tag:blogger.com,1999:blog-42008712327788052992024-03-13T08:02:14.269+01:00Majd csak kisül belőle valamialteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.comBlogger126125tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-19131587778031903932014-05-27T13:11:00.002+02:002014-05-30T05:17:20.682+02:00SZÜNETTudom, tudom, mar régóta "szünetelek". Több oka van, volt, van. A komputerem lassú haldoklása , majd kimulasa, balesetek, családi események....s, meg sorolhatnám a mentségeimet ismét hosszasan. Jelenleg egy új masinan tanulgatom a fortelyokat. Mint látható kevés sikerrel. A helyesírási hibák nem tőlem erednek, a technika ördöge viccelődik velem. Amíg nem áll helyre a rend addig csak a facebook-on "fordulok elő". A címem: Iren Jekler A mielőbbi visszateresemig ott várlak Benneteket, szeretettel, Irén :-)))))))alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-32398120651706845072014-02-23T18:46:00.000+01:002014-02-23T18:46:14.815+01:00MÉRFÖLDKÖVEKSok elmélet van, amely az idő fogalmáról, annak létezéséről, avagy viszonylagosságáról szól.<br />
Most, időszerűen, a gondolataim az olimpia körül barangolnak.<br />
<br />
A Téli Olimpia nyitó ünnepségét kicsi unokámmal néztem, s ahogy ott üldögélt mellettem, s velem együtt izgatottan várta az olimpiai láng fellobbanását, arra gondoltam, hogy 18 olimpiányi távolságra van egymástól az életünk hossza. Tizennyolc. Ez nem tűnik soknak. Ám beszorozva néggyel már bizony tekintélyes summa.<br />
<br />
Rengeteg versenyt néztem végig. Habár nyári születésű vagyok, egyik kedvenc évszakom a tél. Idén nem sok jutott belőle, de kárpótlásként a versenyek csodásan fehér havasságban- jegességben zajlottak.<br />
Évről-évre elkápráztat az emberi teljesítőképesség határtalansága.<br />
Erről jut eszembe, hogy mérföldkőként szerepelhetnének a korcsolyabajnokságok (és egyéb sportágak) évente túlszárnyalhatatlannak tűnő kívánalmai.<br />
<br />
Hajdanában, kisleányként is láttam korcsolya bajnokságot, s a fülembe cseng a sportközvetítő izgalomtól elfúló hangja, amikor egyik bajnokjelölt kissé megpörgette partnernőjét: "Jaj, csak oda ne ejtse.... "<br />
Vajon mit érezhet ma, mikor az akrobatikus mutatványnak is beillő kürt nézi. Azt, ami szilárd talajon is elképzelhetetlen az egyszerű halandónak.<br />
<br />
Jelképezheti az évek, évtizedek múlását, hogy egyet, kettőt, hármat,és manapság már négyet kell perdülni a levegőben, mielőtt tovább csusszan egy újabb lélegzetelállító fordulat és a bajnoki érem felé.<br />
<br />
Záróünnepség, 2014 február huszonhárom, Rahmanyinov zongoraversenye 62 zongorára. Nem tévedés. Nem a zeneszerző írta hatvankettőre. Elkényeztetett érzékszerveink már nem érnék be az egy zongorára írt csodával ? Talán nem. Évről-évre elvárjuk a káprázatok-káprázatát, s meg is kapjuk. Kerül, amibe kerül.<br />
S valljuk be, nagyon élvezzük.<br />
<br />
Nos, ez is véget ért, már történelem, de a Miénk, az enyém és a Tiétek. Minden bukásával és eredményével, szépségével, élményével.<br />
A téli olimpiai staféta immár Koreáé. Törhetik a fejüket.alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-30195991045020361522014-01-09T14:52:00.000+01:002014-01-09T14:52:19.375+01:00GÉZA ( Az Óperenciás tengeren.......<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/PJvrTYmp1C0" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
.......de még az Üveghegyeken is túl )<br />
<br />
<br />
Egyszer volt, hol nem volt , tulajdonképpen a címből is kitalálható, hogy Melbourne-ben, volt egy kedves,s korunk béli barátunk.<br />
Gézának hívták. Vagy talán mégsem. Mások más néven szólították, s a vezetékneve végképp ismeretlen volt. Egyszer megjelent az Irodalmi Körünkben, csendesen meghúzódott a hátsó sorban. Végigülte, és attól kezdve csatlakozott a baráti körünkhöz , bármerre is jártunk.<br />
Ezt a kedves, és az ízlésem szerint módfelett csinos, embert igen jó mesélőkével áldotta meg a Jóisten.<br />
A fő foglalkozása, szerinte, az opálbányász volt, melynek bizonyítására az élet minden helyzetében legalább félkilónyi opál rejtőzött a zsebeiben. Nem sokáig, mert hamarosan az asztalra került a történetekkel együtt.<br />
Mesélt az opálbányászok ezer veszélyt rejtő kalandos életéről és egy hihetetlen, különös városról, amely a föld alá épült. A fenti kisfilm bizonyítja, hogy mindez a mai napig valóság.<br />
Földgolyónk leges-legszárazabb területe Ausztrália közepetáján helyezkedik el.<br />
A felszín alatt az ausztrál emberek hőskorában az úttörő, meggazdagodni (vagy talán csak megélni) vágyó emberek aranyat sejtettek és reméltek. Ámde egy mesés fordulattal kiderült, hogy opált rejt a föld mélye.<br />
Hamar beindult a bányászat, de ott élni az elviselhetetlen hőség és vízhiány miatt, szinte a lehetetlennel volt egyenlő, hacsak.............hacsak le nem költöznek a föld alá.<br />
A föld mélyében attól kezdve nem csak kincseket , de emberi életre alkalmas, összkomfortos lakhelyeket is találhat az a bátor, aki alámerészkedik.<br />
Otthonok, szállodák, templom és szórakozóhelyek, minden ami az ember elképzelése szerint nélkülözhetetlen a túléléshez. Ez az életforma rendkívül drága. A huzamos ideig ott tartózkodáshoz nagyon sok és értékes opált kell találni.<br />
Természetesen mindent nagyon messziről kell odaszállítani. A víz ott legalább olyan értékes mint az opál.<br />
Nos, erről a különös, mars béli tájról,s ami a felszínen és a mélyében történt , hallottunk csodás és elrettentő történeteket.<br />
Emberekről, akik nem vették komolyan az intelmeket, víz és vezető nélkül indultak el körülnézni. Ők szomjan haltak, vagy a nyakukat törték a bányanyílásokban.<br />
Volt, hogy történetbéli Gézánk is eltévedt, de ő, mint sejthető, ügyességének köszönhetően megmenekült.<br />
Mesélt hatalmas gazdagságokról is, no meg a reményéről, amely mágneses erővel vonz és ott tart.<br />
Egyszer egy ember hosszú éveken át aludt a földalatti otthonában, ahol egy falba vájt mélyedésben volt az alvóhelye. Mikor kihunyt (opál lelet híján) az a remény, ami évekig ott tartotta, eladta a bányarészét a lakással együtt. Az új tulajdonos megsejtett, vagy tán megérzett valamit, és elkezdte kapirgálni az ágy melletti falat. Elképesztően értékes kincsre lelt. Nem nehéz kitalálni, hogy mit érzett az előző lakó.<br />
<br />
Géza, amikor nem bányászott, akkor tekergett a nagyvilágban, de leginkább Ausztráliában és környékén, az óceán szigetein. Ilyenkor hónapokra eltűnt, ám újabb és újabb vidám, vagy rémregénybe illő, sokszor hihetetlen történetet hozott. Elbeszélése szerint, és higgyük el neki, egyszer még királlyá is választották az egyik kicsi szigeten.<br />
<br />
Remélem, hogy még mindig boldogan, opállal teli zsebbel él, hacsak meg nem halt !!!!<br />
