2012. december 31., hétfő

BOLDOG ÚJ ÉVET !!!!





Boldog Új Esztendőt kívánok jó egészségben, s hozzá sikeres megvalósítását a terveiteknek és álmaitoknak!

Szeretettel:

Irén

2012. december 20., csütörtök

KARÁCSONYI HANGULAT





Vártam-vártam,s nem jött. Már rég készítgetem az ajándékokat, kedvvel és szeretettel, de ez nem az az érzés volt amit vártam.
Nem tudtam mit kellene tennem, hogy időben megérkezzen. Hó is esett , az Advent is eljött.Szép koszorúm is lett, gyertyák is gyulladtak rajta, s mégsem............... Ám az a kis többlet, ami csak szóban kicsi, a lélekben hatalmasra nőhet, az csak ma lepett meg, váratlanul.

Ültem a héven, bámultam a ködös szürkeséget, és egyszerre megéreztem. Nem kellett hozzá csak egy kétméteres fenyőfa, mellyel az egyik megállóban felszállt a tulajdonosa.
Eleinte nem is láttam, hogy honnan árad felém a karácsonyi-illattal a HANGULAT.

Csak ennyi kellett, s megérkezett hozzám is. De ez még nem minden, mert eljött a fenti muzsikával az illat után a hangja is, s most melengetem, és vigyázok a fényére, illatára, dallamaira, ízére.

Ezennel továbbküldöm Nektek a jókívánságaimmal.

Boldog,áhitatos, békességesen szép napokat kívánok, sok szeretettel !!!!!

2012. november 26., hétfő

ADVENT





Várakozunk és közben készülődünk. Erről beszélünk és írunk. Ez "a várakozás" még azt is megérinti aki egyébként, úgymond, nem vallásos. Mindnyájunknak vannak emlékei. Vannak akiknek kellemesen szívet melengetőek,és vannak akiknek boldogtalanok.
Mindkét eset jó ok arra, hogy szép ünnepre készüljünk.

Csodálatos dolog várakozni. Megkockáztatom, sokszor jobb, mint a beteljesülés.
Először is jóval hosszabb ideig tart, mint az amire készülünk, ezért talán több örömet is okoz. Közben rengeteg eseményt felidézünk a múltunkból. Lelkünk találkozik elhunyt szeretteinkkel.
Ha meghitt ünnepekre emlékszünk, igyekszünk szüleink nyomdokaiba lépni.
Ha szomorkás a felidézése,akkor szebbet, jobbat, bőségesebbet, bensőségesebbet szeretnénk varázsolni.

Közhely, hogy minden rosszban van valami jó, de mint a közhelyek általában, ez is igaz. Az úgynevezett gazdasági válság segít visszaidézni, sőt, megvalósítani hajdanvolt karácsonyokat.Amikor nem az volt a legfontosabb, hogy minél drágább és nagyobb legyen az ajándék, a vacsora menü.
Amikor egy kézzel faragott, gyúrt, sütött, befőzött ajándék még nagy becsben volt.
Megtörténhet, hogy az az ajándéktárgy, amelyet heteken át készítettünk, az ünnepnapok után egy polc hátsórészén fog porosodni. Ám míg dolgoztunk rajta sok szép gondolattal gazdagodott a lelkünk. Valamit talán a megajándékozott is megérez belőle, még ha nem is sikerült eltalálni az izlését.

A ködös, misztikus, esetleg havas táj is segít a ráhangolódásban. A tompa, finom neszek,a halk muzsikaszó.

Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink, nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Akkor nem fogunk csalódni, ha a várakozás izgalma nem ízzik magasabb hőfokon, mint az ünnep fényei.

