékre és az időjárás viszontagságairól is máshonnan kell tájékozódni.
Nem takargatok semmit, nem is fedem el a magánügyeimet, csak nem beszélek róluk. Legalább is nem mindenkinek, itt a nyilvánosság előtt. Mert ez az internetes napló nem igazi napló. Egyszerűen csak lejegyzem ami éppen foglalkoztat, vagy olyan velem történt eseményeket, amelyekről azt képzelem, hogy mást is érdekelhet. ( ha meg nem, hát nem)
Aki csak kissé  figyelt rám, így is sok mindent megtudhatott rólam,  sőt,szinte mindent.

Ma csak egy kicsit a kultúráról, s a kulturálódási lehetőségekről, lehetőségeimről egy pár szót.

Kezdem a színházzal. Valamikor a zene és a könyv után a legmagasabb rendű szórakozásnak tartottam.
A mai modern színház nem tetszik. Nem szeretem a színpadon a durva szavakat, az obszcén jeleneteket és a bele erőltetett politikát. Azt sem, ha örök érvényű és hatalmas műveket kevésbé tehetségesek átírnak.
Azért természetesen ma is születnek  igazán élvezetes, értékes előadások.

A filmekből hasonló értékrendszer szerint válogatok. Nagyon sok jó filmmel találkozom mind a moziban, mind az archívumokban. Ezekről időnként írtam is.

A televízió nagy gond. Nagy gond, mert a legkönnyebben elérhető forrás lehetne, itt van az otthonomban, nem kell utazni érte, de bármíly sajnálatos, többnyire csapnivaló. Leginkább a fő műsoridőben.
Kivételek itt is vannak. Vicces, de több sorozat is kedvemre való mostanság. Például a  "Szulejmán", pedig nem teljesen történelem hű, de érdekes török szemszögből nézni .
Azután itt van az "Élet sava, borsa", mely egy nagyon kedves és többnyire vidám, mai lengyel folytatásos.
Felhőtlenül jó mulatság nekem a "Sztárban sztár", amit eleinte nem mertem megnézni. Egyszerűen elegem lett a sztárkeresésekből, meg a vele járó színvonaltalanságból és a nyilvánvaló bundákból. Ez azonban valami más. Itt a legfontosabb a humorérzék, a színészi tehetség, az utánzó képesség. Régen nem nevettem annyit, mint péntek esténként. Jó látni ismert művészeknek a "másik oldalát". Néha még meg is mozgat egy kicsit a zene, bár táncnak nem merném nevezni amit művelek.

A Duna televízió műsorán ,és sok egyéb csatornán, felsorolhatatlanul rengeteg értékes film, ismeretterjesztő lelhető.Legtöbbször napközben, tehát nyugdíjas időben. Így ha a TV-n múlna nem unatkoznék. Szerencsére egyébként is ismeretlen számomra az unalom. Míg csak könyv és zene létezik.
Most éppen Ugron Zsolna "Erdélyi mennyegző"-jét olvasom. Báthory Anna történetén keresztül a 17. század eleji Erdély és Magyarország történelme elevenedik meg. Ez az írónő első történelmi regénye. Más műfajban már remekelt, azért vettem meg az új könyvét is. Nem csalódtam, a letehetetlen könyvek egyike.
Szintén ide sorolnám Colleen Mc.Cullough, ausztrál írónő krimijét. Tőle ez a műfaj nekem újdonság. A "Tövismadarak" és más család és történelmi regényei után kíváncsivá tett, vajon mit tud mint krimiíró. Nem okozott csalódást. Bármelyik műfajhoz nyúl, mindenben tökéleteset nyújt. Ebben is.

No és nem utolsó sorban, igazi örök szerelem a Zene is, így nagybetűvel, a ringató, a felkavaró, a vigasztaló, mint  minden műfajában meglelhető örömforrás.

Időnként, többnyire karácsony előtt, kézműveskedem, mindenfélét kipróbálok. Nem nagy alkotások, de nekem örömet szerez a készítésük, és talán, reményeim szerint, néha-néha a megajándékozottnak is.

Végezetül, ami gereblyézés közben ötlött az eszembe. A rímek és a ritmus is sántít, de hát mit lehet várni egy kérges tenyerű kerti munkástól ????

Az ág hegyén egy árva sárga falevélke lengedez,
-Oly jó volna itt maradni, telet várni,  ismeretlen évszak ez.-
Szélben reszket, hóban fázik, nagyot sóhajt, s alászáll
Lenn alatta, lent a földön milljom társa várja már.




2013. november 3., vasárnap

ITT JÁRT......



 
 
A SZÁJ, A SZEM, A KÉZ
 
 
A száj, a szem, a kéz
Nem szól, nem lát, nem kér
Nem hív,nem vár, nem is él
az már elmúlt, de fáj tovább.
 
Itt járt, itt kelt, itt élt
ki volt, ki nem, miért
adott ha volt, szeretett, dalolt
remélt, csakúgy mint én
 
sose tér haza már,
soha nem lesz új nyár
se víg nevetés, ölelés
csak sír a föld
és bánat köde hull rám
a fák leborulnak némán
 
az ősz, kacaj', a csend
borong, bolyong, mereng
lehullt levél, valakit idéz
a száj, a szem, a kéz




( Rúzsa Magdi szívbemarkolóan szép dala, meghallgatható a you tube-on, én nem tudtam ide tenni.)