<br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-5466129401304291502013-12-30T21:51:00.001+01:002013-12-30T21:51:12.056+01:00MOST NEM SIETEKMost nem sietek,<br />
most nem rohanok,<br />
most nem tervezek,<br />
most nem akarok,<br />
most nem teszek semmit sem,<br />
csak engedem, hogy szeressen az Isten.<br />
<br />
Most megnyugoszom,<br />
most elpihenek<br />
békén, szabadon,<br />
mint gyenge gyerek,<br />
és nem teszek semmit sem, <br />
csak engedem, hogy szeressen az Isten.<br />
<br />
S, míg ölel a fény<br />
és ölel a csend,<br />
és árad belém<br />
és újjáteremt,<br />
míg nem teszek semmit sem,<br />
csak engedem, hogy szeressen az Isten,<br />
új gyümölcs terem,<br />
.....<br />
érik csendesen<br />
erő, győzelem....<br />
ha nem teszek semmit sem,<br />
csak engedem, hogy szeressen az Isten.<br />
<br />
Turmezei Erzsébet verse, mely tökéletesen illik......<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-85746270947318592432013-12-22T14:08:00.000+01:002013-12-22T14:08:13.561+01:00KARÁCSONYI GONDOLATOK<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/jGsSpkl69mo" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
Az adventi hetek alatt óhatatlanul mindnyájunk gondolatai a karácsonyi ünnepek körül járnak.<br />
<br />
Anélkül, hogy újra olvasnám, próbálok vissza emlékezni tavalyi bejegyzésemre. Emlékszem, hogy a mértékletességről írtam Arról, hogy ne hajszoljuk agyon magunkat, és ne az ennivalók és ajándékok sokasága legyen az ünnep lényege. Azután az is az eszembe jut, hogy jómagam mennyit tudtam betartani az intelmekből. Azt hiszem nem túl sokat. A terített asztal roskadozott a finomságoktól és ajándék is jutott bőven mindenkinek.<br />
<br />
Most pedig felmentem önmagamat a betarthatatlan fogadalom alól. Egy esztendő alatt sokat bölcsülhet az ember és beláthatja, ami nem megy azt ne eröltessük. Sikerült meggyőzően hangzó elméleteket is gyártani hozzá. <br />
Regényes történetek, régi családi emlékek mind arról szólnak, hogy hogyan próbálnak még a legszegényebbek is, az erejüket alaposan megpróbálóan, a legszebbé és leggazdagabbá varázsolni a karácsonyfa alját. A gyermekeket ilyenkor elhalmozzuk, igyekszünk minden kívánságukat teljesíteni. Olyan ez mintha a Kisjézust ajándékoznánk meg, hiszen a Gyermek eljövetele a mi gyermekeink létének is örömünnepe .<br />
A felnőttek pedig a Szeretet jegyében ajándékoznak egymásnak , mert néha a szó kevés, jó azt megtámogatni valami kedvességgel.<br />
A terített asztal az Anyák ajándéka, azoké, akik míg csak élnek addig etetik a fiókáikat. Pont karácsonykor ne tennék ?<br />
Érdekes, hogy a megrögzött ateisták, vagy másvallásuak sem tudják kivonni magukat a bűvölet alól. Ők is örömmel készülődnek, ajándékokat vesznek és készítenek, és nem mondanak le az ünnepi étkektől sem. Így van ez jól. <br />
<br />
Ezekkel a gondolatokkal kívánok örömteli készülődést és eljövetelekor szépséges, békességes, szeretetben bőséges...<br />
<br />
BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS REMÉNYEITEKET BEVÁLTÓ ÚJESZTENDŐT !<br />
<br />
Szeretettel, Irénalteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-72995494430480786052013-12-10T20:19:00.000+01:002013-12-10T20:19:17.656+01:00SZÉKELYFÖLDI LEGENDÁRIUM<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="//www.youtube.com/embed/DcbIhXrFWb4" width="480"></iframe><br />
<br />
Csodálatos társasjátékra leltem, ( no lám mire nem jó az internet) Székelyföldi Legendárium a címe, és jár hozzá térkép meg a legendák könyve . Meg is vettem izibe az egyik unokámnak karácsonyra. Most pedig hírét vettem, hogy megérkezett hozzánk (Magyarországra) a kifestő könyv. A "készlet" akkor lesz teljes, amikor elkészül a rajzfilm, amiből a fenti rövid ízelítő látható.<br />
A társasjáték igényes szép kivitelezésű, segítségével (és a térképpel) bejárható az egész Székelyföld . Igazi családi ,játszva-tanulós szórakozásnak ígérkezik.<br />
<br />
Bőjte Csaba testvér ajánló szavait idézem :<br />
<br />
"Gyerekneveléssel foglalkozom és tudom, hogy a gyerekeknek eszménykép, példakép kell. Olyan személy, olyan történet, amelyben az ő kis életük gondjait, problémáit fellelhetik és útmutatást is kapnak a megoldásukhoz. Régebb ezeket a legendákat, történetecskéket, eseményeket azért mesélték, cifrították, szépítették, hogy az embernek erőt adjanak ahhoz, hogy megvívja a maga kis harcait. A mai ember is találkozik nehézségekkel, gondokkal, a gyermekeink is, úgyhogy nagyon örvendek ennek a sok legendának. Nem is gondolnánk, hogy ilyen kis területen, mint Székelyföld ennyi érdekes és izgalmas dolog történt. Igazából minden történet arról szól, hogy érdemes jónak, kitartónak, bátornak lenni, mert a jó előbb-utóbb elnyeri jutalmát. És hogyha ez olyan sokszor bejött, hát akkor miért ne jönne be a mi életünkben is? "<br />
<br />
Ez itt ugyan nem a reklám helye, mégis szívesen ajánlom, még felnőtt társasjáték kedvelőknek is.<br />
<br />
alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-84592337612737757192013-11-30T01:02:00.001+01:002013-11-30T01:02:42.016+01:00COMING OUT.....DE<br />
<br />
<br />
...nagyon sajnálom, itt sem hull le teljesen a lepel. Csak bekukucskálni lehet. Nem szolgálhatok semmi izgalmassal sem a magam, sem a családom intim magánéletéről. Ráadásul most sem a heti, sem a napi menü nem kerül terítékre és az időjárás viszontagságairól is máshonnan kell tájékozódni.<br />
Nem takargatok semmit, nem is fedem el a magánügyeimet, csak nem beszélek róluk. Legalább is nem mindenkinek, itt a nyilvánosság előtt. Mert ez az internetes napló nem igazi napló. Egyszerűen csak lejegyzem ami éppen foglalkoztat, vagy olyan velem történt eseményeket, amelyekről azt képzelem, hogy mást is érdekelhet. ( ha meg nem, hát nem)<br />
Aki csak kissé figyelt rám, így is sok mindent megtudhatott rólam, sőt,szinte mindent.<br />
<br />
Ma csak egy kicsit a kultúráról, s a kulturálódási lehetőségekről, lehetőségeimről egy pár szót.<br />
<br />
Kezdem a színházzal. Valamikor a zene és a könyv után a legmagasabb rendű szórakozásnak tartottam.<br />
A mai modern színház nem tetszik. Nem szeretem a színpadon a durva szavakat, az obszcén jeleneteket és a bele erőltetett politikát. Azt sem, ha örök érvényű és hatalmas műveket kevésbé tehetségesek átírnak.<br />
Azért természetesen ma is születnek igazán élvezetes, értékes előadások.<br />
<br />
A filmekből hasonló értékrendszer szerint válogatok. Nagyon sok jó filmmel találkozom mind a moziban, mind az archívumokban. Ezekről időnként írtam is.<br />
<br />
A televízió nagy gond. Nagy gond, mert a legkönnyebben elérhető forrás lehetne, itt van az otthonomban, nem kell utazni érte, de bármíly sajnálatos, többnyire csapnivaló. Leginkább a fő műsoridőben.<br />