2012. november 20., kedd

KEGYESEK VOLTAK HOZZÁM AZ ÉGIEK (folytatás)



Milyen furcsa is, most, ebben a késő őszi félhomályban,felidézni a nyár harsogó színeit, a hársfaillatot, s azt a poros bakonybéli utcácskát, amelyen a kápolna felé indultam.
Korán volt még, de gondoltam, körülnézek, kicsit üldögélek. Érdekes, hogy nem emlékeztem a helyre, pedig egészen biztos, hogy jártunk már ott.
Mentem-mendegéltem, már a faluból is kiértem és még nyoma sem volt a kápolnának.
Balra domb és erdő, jobbra mező és a rekkenő forróság. Az is hajtott, hogy valaki említette, hogy " tudja, ott a kútnál." Ha kút, akkor víznek is lennie kell.
Egyszerre míves, szép lámpák kezdtek el sorakozni az út mellett. Nocsak, gondoltam, mégiscsak jófelé igyekszem, a rétnek csak nem világítanak.
Aztán már autók is feltünedeztek, majd egy kicsi tavacska, a kút, a forrás és az újjávarázsolt kápolna.
Technikusok dolgoztak érte, hogy majd az istentisztelet hangjai mindenkihez eljussanak. Bár el sem tudtam képzelni, hogy kihez fognak szólni a lelkészek, mert rajtam kívűl csak néhányan lézengtek. Nem csoda-gondoltam- még csak két óra van.
Finom, friss volt a forrásvíz, kicsit pihentem is, és visszaindultam a faluba.
Egyszerre sokan lettek körülöttem. Egy kultúrterem mellé értem éppen, oda sereglett a sok ember. Nosza, nézzük meg mi fog itt történni.
Itt értettem meg, hogy tulajdonképpen mibe is csöppentem bele.
Elmondták, hogy a falu díszpolgára, Cseh Tamás,ő indította el a gyűjtést, jelentős saját hozzájárulással, a kápolna megszépítéséért. Volt itt egy kis háza is, amely valaha a falu bikaistállója volt.

Ma érte is szólt a harang, és az emlékezés a templomban. Kívánságára itt Bakonybélben nyugszik. A teremben filmvetítéshez készülődtek. Ott maradtam és megnéztem a zenész életéről szóló filmet. Ahogy elérkezett a filmbéli történet -a Cseh Tamás által megálmodott és barátaival együtt létrehozott indián táborig, felrémlett egy réges-régi emlék.

Ugyanilyen forró augusztusi nyár volt. Évtizedekkel ezelőtt, a gyerekeinkkel szokás szerint az erdőt jártuk. Egyszerre a sűrűből szokatlan emberi hangokat hallottunk, onnan ahol csak a madár és mi szoktunk járni.Szétnyíltak a lombok előttünk, s egy hamisítatlan indián táborba csöppentünk. Igazi tipikkel, fekete hajú félmeztelen indiánokkal, akik szőrén ülték meg a lovat, porban játszadozó kisgyermekekkel, rojtos mellényű, hosszúszoknyás asszonyokkal, tábortűzzel.
Nagyon valóságosnak tűnt és filmfelvevő gépnek a nyomát sem láttuk.
Ez volt az a tábor, amely még tán a mai napig is létezik, csak most már Cseh Tamás nélkül.

Mikor vége lett a vetítésnek, amely nekem valóságos időutazás volt, mindenki elindult a kápolna felé, ahol annak rendje-s módja szerint, bensőséges és lélekemelő hangulatban megtörtént a szentelés.

Mire vége lett, telefonált a fiam, hogy vége a túrának, vár rám a buszmegállóban.

Hát így esett, hogy egy szomorú és magányos nap helyett találkoztam, ha csak lélekben is, a Férjemmel, és a közös múltunknak egyik legkedvesebb szakaszával.
Ezért a bejegyzés címe, mert igen, nagyon kegyesek voltak hozzám az Égiek !!!!




2012. november 8., csütörtök

MEG-MEGISMÉTLŐDŐ CSODA

Ma hajnalban -drága fiú-unokáim után- megszületett Nelli-baba!
A Jóisten éltesse sokáig erőben, egészségben a Szüleivel együtt !!!!!

2012. október 2., kedd

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA......





