2013. január 30., szerda

JÓ SZÍVVEL......




.....ajánlom a: http://etelreformer.blogspot.hu/ című blogot, amely nem a klasszikus értelemben ismert internetes naplóforma.
Nem kívánja a kommentelést. Egyszerűen csak közli velünk a sokszor meglepő, sokkoló felismeréseit vagy tanulmányait, új felfedezéseit.
A legkevesebb, hogy elgondolkodunk rajtuk.
Hogy mennyit akarunk elhinni, hasznosítani belőlük, az teljességgel a mi dolgunk. Nincs kényszerítő erő,....bár néha mintha mégis, ám az belűlről fakad.

Olvassátok és hasznosítsátok :-)))

2013. január 23., szerda

HULL A HÓ ÉS HÓZIK......


ZIK, ZIK, ZIK !!!!!

Amint látható, nálam is volt igazi hóesés, melyet lefényképeztem, bár csak a telefonnal, és most közkinccsé bocsájtom szeretettel :-))))
Innen is küldöm Stali segítségéért a köszönetemet :-)))
Nem olyan szép kép mint a tieitek, de, habár kicsi is, meg savanyú is, viszont az enyém !

2013. január 17., csütörtök

TIGRIS! TIGRIS! ÉJSZAKÁNK ERDEJÉBEN SÁRGA LÁNG......



Moziban voltam.
Ez önmagában még nem közlésre érdemes. De....
Olyan filmet láttam, amely megérdemel egy "misét".
"PI ÉLETE", ez a film címe. Ha azt mondom, hogy lenyűgöző, akkor nem mondtam sokat és nem túloztam. Elkezdődött a film és megálltak a kezek a levegőben, érintetlen maradt a kukorica és a cola, megszünt a rágcsálás, szétváltak a szerelmesek, csak a kezek fonódtak szorosabbra.
" Hang megszakad, lélegzet megszegik"....és észre sem vesszük, hogy immáron 127 perce ülünk döbbenten.
A film, laikus számára, hibátlan. Tudtam, hogy sok benne az animáció, de leleplezhetetlenek a trükkök, minden valóságosnak tűnik. Sokminden, és sok mindenki hiányzott a történetből és a filmkockákról,akik és amelyek valójában nem hiányoztak, viszont minden benne volt, amit mostanában erősen nélkülöz az igényes néző.
Nehéz eldönteni a film műfaját. Tragédia? Hiszen időnként jókat mulat a közönség. Ám mégsem komédia.....Sőt.
Különleges élményt nyújt, mert minden remek benne. A hang, a látvány, a szereplők, mind-mind tökéletes.
S amikor azt hiszi a nagyérdemű, hogy már mindent tud a főhősről és a vele történtekről, akkor jön még egy hatalmas meglepetés.
Napokig elkísért és kísértett gondolataimban Pi élete.

Ennél többet nem árulok el, de remélem, hogy sikerült az érdeklődéseteket felcsigázni !

2013. január 4., péntek

MONTSALVAT



Egyik legkedvesebb helyünk (volt) Melbourne-ben.
Ahogyan a kisfilmben is látható, számtalan nemzet, különböző rendezvényeinek a helyszíne. De, mint alant olvasható, alkalmas hely a csöndes elmélyülésre is.
A hely és az épületek története, röviden, a következő:

1893-ban Justus Jörgensen néven született Melbourne egyik kerületében a megálmodója és kivitelezője.A norvég származású fiatalember ,felcseperedvén, építészetet és belső építészetet tanult.A diplomája szerint pedig építész lett.
Később festő iskolába iratkozott. A tájképeit gyakorta a- máig is festői- Eltham kerület ihlette.
1924-ben megnősült. Felesége akkor még orvos növendék volt, Justus pedig egy művészi-baráti közösség tagja.
Közös elhatározással Európába utaztak, ahol a feleség elvégezte orvosi tanulmányait, Justus és a művészek a "nagy mesterek" tanulmányozásába mélyedtek.
A londoni Tate Gallery után Párizsban, a Louvre képeinek másolása közben ismerkedtek az impresszionisták technikájával. Majd Spanyolországi tanulmányút következett.
Később Egyiptomba is eljutottak, de itt meg is szakadt a boldog és hasznos vándorlás, mert a feleség súlyosan megbetegedett.
Visszatértek hát Melbournebe, ahol is vaksággal járó bénulásos betegséget diagnosztizáltak.Lil, a feleség, nem tudott dolgozni,Jörgensen tanított és festett.
A tragédia viszont elmaradt, olyannyira, hogy Lil lassan felépült és ,altató orvosként, dolgozni kezdett.
1934-ben vásároltak földet Eltham-ben, ahol a művész- barátokkal és tanítványokkal megépítették Melbourne első művészeti stúdióját. Előszőr csak kisebb épületeket, majd felépült a Great Hall (nagy terem),s sorban a többi, a műhelyek a medence, a kápolna.
Justus Franciaországban lerajzolta a neki tetsző épületeket és valószínű, hogy a mintát onnan hozta. Az épületegyüttes gótikus stílusú, egy dombon áll. Az építkezéshez szükséges kövek jórészét helyben termelték ki.

Mi előszőr egy magyar zongoraművész hangversenyén ismerkedtünk meg a Montsalvat-tal, és mondhatom, szerelem volt első látásra. Később a legkülönfélébb műfajú rendezvény látogatóiként, nemegyszer ültünk a "Nagyteremben", vagy a kápolnában ünnepeken. Vasárnap délutánonként elmentünk barátokkal, vagy csak úgy, egy kávé és egy szelet sütemény kedvéért. Hallgattunk komoly, vagy jazz muzsikát, nézegettük a hangszerkészítő műhelyben a hegedű készítést, vagy az ékszerészek munkáit,a képkiállításokat. Sétálgattunk a parkban, amely egy temető mellett terül el,s ahol nyugszik Justus és Lil Jörgensen is. S a szellemük a mai napig ott lebeg, és mindig van utánpótlás, hiszen 162-egynehány nemzet gyermekei keresik az enyhületet a honvágyukra, vagy csak egészen egyszerűen élvezik a környezet és a művészek nyújtotta csodákat.