Kivételek itt is vannak. Vicces, de több sorozat is kedvemre való mostanság. Például a "Szulejmán", pedig nem teljesen történelem hű, de érdekes török szemszögből nézni .<br />
Azután itt van az "Élet sava, borsa", mely egy nagyon kedves és többnyire vidám, mai lengyel folytatásos.<br />
Felhőtlenül jó mulatság nekem a "Sztárban sztár", amit eleinte nem mertem megnézni. Egyszerűen elegem lett a sztárkeresésekből, meg a vele járó színvonaltalanságból és a nyilvánvaló bundákból. Ez azonban valami más. Itt a legfontosabb a humorérzék, a színészi tehetség, az utánzó képesség. Régen nem nevettem annyit, mint péntek esténként. Jó látni ismert művészeknek a "másik oldalát". Néha még meg is mozgat egy kicsit a zene, bár táncnak nem merném nevezni amit művelek.<br />
<br />
A Duna televízió műsorán ,és sok egyéb csatornán, felsorolhatatlanul rengeteg értékes film, ismeretterjesztő lelhető.Legtöbbször napközben, tehát nyugdíjas időben. Így ha a TV-n múlna nem unatkoznék. Szerencsére egyébként is ismeretlen számomra az unalom. Míg csak könyv és zene létezik.<br />
Most éppen Ugron Zsolna "Erdélyi mennyegző"-jét olvasom. Báthory Anna történetén keresztül a 17. század eleji Erdély és Magyarország történelme elevenedik meg. Ez az írónő első történelmi regénye. Más műfajban már remekelt, azért vettem meg az új könyvét is. Nem csalódtam, a letehetetlen könyvek egyike.<br />
Szintén ide sorolnám Colleen Mc.Cullough, ausztrál írónő krimijét. Tőle ez a műfaj nekem újdonság. A "Tövismadarak" és más család és történelmi regényei után kíváncsivá tett, vajon mit tud mint krimiíró. Nem okozott csalódást. Bármelyik műfajhoz nyúl, mindenben tökéleteset nyújt. Ebben is.<br />
<br />
No és nem utolsó sorban, igazi örök szerelem a Zene is, így nagybetűvel, a ringató, a felkavaró, a vigasztaló, mint minden műfajában meglelhető örömforrás.<br />
<br />
Időnként, többnyire karácsony előtt, kézműveskedem, mindenfélét kipróbálok. Nem nagy alkotások, de nekem örömet szerez a készítésük, és talán, reményeim szerint, néha-néha a megajándékozottnak is.<br />
<br />
Végezetül, ami gereblyézés közben ötlött az eszembe. A rímek és a ritmus is sántít, de hát mit lehet várni egy kérges tenyerű kerti munkástól ????<br />
<br />
Az ág hegyén egy árva sárga falevélke lengedez,<br />
-Oly jó volna itt maradni, telet várni, ismeretlen évszak ez.-<br />
Szélben reszket, hóban fázik, nagyot sóhajt, s alászáll<br />
Lenn alatta, lent a földön milljom társa várja már.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-4412616393793401192013-11-03T11:59:00.001+01:002013-11-03T12:02:21.476+01:00ITT JÁRT......<br />
<br />
<div align="center">
</div>
<div align="center">
</div>
<div align="center">
<strong>A SZÁJ, A SZEM, A KÉZ</strong></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
A száj, a szem, a kéz</div>
<div style="text-align: center;">
Nem szól, nem lát, nem kér</div>
<div style="text-align: center;">
Nem hív,nem vár, nem is él</div>
<div style="text-align: center;">
az már elmúlt, de fáj tovább.</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Itt járt, itt kelt, itt élt</div>
<div style="text-align: center;">
ki volt, ki nem, miért</div>
<div style="text-align: center;">
adott ha volt, szeretett, dalolt</div>
<div style="text-align: center;">
remélt, csakúgy mint én</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
sose tér haza már, </div>
<div style="text-align: center;">
soha nem lesz új nyár</div>
<div style="text-align: center;">
se víg nevetés, ölelés</div>
<div style="text-align: center;">
csak sír a föld</div>
<div style="text-align: center;">
és bánat köde hull rám</div>
<div style="text-align: center;">
a fák leborulnak némán</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
az ősz, kacaj', a csend</div>
<div style="text-align: center;">
borong, bolyong, mereng</div>
<div style="text-align: center;">
lehullt levél, valakit idéz</div>
<div style="text-align: center;">
a száj, a szem, a kéz<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
( Rúzsa Magdi szívbemarkolóan szép dala, meghallgatható a you tube-on, én nem tudtam ide tenni.)</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-40583057948005206332013-10-21T14:02:00.000+02:002013-10-21T14:04:41.216+02:00GRAVITÁCIÓ<br />
<br />
<br />
Gondolom, számtalan bejegyzés születik az új film hatására. Ez is egy lesz a sok közül.<br />
Adhattam volna más címet is, például: Vonzások és taszítások, Egyedül, Világűr, stb. de a legjobb az eredeti.Minden benne van, az is amit csak akkor értünk és érzünk meg, ha már láttuk a filmet.<br />
Szándékosan nem olvastam kritikákat, mert a beharangozók is túl sok információt adtak, és én nem szeretem ha egy bizonyos irányba terelgetnek.<br />
Nekem elég volt az is, hogy a titokzatos világűrben játszódik, csodás és eredeti , vagy annak tűnő, felvételek vannak benne.<br />
A mondanivalót illetően nem volt elvárásom, tudván, hogy hol készült. Elegendőnek éreztem volna, ha a technika és a trükkök elvarázsolnak. Mindehhez képest kellemesen csalódtam.<br />
Persze a csinn-bumm sem maradt el, bár én kicsit csendesebbnek gondoltam a végtelen, sötét világűrt.<br />
Visszatérve a mondanivalóra, meglepően értékes és időtálló gondolatokat fogalmazott meg. Mindazokról a gondolatokról , kérdéseinkről, amelyekre mióta a világ világ, keressük a válaszokat.<br />
Ez az a mozi amely mindnyájunkhoz szól, mert mindegyikőnknek vannak veszteségeink. Veszteségeink, melyeket ki-ki másként vészel át. És vannak időszakaink amikor olyan magányosnak érezzük magunkat, mintha a végtelen világűrben lennénk, hiszen abban is vagyunk.<br />
Van a filmben egy mondat és két apró jelenet amiért akkor is érdemes lett volna végigülni, ha a többi csapnivalóan rossz lett volna. ( nem volt)<br />
Nem idézem szó szerint a mondatot, csak a lényegét, ami, úgy éreztem, hogy hozzám, Hozzád, Hozzátok szól : Tanuljunk meg elengedni, amikor itt az ideje !!!<br />
Nem lelketlenségre, érzéketlenségre tanít, hanem a túlélésre, és annak az értelmére.<br />
A jelenetek???<br />
Az egyik, az a bizonyos "magzati póz", amikor a főhősnő úgy érezte, hogy a szörnyűséges végzet helyett biztonságos helyre került. Jelen esetben úgy érzem, az anyaméh a Föld nevű bolygó lehetne. (nem véletlen a feltételes mód)<br />
A másik a súlytalanságban, a világűrben lebegő könnycseppek. Így lebegnek a világmindenségben az én, és mindahányunk bánatban-magányban elsírt könnycseppjei, örökkön-örökké.<br />
<br />
Tulajdonképen úgy éreztem, hogy azt is mondja nekünk a film, hogy mit is keresünk ott fent, van elég tennivaló idelent is, és mindenütt jó, de legjobb otthon. Meg azt, hogy a fantasztikus technika nem csak előre visz, hanem rombol is,immár nem csak idelent, hanem az űrben is, lásd a magunk termelte űrszemetet.<br />