"S szép, mint mindig, énnekem"........is !

Eltelt a hosszú, forró, s egyben az első "magányos" nyár.
Köszönöm, hogy itt maradtatok, Ti, akik időről-időre visszatértek, hátha leltek néhány új sort.
Talán most már könnyebben fog menni az írás, mindenesetre megpróbálom.

Az őszről nem akarok túl sokat beszélni, már oly sokan megénekeltétek. Színét, illatát . Képekkel, versekkel, szavaitokkal.
Eretnek gondolatok , de ha én rendezhetném az évszakokat, nálam a nyár helyett is ősz lenne.

Fentiek dacára sok szép emléket őrzök erről a nyárról. Köszönhetően a családomnak és a barátaimnak.
Felsorolni is nehéz, hol mindenhol jártam, mennyi emléket raktároztam el a hűvösebb napokra.
Bakony,Zebegény,a Balaton több tájegysége,Tokaj,Dobogókő, Herenycsény,Szentendre, Budapest. Mind-mind előkelő helyen van az emlékezetem képeskönyvében. Mindegyik megérdemel egy-egy külön "misét".Nem akartam profán lenni, valóban nekem (is) a természet az Isten igazi temploma. S azt tapasztaltam, hogy ezekben a magasztos , nem emberkéz alkotta "templomokban" az ember is odaillőbb építményeket helyez el.
A leg említésre méltóbbakról majd külön is szólok.

A koranyár első útja a Bakonyba vezetett, amelyről már írtam, és hamarosan jön a folytatás is, megfejelve újabb , későbbi bakonybéli hét eseményeinek meséjével.

2012. június 24., vasárnap

KEGYESEK VOLTAK HOZZÁM AZ ÉGIEK.






Szombaton Bakonybélben jártam. Biztos, hogy már írtam valahol, hogy mennyire fontos számomra ez a vidék. Abban is az erdők-hegyek karéjában ez a kis falu.
Valamikor, a házasságom legszebb éveiben, mikor a gyerekeink, három fiú, már cseperedni kezdett, minden nyáron itt sátoroztunk néhány hetet.
Már akkor megéreztük, hogy különleges sugárzása, atmoszférája van, nemcsak a sátorozó helyünknek, hanem minden talpalattnyi földnek, bármerre jártuk a vadont.
Ez a "vadon" szó akkoriban nem volt túlzás.Nem volt ez a hely népszerű a kirándulók előtt. A környéken, s tán az erdők rejtekében is, orosz katonák állomásoztak, éjszakánként harckocsikkal vonultak.
Valószínű, hogy ezért nem voltak jól járható túrista utak, jól jelzett ösvények.
Az országos kéktúra vonal már ekkor is itt vonult át, s egyben pecsételő állomás is volt a kempingezésre kijelölt terület.
A Gerence patak völgyében, ahol a víz kettéágazott és egy kis szigetet alkotott, keresve sem találhattunk volna izgalmasabb helyet a fiúknak.
Minden együtt volt a kalandos nyaraláshoz. Faágakból kicsi malmot, tutajt készítettek, nagy tábortüzeket raktunk, hatalmasakat gyalogoltunk, s még egy kicsi tavat is találtunk egy jó óra járásra a sátrainktól. Lépcsőt is ácsoltak a Apjukkal, hogy könnyebben a vízbe ereszkedhessünk, és rajtunk kívűl a madár sem járt arra.
Mesés, varázslatos nyarak voltak,és időnként barátok, pajtások is akadtak .
Éjszakai elemlámpás és nappali számháborúkat rendeztünk, a faluba jártunk minden este a frissen fejt tejért,s a patakban, vagy egy közeli kútnál mosdottunk.
Aki reggel elsőként bújt elő a sátrából, kisrókát vagy vadmacskát láthatott átosonni a réten.
Békességes idők voltak, itt nem volt soha még vita sem, nemhogy veszekedés.

