2011. március 22., kedd

Nyugtató helyett



Ezt a csodálatosan megnyugtató dalt "Napsugaras Parókiánk"-ról, Csillagostól csentem el, utólagos beleegyezésével :-)))
Ha valaki, Ő biztosan megbocsájt érte.
Nagy szükségem van rá. Tavaszi zsongás helyett szomorúság ül a lelkemen.
Nem-nem, nem magam miatt bánkódom. Sőt, nem is családtagjaim miatt.
Hazám sorsa , helyzete, jövője miatt érzett aggodalom keveredik a természeti katasztrófák súlytotta nemzetek balsorsa feletti, együttérzéssel vegyes szánalommal.
Földanyánk hánykolódik, próbálja lerázni magáról a kincseivel rosszul sáfárkodó, hálátlan embereket, s mint mindíg, most is a vétlenek bűnhődnek.
És akkor még nem is említettem a háborúk borzalmaitól szenvedőket.
Hiába kapcsolok a hangerő legmagasabb fokozatára, hangokat hallok, sikolyokat, zokogást, hullámverést, szélvihart.

" Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel......" ( Wass Albert )