Sajnálatos, hogy nyoma sem volt a mennyországnak, nem véletlen, már régóta sejtem, hogy itt ezen a csodagömbön kell keresnünk a mennyországot, mert az itt van. (mint ahogyan a pokol is.)<br />
<br />
Mindent egybevetve, a film értékes, gondolatébresztő és látványos, nem bánja meg aki megnézi, habár a 3D-s szemüveg mellé néha el kelne a füldugó is.<br />
Feltétlenül javasolnám az Oszkár-díjra :-)))))<br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-20716130975853862392013-10-16T17:25:00.001+02:002013-10-16T23:38:19.301+02:00NEKEM ALMA !<br />
<br />
<br />
Kedves kortársaim minden bizonnyal ismerik a cim jelentését: Nekem alma, vagyis mindegy, nem érdekel.<br />
Én most nem így értettem. <br />
Napok óta az igazi, fán termett, szép és piros alma a főszereplő az életemben. <br />
Kezdődött a szedéssel . Majd a raktározás gondjai jöttek, melyek azért nem megoldhatatlanok. Ez a mennyiség csak egy kicsi háztartáshoz mérten nagy, s a gyerekek is nagyon szeretik az almát.<br />
<br />
Most pedig megunhatatlanul követik egymást az almás palacsinták, piték, szószok, kompótok, levesek. S, nem utolsó sorban maga a friss és zamatos, lédús gyümölcs.<br />
<br />
Ebben a hirtelen (?) rámszakadt nedves , szeles novemberi időben alma aszalásra adtam ősz fejemet. Az egész házat belengi egy, a gyermekkoromra emlékeztető, finom illat.<br />
<br />
Hajdanában, amikor még kicsi lány voltam, volt egy finom meleget adó, fehér, zománcozott, ember magasságú, soklyukú zefir kályhánk. Annak a nyílásaiba tettük télen az almát. Odakünn valóságosan zord, ámde szépségesen havas fehér telek dúltak. A szobában pedig csodás sültalma illat lengedezett.<br />
<br />
Azt a hangulatot,valaha volt családot, azt az illatot-ízt idézi most fel ez a modern tűzhely.<br />
Mert ez a mindenkori tűzhelyek örök feladata. Összekötni a múltat és a jelent.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-54665571619472600752013-10-05T10:06:00.000+02:002013-10-05T10:14:34.120+02:00HA VOLNA MÉG......<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/voiv2AWjLvw" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Egy hangulat, amit ez a dal indít el bennem, amely biztosan nem az, amit kiváltani akar.<br />
Szavak és dallamok, nem az enyémek. Mégis.......az én vallomásom is. <br />
Vajon elér-e........ oda ........ Hozzá ?<br />
<br />
<br />
<br />
alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-27010897548092007642013-10-01T15:28:00.001+02:002013-10-01T17:56:23.298+02:00"ŐSZBE CSAVARODOTT A TERMÉSZET FEJE...."Itt maradt a kertben a vasárnapi nyár búcsúztató, bográcsozós, szüretelős nap, enyhén füstös illata.<br />
Érdekes aprólékosabban megfigyelni az őszt, tetten érni az elmúlás pillanatait, melyben máris, és észrevehetően benne van az újjászületés .<br />
Azokon a fákon, melyek korán lombja vesztettek, láthatóak a jövőév ígéretét hordozó alvórügyek.<br />
<br />
A borostyán afféle igazi tréfája a természetnek. Mikor a többiek pihenni készülnek, ő akkor virágzik, a méhek, darazsak örömére.<br />
<br />
A jonatán almák gyönyörű pirosa vidáman kandikál ki , a még zöld lombok közül.<br />
Van egy sárgára érő fajta is. Nagyon öreg almafa. Göcsörtös, görbe törzse már alig bírja az ágait, lombja szinte nincs. Egy utolsó erőlködéssel még kihordja idei gyermekeit, némelyik koraszülötten hullik a földre.<br />
Olyan mint egy kicsi, meghajlott öreg anyóka, ki már számlálja a napjait.<br />
<br />
A szőlő idén kisebb szemű fürtöket termett a szárazság miatt, de mézédes. Darazsak sokasága zsong rajtuk, Gyorsan le is szedem a maradékot, de egy keveset hagyok az apróbb-nagyobb szárnyas éheseknek.<br />
A seregélyek is próbálkoznak, mert van még a domboldalban később érő fajta a tőkéken.<br />
Rengeteg diót gyűjtöttem és kaptam.<br />
Szedtem a kertben, és úton-útfélen. Jövő ilyen korig kitart. Remélem lesz ki megtörje. Mégis. Nem tudom megtenni, hogyha bárhol látok egy gazdátlan szemet, le ne hajoljak érte.<br />
<br />
Ebéd a teraszon, szőlőleveleken átszűrődő bágyadt, kicsit melengető napsütésben. Bogrács alján kevéske maradék pörkölt, benne főtt szalonnabőrke, füst ízű, finomabb mint új korában, besűrűsödött szafttal, friss kenyérrel tunkolva.<br />
<br />
A vasárnapi szüreti almás pitének - melynek a szüreti jellegét a belehintett szőlőszemek adták- már csak az emléke maradt.<br />
<br />
Elgondolkodom egy hasonlaton. Olyan a család, mint a kert. Mi , nagyszülők, vagyunk a göcsörtös almafák.<br />
Gyermekeink, még termő korban, de már a kicsi rügyeket, az unokákat gondozzák.<br />
Így megy ez, mióta a világ-világ, és jól van így.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-16536239957871294322013-09-18T13:28:00.000+02:002013-09-18T19:33:21.867+02:00UTAZUNK, UTAZGATUNK.....<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="//www.youtube.com/embed/7GJOec1oSkI" width="480"></iframe><br />
<br />
<br />
<br />
Néha jókedvünkből és sokszor muszájból. (müssen:szükséges)<br />
Nemcsak gőzösön, sőt azon már csak ritkán. Ellenben utazunk vonaton, héven, buszokon, villamoson. (Az autózást most kihagynám.)<br />
Hajdanában az utazás nem volt nagy kaland, illetve az volt, csak másképpen.<br />
Egy balatoni útra szinte egy teljes évet készültünk, lélekben és valóságosan is.<br />
Viszont nem kellett különböző elővigyázatossággal felkészülni. Erre sem térek most ki, csak kisebb-nagyobb kalandjaimat mesélem el.<br />
Lesznek köztük kedvesebbek is.<br />
<br />
Sokszor utazom vonaton, és már régen jegy nélkül. Ilyenkor a személyimet mutatom meg. Ritkán olvassák el figyelmesen, inkább az arcomat vizslatják, ki tudja miért :-)))<br />
<br />
Az a bizonyos fiatal kalauz viszont "kiolvasta", aki a következőt fűzte a látottakhoz :<br />
-Milyen zivataros időkben tetszett születni !!!! - (1944)<br />
<br />
A helyi buszjáratokon érdekes szokások dívnak.<br />
Nem kap mindenki jegyet a fizetősök közül, ellenben nekik megáll a busz két megálló között is.<br />
Gyakran vagyunk tanúi, hogy a busz vezetői menet közben telefonálnak, uzsonnáznak, beszélgetnek, és urambocsá cigarettáznak. Nem ritkán mindezt egy időben, az autópályán, kamionok között. Jönnek a mindennapi iskolás leánykák, és a fiatalabb sofőrök mellett álldigálva beszélgetnek, szakadó esőben, jeges úton ,nagy forgalomban is.<br />
A busz elején lévő szolgálati ülést is kizárólag ők használhatják, kivéve ha felszáll egy kigyúrt.....stb.<br />
<br />
Az ellenőrök többnyire békén hagynak ( fent említett kérdő csodálkozás az arcomon :-))))<br />
Ám a női ellenőrök nem mindig. Régi jó szokásom szerint mindkét kezem tele, plusz hátamon a zsákom, zsákomban a... nem, nem a mákom, hanem kb. 20 kiló egyéb.<br />
