2011. április 29., péntek

Tudathasadásaim




Kérem, én nem készültem !

Az egész akkor kezdődött, amikor megláttam a tükörképemet a kirakat üvegben.
Szöghajú, nyolcéves- forma lányka ugrándozott, majompofákat vágva.
Nem való ez hozzád -gondoltam- majd pillantásom tovább rebbent.
Visszazökkentem a jelenbe.
Az az idősödő asszonyság, az volnék én . Mikor még nem is voltam igazán gyerek?
Akkor nem értem rá, hogy játszadozó gyermek legyek, mert felnőtt szerettem volna lenni.
Felnőtt!!!
Nem szerettem a gyermeki kiszolgáltatottságot.
Gondolatban férjhez mentem, képzeletbeli otthonomat rendezgettem, kisbabáimat dajkálgattam.
Azután minden a valóságban is megtörtént,de az idő elszaladt mellettem, szinte csak megérintett és tovább suhant.
Most pedig nem tudok azonosulni az ősz hajszálaimmal, sokasodó ráncaimmal,a derékfájással, gyermekeim felnőtté válásával.
Mert nem készültem.
Erre nem készültem !

2011. április 20., szerda

A HÚSVÉTI FÉNY MELEGE

"Nehéz megidézni a lassú hervadású, kissé melankolikus, de szépséges viktóriai őszben a megújulást, a koratavaszi ünnepi hangulatot.
Csak akkor sikerülhet,ha az anyagi világból átlépünk a szellem , a lélek világába.
Ezt feltétlenül meg kell kísérelnünk, ha meg akarjuk érteni a feltámadás lényegét.
Nem szükséges hozzá különleges képesség, csak egyszerűen tudnunk kell, hogy a húsvéti ünnep körüli szertartások nem csupán folklorisztikus produkciók. A lényegük a tudat kapuinak megnyitása, felemelkedés a szellemi-lelki élet magasabbrendűségébe.

Azt tudjuk, hogy a keresztény húsvét -Jézus feltámadásának ünnepe- a Holdhoz igazodik. Mindig a tavaszi (európai) napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. A fény, a Nap képviselője, Jézus meghal, eljön a Hold uralma , és a sötétség átveszi a hatalmat a Földön.
Ám mi tudjuk, hogy ez mégsem sikerült.

Ausztrália földrajzi helyzetének köszönhetően nincs tavasz húsvétkor, de telihold igen.
Ez segíthet megélni a misztériumot. No meg a böjt.Az ünnepet megelőző nagyböjt.
A magunkba szálláshoz elengedhetetlenül szükséges a test békessége, s a test békességét pedig a böjt segíti.
A fohászok adják a böjtöléshez szükséges erőt, a böjt pedig megerősíti azt.
Érezhetjük az igazságát annak, hogy lélek a testre,s a test a lélekre hat. ( Szt. Bernáttól az idézet, de nem szószerint)
Amikor a húsvéti bárányról nem csak a pirosra sűlt pecsenye jut az eszünkbe, tudhatjuk, hogy jó úton járunk.Aki a teste fegyelmezésében becsülettel helyt állt az bízvást reménykedhet abban, hogy fogékonyabb lesz a szellemi értékek befogadására.

A böjt a keresztényeknek felidézi Jézus szenvedéseit, s megkísérli annak átélését.
De a Húsvét mégis a megváltást hozza, a feltámadás misztériumának, és a magasabbrendű létnek az ígérete.

Már említettem a viktóriai ősz szépségét. A természet ilyenkor is csodálatos, és ezen a földrészen a sok örökzöld miatt nem olyan nyilvánvaló a növényzet hervadása mint európában. Menjünk sétálni a zöldbe, gyönyörködjünk, meditáljunk.
Köszöntsük az Életet,a Napot, a Fényt, amely gyözedelmeskedik a sötétség hatalmán.
Érezhetjük a Teremtőt, aki egy a világmindenséggel, amelynek a részei vagyunk mi is.
Mindezen kívűl még szükségük van az embereknek figyelmes, törődő szavakra, melyeknek az értéke megbecsülhetetlenül többet ér a pénzért vásárolható ajándékoknál.
Szánjunk erre a törődésre legalább annyit, mint a testünk karbantartására.
A jó szó a lélek simogatása.
S ha bennünk, ott legbelül már minden rendben van, jöhetnek az ünnepek. Megértettük a megújulás lényegét, mely egyben a feltámadás, s a telihold csak egy lesz a világ szépségei közül és már eszünkbe sem jut a sötétség."