Mindezekért gondolta a család úgy, hogy Férjemnek szebb, boldogabb nyughelyet sehol sem találhatnánk.
No, ide igyekeztem én, ezen a szépséges nyári szombaton, kis csokor rózsával a kertünkből, "látogatóba". A legnagyobb fiammal, aki egy 50 kilométeres tájfutáson vett részt aznap, úgy igazítva az útvonalát, hogy útközben ő is eljusson az Apjához.

Letettem a virágaimat, "beszélgettem" Vele, elemlegettük a régi, szép időket.
Majd elindultam a falu felé, ballagtam az országúton a hársfaillatban vagy három kilométert, és azon gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék estig, míg a gyerekem értem jön.
Olyan csöndes, kihalt volt a falu, csak a déli rántotthús illat lengedezett végig a főutcán és hétágra sütött a nap.
Leültem egy kerthelységben ebédelni, kicsit megpihenni és hűsölni.
Ebéd után a Bencések kolostora felé vettem az utam , kicsit a templomban is emlékezni és bánkódni, mert ott volt Béluskám búcsú Istentisztelete.
A Perjel és ez egyik szerzetes nagyon kedvesen invitált, hogy menjek el a Borostyán-kút mellett lévő kápolna szentelésére. (Folytatása következik)

2012. május 27., vasárnap

OLVASTAM EGY VERSET.......

Kovács András Ferenc : Erdélyi töredék. Miként erdélyi templomok falán Freskók cafatja, csonkabonka festmény Kit már az Úr is régen elfelejtett, S,nem látogatja többé fürge fénnyel - Olyak leszünk mi: láthatatlanok, Lappangva mészben, szétmaró időkben Isten se tudja : megvagyunk-e még, S hogyan, miért, hány vak réteg mögött Várhatja ráncok hős feltámadását , Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk, Ha megvagyon még s meg nem rontatott - Olyak leszünk, mint megkopott legendák, Mártírok, szentek, üdvözült pogányok És poklok, mennyek, végitéletek És elkendőzött nagy kálváriák És krisztusos képeknek roncsai - Olyak leszünk, csak megtört részletek: Nem kisdedek, királyok, Máriák, Csak törmelék, balsors diribdarabja: Nem vert hadak, csak súlyos vad paták , Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt - Olyak leszünk: áldáshintő kezek , Hult semmiből pallost suhogtatók, Levágott törzsek, népek,végtagok , Fejek fölött szentlélek vagy szekerce Villantja szárnyát: megrepedt szemek , Redők, ruhák, gazdátlan glóriák Halomba hányva, összevisszaságban - Olyak leszünk mind: szétmálló művek , De zűrzavarban méltó rendre vallók - Ki fejti meg hiányzó részeinket , Ki rakja össze, festi hű egésszé , Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri Egy ismeretlen mester kézvonását ?

2012. május 17., csütörtök

HÁNY ÉLETE....