Metróállomás. Kék karszalagos, kellő hivatástudattal felvértezett hölgy, zord arckifejezéssel. Gondoltam, meglágyítom a szívét. Mondom neki: Nézzen rám kedvesem, elhiszi, hogy a hetvenediket taposom???? Nem szeretném letenni a cuccot, előszedni az igazolványt. Látom, nem hatottam meg, nagy sóhaj, lepakolászás, táskában kotorászás. Megmutatom !!!!<br />
Erre a fontos lény : arckifejezése nem változik, de mondja engesztelésképpen - Tudja , éppen az előbb ment itt el ,egy magánál sokkal rozogább utas és képzelje, még bérlettel utazott.-<br />
<br />
Ezt a mókát eljátszottam egy szimpatikus, ámde gondterhelt arcú férfi ellenőrrel is. A körülmények és súlyok hasonlóak voltak. A kérésem is, melyre nem érkezett válasz, de intett, tovább mehettem. Belém bújt a kisördög és azt mondtam neki, hogy igazán lehetne udvariasabb is. Nem értette, csak bámult, hogy ő igazán nem.....Mondom neki: jólesett volna, ha elkéri az igazoló iratot. Hirtelen felderült az arca és hamiskás mosollyal rám kiáltott, hogy azonnal igazoljam magamat. Majd bocsánatot kért. Jót mulattunk :-))))<br />
<br />
Egyszer, kis híján kiraboltak a metrón. Kedves és dolgos család, apuka, anyuka, és a "fiatalok" munkában.<br />
Az a napi horoszkóp mentett meg, amelyben egyébként nem hiszek, de figyelmeztetett, hogy vigyázzak az értékeimre.<br />
<br />
Melbournei történetek is vannak. Amikor megérkeztünk, eleinte a kevésnél is kisebb nyelvtudással, de utazni kellett. Előre szerettem ülni, hogyne mulasszam el a megállóhelyet, ahol le kell szállnom. Vesztemre, mert a buszsofőrök szeretnek beszélgetni. Hogy mi mindenre válaszoltam a "yes" (igen) szócskával, azt most már borítsa a feledés jótékony homálya.<br />
<br />
Hamar megtanultam az udvariassági szabályokat, melyeket itthon is használok. Felszálláskor kölcsönösen köszönés, mely angol nyelven a "hogy vagy, hogy van", vagy jó reggelt, stb. Leszállásnál az utas elköszön és megköszöni, hogy utazhatott. (Thank You Driver !) Anyázásra, verekedésre nem emlékszem, de az ellenőrök sokan vannak, bár udvariasak, de ott is kérlelhetetlenek .alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-64037281964995423562013-09-15T16:36:00.000+02:002013-09-17T19:04:25.045+02:00AZ AUSZTRÁL FILMEKRŐL....<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="//www.youtube.com/embed/Httxo9yXBMs" width="480"></iframe><br />
<br />
<br />
......köztudott, hogy jók. Többnyire. Azután vannak még a nagyon jók.<br />
A "Vörös kutya" (Red Dog) ez utóbbi csoportba tartozik. Hogy mennyire és miért jó, azt csak az tudja igazán megítélni aki élt már Ausztráliában.<br />
Ez már nem is egyszerűen egy Ausztrál film, ez maga az Ausztrál lelkiség. Benne van mindaz ami Ausztráliából hiányozhat annak aki elhagyta, és benne van mindaz ami jobbá tenné az életünket itthon.Ha lenne.<br />
Sokat mond annak is, aki csak hírből ismeri a "vörös országot". Nem csak egy történet a sok közül, amelyben kutya a főszereplő, s ha jól meggondoljuk nem is "csak" a kutyáról szól.<br />
<br />
Szeretettel ajánlom ! (ha még nem láttátok) :-))))alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-66816685256480528262013-09-14T13:02:00.001+02:002013-09-15T17:04:03.622+02:00TEGNAP MÉG...... ......kint bóklásztam a kertben, rőt fényű napsütésben, billingéreztem diót, szedtem szőlőt és fügét, gyűjtögettem a hullott almát, mely kompótnak még tökéletesen jó.<br />
Mára megjött az az eső, melyről érezni, hogy már nem az enyhet hozó, hanem az áztató, télire tartalékoló.<br />
A rádióban ködökről is szóltak a hírek.<br />
A ködről senki sem írt szebben, szívhez szólóbban, mint Fekete István. Szinte érezni az ízét-illatát, mert igenis van a ködnek íze is , illata is, nemcsak rejtegető, opálos fehér színe.<br />
<br />
"Szeretem a ködöt, mely eltakar, és egyedül lehetek benne.<br />
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.<br />
Szeretem a ködöt,mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek tán valóra válnak.<br />
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.<br />
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, hanem egymást is szeretjük."<br />
<br />
Szedegettem a diót, a karácsonyi bejglibe valót, és csodálkoztam azon, hogy a fa mennyire ragaszkodik a gyermekeihez. A - szinte varázsütésre egyszerre- felrepedt külső dióburkok olyanná váltak, mint az anyák kezei, melyek ez utolsó pillanatig fogják kicsinyeik kezét, nehezen engedik el, de végül, ki kell nyílniuk és az utódok belepottyannak az ismeretlen jövőbe.<br />
<br />
A jövőnek gyűjtögettem én is a "múló időben". Karácsonyban és húsvétban, együttlétekben reménykedve, miközben a múlt is velem volt.<br />
<br />
Ezért juthatott az eszembe ez a csodás Wass Albert vers , az ŐSZI VÁGY, mely akár nekem is , de előbb-utóbb mindnyájunkhoz szólhat.<br />
<br />
Oly jó volna ma messze menni,<br />
s elenyészni a semmiségbe,<br />
ha értem jönne most a párom,<br />
s egy őszi útra elkísérne.....<br />
<br />
Egymást szép halkan átölelnénk,<br />
úgy mennénk át egy furcsa hídon...<br />
s a hídon megcsókolnánk egymást,<br />
nagyon halkan és nagyon titkon. <br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-60552437364603156272013-08-28T15:53:00.001+02:002013-09-15T17:05:33.610+02:00HOL VOLTAM, HOL NEM VOLTAM ?<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/nVvRTgBa_Vg" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Hogy merre jártam azt többnyire tudja a kedves ide tévedő blog-olvasó.<br />
Most inkább arról írnék, hogy hol nem.<br />
Érdekes műsort láttam a Viasat History csatornán, "Jane Austen rajongói" címmel.<br />
Mindenkinek ajánlom jó szívvel, aki romantikus érzelmű, szereti a fent említett írónő műveit, s korának Angliáját.<br />
Ez a film juttatta eszembe, hogy Bath az az angol város, ahová évtizedek óta vágyom. Különleges hangulata hatással van rám,s filmeken-regényeken keresztül is megérint.<br />
Az angol ember kissé gyermekded, játékos, mindenhol és mindenre fogadásokat köt. Ünnepelni tud, számunkra jelentéktelennek tűnő dolgokat.<br />
Óriási a Jane Austen kultusz Bathban (is), regényei máig hatnak , gondolatait irodalmárok, pszichológusok, történészek boncolgatják.<br />
Korának öltözékeit boldogan varrják és hordják. Alkalmanként ezrével lejtenek benne hölgyek és urak Bath utcáin. Pedig Jane nem Bath szülötte, s nem is ott halt meg.<br />
Nem J.A. miatt vonz az a csodás fürdőváros. Valamikor réges-régen egy hatalmas plakáton láttam először a Royal Crescent ( Királyi Félhold) félkörívű épületsorát, a Római fürdőt, és azonnal éreztem, ezt látnom kell. Ott kell járnom a falai között, koptatnom köveit, éreznem a történelem néha viharos, néha békésen lengedező szeleit.<br />