Ezeket a gondolatokat 2003 őszén írtam az ausztráliai magyarok hetilapjába.
A viktóriai ősz valóban szinte a legszebb évszak, és az utolsó lehetőség az évben a nagy kirándulásokra, kempingezésre.
Gyakorta egy kis hegyi üdülőfalu, Bright karaván-parkjában sátoroztunk az Ausztrál Alpokban. A sátrat úgy állítottuk fel, hogy a bejárata szembenézett azzal a dombbal, amelynek tetejénél láthattuk a felkelő, csodásan hatalmas teliholdat. Feltámadási istentiszteletre egy kis kápolna nagyságú templomocskába mentünk, ahol a rituálé pont úgy történt mint itthon, csak angol nyelven. Mikor beléptünk a templomi félhomályba sokáig csak üldögéltünk, halk orgonaszó hallatszott, majd egyszercsak, szinte varázsütésre felgyúltak a fények. Körmenet is volt, gyertyákkal.
S mivel a harangszó visszatértével a böjtnek is vége lett, az itthon megszokott ünnepi étkeket vacsoráztuk, tábortűz mellett.

MEGHITT,SZÉP ÜNNEPNAPOKAT KÍVÁNOK !!!

2011. április 18., hétfő

Vérteskozmai kirándulás




Olyan szép volt a vasárnapi időjárás, amilyet csak kívánhat az ember áprilisban.
Nosza, kerekedjünk fel, mondta életem párja, s úgy is tettünk. A Vértes távolról szelídnek tűnő, inkább dombra mint hegyre hajazó, vonulata kellemes közelségben van hozzánk.Egyik, talán legszebb falva Vérteskozma. Oda indultunk.
Ez egy zsákfalu a Tatára vezető út mellett, alig három kilóméterrel beljebb az erdőben.
A falu történetében kétszer is előfordult az elnéptelenedés, de mindannyiszor újra benépesült. Először a török időkben menekült el a lakossága. Másodjára pedig a idetelepeített szorgos, rendet s munkát szerető svábságot űzte el a történelem akkori formálóinak könyörtelensége.
Halottaiból újra feltámadott, s szebb lett mint valaha.
Lakói hajdan bányászatból éltek,s a kis bányászfalucska jellegzetes fehérre meszelt házakból állott, a zsalugáterek, kapuk és kerítések pedig feketére voltak festve.
Mára csak egy ilyen maradt.
Üdülőfalu lett, s az örökségből megmaradt a szépre, tisztaságra törekvés.
Mindegyik ház tulajdonosa és felújítója megőrizte a ház és a kert eredeti formáját, de a színek változtak, és természetesen kényelmesebb lett bennük az élet.
Sok épület van külföldi tulajdonban, vagy a nyaraló vendégek jönnek messzi országokból.
Példaértékű a helység közösségi élete is, az elűzöttek, és azok leszármazottai pedig vissza-visszajárnak.
Az ősszel halottaknapja táján jártunk ott,s a temetőt szorgosan gondozták, sok szép virággal, mécsesekkel díszítették.
Szombati kirándulásunkkor a magunkkal vitt elemózsiát a templom dombján kialakított pihenő parkban eszegettük , mikor egy hölgy aromaterápiás előadásra invitált minket.
Bár érdekesnek ígérkezett, mi, a sok téli tespedés után mégis a gyaloglást választottuk. Így sem jártunk rosszul.Késő délután volt már, az erdő elcsendesedett, csak náhány kerékpárossal találkoztunk, meg madarakkal, őzikével.
A közelebbről már korántsem szelíd, sziklás, erdős dombok állatvilágában még megtalálható a vadmacska, a hiúz és a kőszáli zerge is.
Parlagi sast, kerecsensólymot nem láttunk, de a ritka kékgerlét sikerült sokáig megfigyelnünk.
A Vértes úgynevezett natúrpark, ami fokozottan védett természetvédelmi területet jelent, igy a kankalinnal borított erdőalja háborítatlanul virult tovább, és ibolyát sem szedtünk, pedig nagy volt a kísértés, hogy a különlegesen szép színű, illatos virágokból, régi szokás szerint, legalább egy csokrocskát vigyünk haza.

2011. április 4., hétfő

Prága



Egy blogtalálkozó margójára.


Stali szólt, mentünk, találkoztunk, csapoltunk, ittunk,világmegváltottunk,ittunk, lelkeket ápolgattunk,csapoltunk, ittunk,nevettünk, fényképeztünk, barnát ittunk, nevettünk, csapoltunk,világosat ittunk,beszélgettünk, világosat a barnával, habosan, történelemmel, irodalommal, hab nélkül, tudománnyal,csapoltunk,ittunk, világegyetemről, túlvilágról, e-világról, politikáról? nem arról nem,csapoltunk, ittunk, vallásról,barátságról......barátokként hazaindultunk.

Stali,Zsuzsa,Junik,Töprengő köszönjük !!!!