.....VAN EGY EMBERNEK ? Vagy kérdezhetném úgy is, hogy hány életszakasz fér bele egy ember életébe. Természetesen tudom, hogy a tudomány mai állása szerint csak egy életünk van. De nem is a spirituális megközelítésre gondolok, tehát nem a lélekvándorlásra. Hogy az emberiséget régen foglalkoztatja ez a gondolat, az kitűnik a gyermekjátékokból, népmesei fordulatokból . Tudjuk, a macskának hét élete van, a szegénylegényeknek is legalább három, a gyerekek fogócskájában is több élete lehet egy játékosnak, mielőtt végképp kiesik. Mielőtt nagyon elkalandoznék az alap gondolatomtól, visszatérek az élet szakaszaira. Volt nekem ugyebár egy gyermekkorom, amelyre alig-alig emlékszem, többnyire csak az elbeszélésekből,de néha segít egy-egy fénykép. Azután jött az általános iskolás kor, erre már könnyű visszaemlékezni, majd az ifjúkor következett. Itt még egyedülálló voltam, az első szerelmeket most nem számítom be. Korán férjhezmentem, hamar jöttek szépen sorban a gyermekek. Fiatal házas és anya lettem.Ez már a negyedik szakasz volt és még mindig nagyon fiatalon. Nődögéltek a gyerekek, már nem volt minden percben szükségük rám, elkezdhettem dolgozni. Egy rossz fordulat miatt Ausztráliába kerültünk, ahol az emigráns, majd Ausztrál állampolgárok életét éltem. Itt már csak egy gyerekkel, majd nélküle is, újra kettesben a férjemmel. Egyszer csak ennek is vége lett és teljesült a vágyunk, és hazakerültünk. Lassan öregedve, nyugdíjasok lettünk. Hogy világosabban "beszéljek", ez szűken számítva is nyolc különböző szakasz, élethelyzet, megoldandó feladat, lehetőség. Úgy tudjuk, hogy sejtjeink bizonyos időközönként kicserélődnek. Vajon mindig ugyanaz az ember voltam : aki az iskolapadban ült, aki feleség volt és anya, akinek meg kellett felelnie a külhon kihívásainak, s akinek el kellett fogadnia a ráncait? Mindig ugyanaz az ember döntött ? Az számít vajon, hogy milyen csillagzat alatt születtünk, és mindig az a nap, óra , perc predesztinálja a cselekedeteinket? Vagy az állandóan változó testünk, sejtjeink, a megszerzett tudás és tapasztalatok miatt nem csak külsőleg leszünk mások? Egyáltalán: ugyanaz az ÉN vagyok , aki mindig voltam ????? Ugyanaz az az ember leheli ki a lelkét az élete végén, aki valaha előszőr sírt fel ???

2012. május 7., hétfő

PAVANE

Azt gondolom, hogy ez a muzsika olyan szép, hogy még azok is szerethetik, akik egyébként nem a komolyzene kedvelői. Különösen jó ötlet, hogy ezen a felvételen éppen a fordítottja történik a megszokottnak, nevezetesen remek festők képeivel "aláfesti" a zenét az ötlet gazdája. Gabriel Fauré művei közül nekem ez a legkedvesebb. Bármilyen hangulatban vagyok, mindig szívesen hallgatom. Annak ellenére,hogy minden taktusát áthatja egyfajta melankolia, levertség, életuntság, ami érthető, mert a zeneszerző különösen szerencsétlen sorsú volt. Életében nem becsülték a munkáit, a megélhetéséért sokat kellett dolgoznia és kűzdenie, majd élete vége felé elérte egyfajta Beethoveni sorscsapás. Utolsó tizenöt évében teljesen süketen élt és alkotott. Ez az a zene amelyért érdemes élni. Minden szépség benne található, ami csak fellelhető a földön. Sokféle feldolgozása létezik. Kórussal és anélkül, nagyzenekari és kamarazenekari, sőt, szólóhangszeres is. Csodálatosan hangzik például gitárral és fuvolával. Mindegyiket érdemes meghallgatni.

2012. május 3., csütörtök

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....14. "A HANG"

Szeretem a színvonalas vetélkedőket, ahol a zsűri tagok elfogulatlanul ítélkeznek. Ahol a közönség többnyire laikus ugyan, de ha zenéről van szó, akkor van "füle" meghallani a jobbakat. Ausztráliába is megérkezett a legújabb tehetségkutató, amely változást hozott-a már kissé unalmasnak tűnő- külsőségekben. A zsűri székeiben ülők nem láthatják a szereplőket, mert háttal ülnek. Egészen addig, míg el nem döntik, hogy tetszett-e nekik amit hallottak, avagy nem. Ha igen, akkor, de csak akkor, megfordulhatnak. Addig nem tudják a versenyző korát, nem láthatják a küllemét sem, amely , valljuk be, sokszor segített már a döntéshozatalban. Sajnos nem mindig a jobban teljesítő javára. A fenti videón egy vak leány énekel és a HANG láthatóan elbűvöl mindenkit. Később a látvány is. Fellépése előtt elmondta, hogy ezt a vetélkedőt szinte neki találták ki, mert nem szeretné, ha a vak lány iránti sajnálat és rokonszenv miatt tetszene az előadása. Reménykedem, hátha ősszel minket is megörvendeztetnek a műsorok szervezői "A HANG" tehetségesnél tehetségesebb fellépőivel !