Az álom még nem valósult meg, de ha lenne "bakancslistám", Bath minden bizonnyal rajta lenne.alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-60222914663658413902013-08-27T12:26:00.000+02:002013-09-15T17:06:59.399+02:00BAKONYBÉLBE MENNI......<br />
<br />
......immár két esztendeje, nem ugyanazt jelenti mint hajdan .<br />
Mégis, egyik szemem sír, a másik meg az öröm miatt könnyezik. Elérkezett a második szomorú évforduló. Lassan megszokom, hogy a falu, s azon belül a kolostor, mindig tartogat meglepetést. Ami nem lenne váratlan, ha figyelemmel kísérném modern kori szerzeteseink honlapját.<br />
<br />
Ünnep és nagyon hosszú hétvége lévén, már az is csodaszámba ment, hogy volt szabad szoba a szállodában.<br />
Szeretem ezt a hotelt, mert nem rongyrázós, nem drága, de amit nyújt azt kedvesen és színvonalasan adja. Nem utolsó sorban jó a konyha is. Legalább is néhány napig jó, azután el kezd vágyakozni az ember egy kis hamisítatlan hazai paprikás krumpli után. Gondolnátok, hogy a svédasztalos büfé reggeli, (mely kb. 50 fogásból áll) legkelendőbb étele a bundás kenyér ?<br />
<br />
Augusztus huszadikán reggel elindultam a templomba, ahol annak idején a búcsú istentiszteletet tartották-tartottuk.<br />
Meglepetésemre, a templom olyannyira tele volt hívőkkel, de még tán nem hívőkkel is, hogy alig leltem ülőhelyet. Annyira elfoglalta a gondolataimat a saját bánatom, hogy ott tudatosult bennem, itt most Szent István- napi misét tartanak a szerzetesek. Bensőségesen szép volt, ismerős liturgiával, ami olyan otthonos érzést ad az embernek,s ami a nem templomba járónak idegen. Az ismerős szövegek, dallamok, az összetartozás érzését adja. Engem pedig átlendített az emlékezés nehezén.<br />
<br />
A szabadban tartott kenyér és bor szentelését még a hirtelen kerekedett zápor sem tudta megakadályozni, mert a kellő pillanatban lett vége, így a kenyér, s mi sem áztunk meg.<br />
Ki-ki haza ment, én pedig visszamentem az üres templomba, hogy kicsit csöndben és magamban lehessek együtt Vele, aki miatt mentem.<br />
Egyszerre mellém telepedett az egyik szerzetes, és akkor már ketten üldögéltünk csendben, mígnem én elkezdtem mesélni,s ő csak hallgatott. Majd megölelt, és mielőtt elment hívott, hogy menjek délután is, mert az arborétum szentelése lesz.<br />
<br />
Ezután vittük gyerekeimmel az emlékezés mécsesét és virágát, bejártuk az emlékezés útját, valóságosan és képletesen is. Majd ebéd, nagy beszélgetések, ahogy lennie kell és illik.<br />
<br />
A délutáni szentelésen is több száz ember vett részt. Az arborétum csodaszép, a szeretet vendégség bőséges volt, melynek fogásait a falu lakói készítették.<br />
Ha az "időm" engedi, abba a kertbe még visszatérek, mert ott sétálni az maga a megnyugvás.alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-32208605364747696962013-08-17T19:14:00.000+02:002013-09-15T17:07:45.554+02:00TALÁLKOZÁSOK<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="//www.youtube.com/embed/9m4UPkfBozI" width="480"></iframe><br />
<br />
<br />
Dsida Jenő : Összetartás, szeretet<br />
<br />
<br />
Bús sirámú rengetegben<br />
felzokog a torz halál,<br />
bűnös arcú esti fantom<br />
pusztulásról prédikál.<br />
<br />
Régi nyájunk szertezüllött,<br />
földeinken dúlt rögök,<br />
s körbe lengőn, kárörvendőn<br />
kacagnak az ördögök.<br />
<br />
Ők pusztítnak, ők csinálták,<br />
szavuk átkot, bajt hozott,<br />
gyűlölködést, szertehúzást<br />
s minden ember átkozott.<br />
<br />
Árva ember lelke mélyén<br />
pattannak a bűncsirák<br />
s jószándékok elhalódnak<br />
mint a dérütötte fák.<br />
<br />
Mesterük volt szent kereszten<br />
meghalt értük hajdanán,<br />
mégse tudnak könyörülni<br />
önmaguk és más baján.<br />
<br />
Ütlegelnek, hajba kapnak,<br />
irigységtől mind beteg.<br />
Hahotáznak őszi szörnyek<br />
s haldoklik a rengeteg.<br />
<br />
Jaj ne halljam, jaj ne lássam,<br />
hullj le, hullj le drága mély<br />
édes álom, elfelejtő-<br />
könyörülj meg rajtam, éj !<br />
<br />
Hull az álom, jő az álom<br />
elűzi a rosszakat.<br />
Hóbelepte láthatáron<br />
közeleg egy kis csapat.<br />
<br />
Tűzzel, hittel, lobogóval<br />
olyan, mint a régi nyáj,<br />
fejük felett angyal szárnyal<br />
és királyuk nagy király.<br />
<br />
Napkeletről fényigézet<br />
homlokukra ránevet,<br />
s énekelnek, zengedeznek<br />
sose hallott éneket.<br />
<br />
" Amikor már álmot látunk,<br />
mikor minden elveszett,<br />
egy remény van, egy igazság,<br />
összetartás, szeretet!<br />
<br />
Kéz a kézben, új utakra<br />
Két szemünkbe szél havaz<br />
duzzadó erőnk felujjong<br />
s int felénk az új tavasz."<br />
<br />
Hull az álom, jő az álom,<br />
elűzi a rosszakat:<br />
hóbelepte láthatáron<br />
lépeget a kis csapat.<br />
<br />
Szent zenéjű rengetegben<br />
elnémul a torz halál<br />
s bűnös arcú esti fantom<br />
már hiába prédikál.<br />
<br />
Ma reggel hallottam egy riportműsort. A Misztrál együttes tagjaival egy zenés beszélgetést, mely a fenti megzenésített verssel zárult.<br />
Értelemszerűen nem Dsida Jenővel találkoztam, sajnos ! Ámbár azt nem sajnálom, hogy a Misztrál együttessel viszont igen.<br />
A Börzsönyben kirándultunk néhány évvel ezelőtt, ahol is egy túrákkal, turisztikával kapcsolatos rendezvény zajlott vadregényes körülmények között.Szegény Erdei Zsolt is elsuhant mellettünk, először egy fura fekvős biciglivel, majd később az aszfalt úton is, az első hazai elektromos töltésű autóban.<br />
Mikor már meghallgattuk az előadásokat, melyek a gyaloglás örömeiről és az egészséges életmódról szóltak, megnézegettük a kiállított sportruházatokat, a természetjáró egyesületek hívogató plakátjait, megkóstoltuk az ennivaló és innivaló finomságokat, sétára indultunk a berekbe.<br />
Egyszerre egy vidám társasággal találkoztunk, akik hívtak, hogy tartsunk velük, mert mindjárt kezdődik egy koncert a Misztrál együttessel. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ők fognak játszani, ők a hívogatók, csak mentünk velük, mert az valamiért olyan jó és hangulatos volt. Cseverésztünk, mint két kiránduló társaság szokott, ha találkoznak . Mentünk együtt, az erdőben felállított, rögtönzött kicsi színpadig és hagytuk magunkat elvarázsolni. Ott derült ki, hogy az odakészített hangszerek útitársainkra vártak. <br />
<br />
A fenti verset 1926-ban írta Dsida Jenő. Milyen jó lenne, ha úgy érezhetnénk , ez már csak a múltról szól.alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-27483851524733612642013-08-15T11:07:00.001+02:002013-09-15T17:08:37.595+02:00APRÓSÁGOK, DE NEM FELTÉTLENÜL<br />
1. Lám-lám, nem csak a régi idők sörét, hanem a tejét is vissza lehet hozni.<br />