2012. április 17., kedd

SOROZAT FÜGGŐ.....




....lettem ???

Bizonyos értelemben igen.Azok a sorozatok ültetnek le rendszeresen a televizió elé, amelyek bizonyos értéket képviselnek.
Mint éppen a fent említett "Hegyi doktor". De említhetném a "Váratlan utazást", a "Drága doktor úr"-at, vagy éppen a legújabb "szerelmet" az " Everwood"-ot, és még sok
mást, a krimi világából is.
Hál'Istennek nem csak a szerelmi intrikák véget nem érő szappanoperái vannak műsoron.

Melyek azok az értékek ? Nézzük például a "Hegyi doktor"-t.
Kis hegyi falu a csodálatos , hófödte csúcsok közötti völgyben. Annyira szép, hogy már szinte mesebeli táj. A faluban egy eszményinek tűnő, összetartó lakó közösség. Az emberek, családok élik a mindennapjaikat. S, hogy mi ebben az érdekes, mikor ugyanolyan dolgok kavarják fel, hétről-hétre, a látszólag nyugalmas életet, mint bárhol máshol a világban, a valóságban ?
A film szereplői nagyon is élő-elevennek tűnnek,és remek színészek. Nem a celeb- világból valók, nem mű emberek, hanem hús-vér figurák.
Jók, rosszak, kicsik, nagyok, gazemberek is, megtévedtek is.Vannak barátságok és ellenségeskedések. Pletykálkodás is akad. Szerelem is. Szóval, mint az életben.
Mindig adódik valami ügy, amit meg kell oldani.
Az egyik titok a megoldásban rejlik. A film végére a jó elnyeri,....bár nem mindig, a jutalmát. Sokszor "csak" a lelki békéjét, vagy visszanyeri az egészségét.
A rossz pedig....nos, a rosszat legtöbbször jó útra térítik a többiek, vagy a lelkiismerete. Nem vetik ki maguk közül, csak a legelvetemültebbeket várja a hivatalos igazság szolgáltatás.
A helység lakói minden élethelyzetben, hétköznapokon és ünnepekkor is hordják a népviseletüket és együtt ünnepelnek.
Tulajdonképpen olyannyira ideális közösség, amely után korunkban, többnyire csak vágyakozhatunk.
Ahányszor csak megtalálom "őket" a képernyőn, szívesen nézem, pedig a történetek végkifejlete kiszámítható. Soha nincs meglepetés. Talán ez a másik titok, az állandóság, s az örök értékek védelmének ismétlődése.
Mondhatnám azt is, hogy ezek a filmek is egy kaptafára készülnek, mint a többi, de ez a kaptafa, nagyon is beleillik a "cipőmbe".
A tanulságaik miatt jó lenne ha a fiatalok is meg-meg néznék ezeket a sorozatokat, de tudom, ez már csak hiú remény.

2012. április 14., szombat

TITANIC





Vajon mi az oka annak, hogy egy hajó elsüllyedése, 100 év eltelte után is, ennyire élénken foglalkoztatja a nagyvilág közvéleményét?
Ezen idő alatt számtalan mű keletkezett a legkülönfélébb műfajokban. Feldolgozták a történetet zeneszerzők, filmkészítők,láthatunk festményeket, szobrokat róla, olvashatunk újabb, s újabb történeteket a roncsról, s arról, hogy mi minden nyugszik a hullámsírban.
A technika jóvoltából már láthatjuk is a roncsot, s ami a berendezéséből maradt.