Ebben a nosztalgiázó, "retrót" kedvelő világban igazi gyöngyszem ( milyen jó, hogy sokszor használható még manapság is az utóbbi szó) a Cserpes tejivó. Habár ez itt nem a reklám helye, de mégis érdemes szót ejteni róla. Évtizedekig sírtuk vissza a hajdanvolt Marx-téri Tej-büfét, melynek méltó utódjáról lészen itt szó.<br />
Mára Cserpesék már országos hálózattá növekedtek , ét- és itallapjukon minden megtalálható mi szem,s szájnak ingere. Nem csak kizárólag tejből készült ételek, mert péksütemények, saláták is. Méghozzá kiváló minőségben.<br />
Tejberizs hidegen vagy melegen, fahéjas cukorral, vagy kakaóval megszórva. Pohár tej a szomjazónak, házi fagylalt, (nem porból lett) saját főzet . A vaníliának vanília íze van, amiként a tejnek tej íze.<br />
A kakaós csigát egy ügyes fiatalember szemünk láttára süti és enkezével rakosgatja tálcára, csinosan elrendezve.<br />
Emberek üldögélnek kint és bent mint egy kávéházban, tehetik, mert kávé is van, jeges is, csodás tejszínhab koronával, szintúgy a kakaó is. Sokan vannak, mindig sokan, de a fiatalokból álló kiszolgáló személyzet jókedvű és mosolygósan készséges, még késő délután is.<br />
Bátran merem ajánlani, ha még nem tettétek, érdemes végig kóstolni az összes joghurtot, tejfölt, s szinte mindent.<br />
Találka helynek sem utolsó. Én mindezt az egyik budai bevásárlóközpontban próbáltam ki, s nem bántam meg.<br />
<br />
2. Forró nyári délutánon, amikor úgy éget a nap, hogy csak leeresztett redőnyök mellett elviselhető az élet, a félhomályban még olvasni sem lehet. Ilyenkor vetemedik az ember televízió nézésre. Ha már nem lehetek vízparton, legalább a képernyőn nézegetem a Balatont a "Balatoni nyár" műsorban. Mindig muzsikál vagy ugri-bugrizik valaki, valakik, sokszor magas színvonalú előadók. Bámészkodó is akad bőven, a műsor a parton sétálók szeme és füle hallatára zajlik. A háttérben látható közönség néha ügyet sem vet a szinpadon zajló eseményekre, hanem telefonál.<br />
Szinte hallom : Mariskám, kapcsold be a televíziódat, benne vagyok a műsorban. S vadul integetnek :-)))<br />
<br />
3. Ültem a villamoson, velem szemben egy korombéli hölgy, aki a szemüvegét tisztította. Mikor a magáéval végzett, átnyújtotta nekem a tisztító kendőt, mondván, hogy kár lenne egyszeri használat után eldobni. Gondoltam, ezt a kedves és hasznos gesztust én is megpróbálom. Sajnos a korosztályom nőtagjai már bizalmatlanok, annyiszor csalódtak, hogy nem hisznek a fülüknek, sem a szemüknek, arcukra ül a bizalmatlanság, a gondolatuk, hogy vajon mit akarhat ez itt. Szomorú !<br />
<br />
4. Szintén televízió, nyár, rekkenés, mellettem kicsi hároméves. A műsorban egy különleges, hosszú orrú teknős. Bendikém így szólt : tudod Mama, azért olyan hosszú az orra, mert sokat piszkálta és Pinokkió orra lett.<br />
<br />
5. Ez is Bendi egyik szóalkotása, mely a nyeremény és a győzelem szóból született és ujjongva kiáltja: győzemény, győzemény !!!!<br />
<br />
6. Bendi felmarkolta a szülei által asztalon hagyott aprópénzt, s kicsi kezében szorongatva közölte velem, hogy: Mama, meggazdagodtam ! Mondom neki, honnan veszel ilyet, te kicsi emberpalánta, mire Ő, a Magyar Népmesékből :-)))))<br />
<br />
Itt a vége, fuss el véle !!!<br />
<br />alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-69954819473361112342013-08-13T16:31:00.000+02:002013-09-15T17:09:27.272+02:00SZŰR-REÁLISSemmi ágán semmi ül, semmi nótát hegedül....<br />
<br />
<br />
Mentem, de jöttem is<br />
ettem ételt egyszerűt,<br />
éltem az életet, az egyszerűen nagyszerűt<br />
fénylett a fény, sötétlett az árnyék....<br />
fordítva soha, soha, soha.....<br />
gyöngyözött a gyöngyös gyöngy<br />
libbent a lebbenő lebegős libegő levegő,<br />
ajtók, ablakok, kapuk, kilincsek<br />
zöld, kék, sárga, nincstelen kincsek<br />
virágok óhhh és könyvek ahhh<br />
toszkánák toszkánájának álma kísért az ártéri erdőkben<br />
boldogságban csalódtam, csalódásban boldogan<br />
futottam<br />
réten<br />
úton<br />
úttalan utakon<br />
idebenn és odakünn<br />
lelkemből lelkedzett<br />
lélekszakadott<br />
holnap<br />
holnapután<br />
örökké.........alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-38033535551285887282013-08-08T17:55:00.001+02:002013-09-15T17:10:27.318+02:00KÉSZÜLŐDÉS<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
38 fok, celziuszban mérve, árnyékban. Olyan meleg van, hogy még a medencéig sincs kedvem kimenni.<br />
A benti 26 fok arra késztet, hogy kezdjek el készülni a találkozóra. Gondolati szinten már összeállt , valóságosan pedig a hűtőben vár sütésre a pogácsa, a sajtos-sonkás papucskák. Néhány üveg Heineken üvege párásodik a sör kedvelőinek.<br />
A kertben érik a korai muskotályos szőlő, abból is szedni kéne.<br />
Mindig élmény barátokkal találkozni. A barátokkal egy húron pendülünk, félszavakból is......, és nem értik félre egymás humorát, s ha véletlenül mégis megesik, nem torolják meg.<br />
Ha régen találkoztunk, izgalmas az is, hogy ki mennyit változott az egymástól időben és sok-sok kilométerben mért távolság alatt-miatt.<br />
<br />
Most várakozom.alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-91189271675376584892013-08-05T12:19:00.001+02:002013-09-15T17:11:23.698+02:00A CSODÁLATOS TISZA-TÓ....<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/50eEioQoyoc" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
.....méltán illeszkedik az idei nyár élményei közé.<br />
Szinte hajszálra ugyanezen az út(víz)vonalon csónakáztunk, mint ami a videón látható.<br />
Csak a valóság sokkal szebb.<br />
A holtágak árnyas rejtekeit, a tündérrózsák szűzies fehérségét , a tündér fátylak aranyló sárga színét leírni lehetetlen. Fényképen is csak avatott művészek keze munkája nyomán kelhetnek életre a víz és az ég színe változásai.<br />
<br />
A nádasok vízi madarai úgy élik az életüket mintha háborítatlan lenne az élőhelyük. <br />
A rekkenő nyári hőség sem tudta megrontani az élmények "ízét".<br />
A poroszlói Ökocentrum nem véletlenül vált közkedvelt látogató hellyé ilyen rövid idő alatt.(2012-ben nyitották meg) Kihagyhatatlan! Nem horgászok számára is számos meglepetést ígér, és be is váltja.<br />
<br />
Kis unokám 8 halat fogott. Ragyogó színű vörösszárnyú keszeget, kárászt, s még ki ismeri milyen halakat, melyeket rövidke fotómodellkedés után már vissza is eresztett a vízbe.<br />
<br />
" Hej halászok, halászok"....itt sokat foghat a hálótok !alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-88389341240023242222013-07-22T17:40:00.000+02:002013-09-15T17:12:21.517+02:00A CSEH SÖRÖZŐBE.........<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/yY8B7RdXbAA" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
<br />
A BLOGTALIS KÖRBE..... ( És nem ám "az,Arany Ökörbe,a haveri körbe..." )<br />
<br />
<br />
Szinte kultikus helyeknek számítanak már: a "Prága söröző", no és a "Rózsavölgy söröző", melyeket Stali által ismerhettem meg. Többnyire ezeken a helyeken jövünk össze,(meg még máshol is, de ez most nem lényeges,) mi blogtulajdonosok. Egy cseppet sem homogén társaságként, mindenféle nemüek, koruak, érdeklődési területüek, mégis egymást jól kiegészítők.<br />
De senki ne gondolja ám, hogy itten a sör a lényeg ! Pedig de. Vagyis mégsem. Csak segít fájó sebeinket kenegetni.Afféle jóféle. Mondhatnám, gyógyír. Szóval, jó ha van ebben a nagy melegben, sőt télen is :-))))<br />
<br />
<br />
Azért ittunk mi mást is, szép világítós zöldet, csak úgy hemzsegtek benne az E-számok, meg a mesterséges szinezék,a cukor, s minden mi ártalmas. Finom volt és citrom és narancs is volt a pohárban a mérgezett héjával egyetemben, tehát tele volt korunk minden vívmányával.<br />
Stali híján a "hermelin" kimaradt :-)))<br />
<br />
Sajnos- hál'Istennek Juniknak, aki ezt a délutánt ügyesen megszervezte, egy árva jótanácsot sem tudtunk adni, mert Ő most igen-igen rendben van. Helyette minden jószándéku segíteni akarásunkat Töprengőre zúdítottuk, aki ezt elég jól viselte.Mint azt is, hogy elmaradt az általa remélt városnéző séta a kalauzolásával. Remélem sort kerítünk még az "idegenvezetésére", mert nagyon sokat tud a város történelméről és nevezetességeiről.<br />
<br />
Itt, ahol lakom, az Istenke hátamegett több kilométernyire, hétvégén alig van közelekedési lehetőség.Fehérvárra még csak-csak, de vissza már nagy a valószínűsége, hogy gyalog kell megtenni a kb. 20 kilométert. De ott kellett lennem, mert saját szememmel akartam meggyőződni Boróka testi-lelki állapotáról, t.i. sok aggasztót írt mostanában.<br />
Szerencsére viszonylag jó erőben és nagyon jó hangulatban volt, férjeurával egyetemben. Robinak köszönhetem, hogy nem lett belőlem otthontalan, mert hazarepítettek.<br />
<br />
Nagyon kellemes, estébe hajlón beszélgetős, nevetős délután volt. Ha valaki nem látott , csak hallott volna minket, azt hihette, hogy egy csapat diák váltja meg egymást és a világot. Ha meglátjátok a fényképeket....ajjaj :-)<br />
<br />
Köszönet Mindnyájatoknak, és hamarosan folytatása következik, de most valahol máshol. De hogy sör lesz az szinte biztos :-))))alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-44988823849036668252013-07-17T19:06:00.001+02:002013-09-15T17:14:28.511+02:00FIESOLE, AVAGY A KONCERT<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="//www.youtube.com/embed/s0Miurs1-w4" width="480"></iframe><br />
<br />
<br />
Tavaly ősszel, elfoglaltság és egyéb okok mián, lemaradtunk az itthoni Dead Can Dance koncertről. Nosza, nézzük csak meg, hogy hol láthatók, hallhatók legközelebb, javasolta a legkisebb gyermekem, s mit láttunk? Toszkánában, azon is belül Fiesole-ban.<br />
Tulajdonképpen így kezdődött (internetes jegy vásárlással) ennek a nevezetes útnak a szervezése.<br />
Gondoltuk,ha jegy már van, a többi csak kialakul köré időközben.<br />
A Dead Can Dance együttes az örök szerelmek egyike a Baraka film óta. ( ha még nem láttátok, az internetes mozik világában fellehető.)<br />
<br />
Fiesole, túlzás nélkül mondhatom, Toszkána egyik gyöngyszeme. Ha azt írom, hogy festői, akkor nagyon prózai voltam.<br />
Firenzéből busszal mentünk, vagy 10 kilométert. Szűk utakon szaladt a jármű a toszkán dombok között, szerpentíneken.Ha kitettem volna a kezem, megérinthettem volna a fák lombját, vagy néhol a házfalakat.<br />
Jellegzetes és pazar villák ,olajfa ligetek, ciprusok között száguldottunk.<br />
A római kori település főterén ért minket az első nagy csábítás, kirakodóvásár formájában, pazar "cuccok" az asztalkákon, kincsek tömkelege.<br />
Azután a remek kis kiülős helyek, ahol ettünk-ittunk és bámészkodtunk.<br />
Egyszerre feltünt, hogy ahogy közelgett a koncert kezdetének az ideje, egyre több embert láthattunk feketébe öltözve.<br />
Gyermekem elmondta, hogy az együttes 1981-ben alakult Ausztráliában és alternativ rockzenével indultak, és ez volt a magyarázata a hajdan volt fiatal rockkerek és utódaik fekete ruházatának.<br />
Az idők során az együttes, élén a két csodás hangú énekessel sok zenei irányzatot megpróbált, és a népzenei elemektől kezdve szinte minden zenei műfajt belefoglalt a dalaiba. Végül eljutottak a spirituális mélységekig és a világhírnévig.<br />
Ez a mély lelkiség fogott meg minket is.<br />
Remélve, hogy a pirosdzsekis nagymama nem fog nagyon kiríni a tömegből, egy üveg jó toszkán borral felszerelkezve elindultunk a "tetthelyre", amikor is jött egy újabb ámulat. Habár tudtuk, képeken láttuk, mégis lenyűgözött minket a római-kor beli anfiteátrum, rálátással a valódi toszkán "díszletekre."<br />
A legfelső sorban ültünk, a sokszázados köveken, melyekre párnákat helyezett a figyelmes rendezőség. Még sütött a nap és mi próbáltuk elhinni, hogy ittvagyunk, és mindjárt megszólal a várva-várt muzsika, s a dalok.<br />
<br />
A fenti videón látható-hallható készülődésnek, hangolásnak nem voltunk szem és fültanui, akkor mi még kint eszegettünk . Később ott ültünk középen, a legfelső sorban, a korlát mellett jobbról ülő fekete alak helyén, aki feltehetően a hangzást ellenőrizte.<br />
<br />
A koncert nyolcnapon túli maradandó nyomokat, emlékeket hagyott a lelkünkben.<br />
Nem csak a miénkben, mert utánozhatatlan stílusukat már sokan próbálták másolni, mégis, bárhol csendül fel az eredeti, az könnyen felismerhető.<br />
<br />
Egész koncert alatt gyűltek, gyülekeztek a felhők a látóhatáron, de a végéig nem esett egy csepp sem.A buszra viszont már egy ázott,zenétől, no meg a jó toszkán boroktól kissé megittasult de békés társaság gyömöszölődött fel.<br />
Szerettek minket a római kor Istenei !!!!alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4200871232778805299.post-90314610375546197782013-07-09T08:54:00.000+02:002013-07-09T14:59:10.237+02:00Ó, A BALATON........<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="//www.youtube.com/embed/TAuxkkdau2U" width="459"></iframe><br />
<br />
<br />
<br />
Azért ma sem rossz, tanusítom :-))))<br />
A sárgabarack pedig türelmesen megvárta, hogy hazaérjek, és nem érett túl.<br />
A virágaim is csak annyira kókadtak le, hogy könnyűszerrel feltámasztottam őket. Locsolás közben szinte hallottam megkönnyebbült sóhajtásukat, és egy halk "köszönömöt". Irány a kicsi medence, ahol most nem én fogok dagonyázni, hanem egyik unokácska pancsol és "horgászik" a magunk fabrikálta horgászkészséggel, mű halacskákat, s egyebeket. amit csak a csöpp kezével rá tud ügyeskedni. <br />
Akadnak szép pillanatai, órái is az életnek :-)))alteregohttp://www.blogger.com/profile/01799405622550726238noreply@blogger.com2