Riportok sokasága íródott az életben maradott áldozatokkal,később azok rokonaival.
Máig nem szűnt a hajómérnökök, mélytengeri kutatók, lélekbúvárok, kincskeresők érdeklődése.
Szeretjük felidézni a kor és helyszín hangulatát. Melbourne-ben van egy Titanic nevű vendéglátó hely, amelyben korhű ruhákban, a hajó éttermeinek eredeti berendezése között fogyaszthatja el vacsoráját a nagyérdemű, miközben filmet nézhet. Ki-ki a pénztárcájának megfelelő osztályt választhatja, mert van luxus étterem és másodosztályú is. Az étlapon ugyanazok az ételek szerepelnek, mint "akkor".
Hiába, szívesen borzongunk, de kényelmes karosszékben.
(Történetesen eme intézményt magyar ember hozta létre.)

Miért mindez ????

Jómagam is tűnődöm a válaszon, habár tudom, egyértelmű megfejtés nem létezik, hiszen ahányan, annyiféleképpen látjuk és értelmezzük ugyanazt az eseményt.

Az elsüllyedés okaként felsoroltak sem egyértelműek. Még mindig újabb és újabb elméletek,mérnöki, vagy egyéb tudományos magyarázatok, feltételezések s azok bizonyítékai kerülnek napvilágra, mondhatnám felszínre.

Azt gondolom, hogy a "főbűnös" az emberi természet sötétebb oldalán keresendő.
Szinte minden rossz fellelhető volt ebben a tragikus balesetben.
Kezdve a megalománián, de az önteltség, a hiúság, az önzés, a szociális érzéketlenség is, mind-mind felismerhető.
Természetesen a másik, a jó oldal is, ám a zord körülmények, a rettenet, a halálfélelem miatt jellemzően a rosszabbik volt túlsúlyban.

Van-e jelenünkre ható tanulság ?
Bizonyára. Ám a közelmúlt eseményei, pl. a Costa Concordia esete, nem ezt mutatja.
Nem tanulunk.
Ugyanazokat a hibákat követjük el, nemzetiségtől, helyrajzi meghatározástól függetlenül.
Nézzük csak végig az emberiség történelmét.

2012. április 5., csütörtök

HÚSVÉTRA



Vidám, szép ünnepet kívánok Mindnyájatoknak !
Teli tálat, locsolókat,sok pihenést, kinek-kinek boldog együttlétet azokkal akiket szeret !
Egyéb híján ezzel a megzenésített verssel gondolok Rátok !

Szeretettel , Irén

2012. április 2., hétfő

Hol van hazám Tekívüled.......

HIMNUSZ HAZA


Homok-haza Szíkföld-haza
múltam és jövõm halmaza

édes gyümölccsel éltetõ
aszú füvön tengõdtetõ

Köröskörül kinyílt egek
hová legyek mivé legyek

hátul pogány s pogány elõl
jobbról Bizánc Bécs balfelõl

Utak pora szíkföld sara
kék hajnalok gyöngyharmata

Hold udvarát söpörgetõ
forgószelet sodorgató
homok-világ Homok-haza

Emlõd öled horpad-dagad
tulajdon kölyked megtagad

selyemtüll fátylat lengetõ
sajgó csontot melengetõ
tûzzel-faggyal keresztelõ

Szúr-vág a szél akár a kés
száraz vihar homokverés

vércsét galambot röptetõ
hörgõt tüdõt kiköptetõ

Aszály esõ köd zúzmara
te hívsz haza te szívsz haza

Horpad-dagad emlõd öled
Hol van hazám Tekívüled

Két vállamig fölér a gaz
hagynálak itt belémszakadsz

Napod kié? éjed kié?
magzatvetõ méhed kié?

Akácgyökér kormos falak
szétpergõ gyöngy zöld réz-salak

csatok paták törött cserép
vesztett csaták pörös cserék

mind fölfalod mind elnyeled
Mi lesz velünk mi lesz veled

Rakosgatok félig vakon
bronztû sisak üres flakon

lókoponya lúd mellcsontja
törött mondat kettõspontja

ami lenn volt itt van felül
mind az egész összevegyül

kõ nyílhegyek kengyelvasak
töltényhüvely tejestasak

kondor szakáll mongolredõ
türk állkapocs trák fejtetõ

sváb hetede rác harmada
egybeszakad jász szarmata
birodalom és gyarmata

gót hun görög bolgár kabar
tót kun török alán avar

örmény oláh tatár zsidó
meghóditott és hóditó

itt fortyog a fél kontinens
minden csontunk ambivalens

és örvénylik és kavarog
magyarok? vagy nem magyarok?

kell rá hitel? van rá hitel?
ki dönti el? mi dönti el?

szöghaj? sasorr? szálkás bajusz?
ítélj ha mersz dönts hát ha tudsz

Bécs balfelõl jobbról Bizánc
Szánlak, Tiborc - Nagyúr, te szánsz?

Köröskörül kigyúlt egek
mivé lettem hová legyek

Mi vagy te föld Homok-hazám
katlan? huta? kohó? kazán?

napod kié? éjed kié?
magzatvesztõ méhed kié?

ki volt elõbb ki jött utóbb
melyik konok földönfutód?

kié e nyûg? kié a konc?
ki az akit szívedre vonsz?

a telepest? az itt honost?
a fegyverest? az ostorost?

Válasz nincsen csak állapot
krumplit kapálj tarts állatot

kerék inog tengely törik
mindig a védtelent ölik

mindegy: morogsz rísz vagy kacagsz
gürcölj míg csak belészakadsz

fát vágj befûts füvet kaszálj
Köd zúzmara esõ aszály

Múlt hantja jövõ torlasza
Szíkföld-haza Homok-haza

gyertyám leég elõbb-utóbb
fiad vagyok? földönfutód?

rád-rádlelek elvesztelek
arcomba fúj makacs szeled

kérdõre von nekemszegül
megvallat könyörtelenül

s én csak hebegek dadogok
dûlõiden elindulok

lesvén ahogy göröngyeid
fölisszák Isten könnyeit

Buda Ferenc verse

2012. március 28., szerda

HÚSVÉTRA

AZ ISTEN FÁJA


Házak mögött kertek alatt
az Isten fája itt maradt
vadul feledve mozdulatlan
hol véget ér e földi katlan
s megterem az örök élet
idéz teremtő szép igéket

Ontja gyümölcsét szótlanul
az édesség s a földre hull
s bolyong semerre számolatlan
az Emberfia jóllakatlan
se hall se lát s a víg szüret
helyett keservét leli meg

Teremj elébe gondolat
házak mögött kertek alatt
töviskarokkal moccanatlan
ízesre váró mozzanatban
ki elköszön majd visszatér
ízlelje nyelvén mit beszél

Kovács Árpád verse

2012. március 6., kedd

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl.....12. .



Az lett !!!!


Alcím : Hogyan alkoholizál(tunk)nak Ausztráliában ?

Az Átlag-Ozi sörissza. Ez a földrész valóságos paradicsoma a sör kedvelőinek.
Így azután Életem-párja is úgy érezhette, hogy az édenbe érkezett.
A fent említett ÁO ,egyes rosszmájúak szerint, begörbült kezekkel születik.Az újszülöttnek csak belé kell helyezni a balkezébe a cigarettát, jobbkezébe pedig a sörösdobozt , és már majdnem készen is van a Homo Australians. A későbbiekben még rákerül a vietnámi papucs és a dugós-kalap.(esetleg valamilyen egyenruha, de ez már egy másik témakörhöz tartozik) Kéne még egy harmadik kéz is, mellyel a kolbász sütögetésénél a villát tartja. Sajnálatos, de nincsen neki, így időnként valamelyik relikviát le kell tennie , habár csak rövid időre.
Ezek azonban csak csúnya sztereotipiák, ne is figyeljünk rájuk.
Ausztrál hon "földi-paradicsom" létét az is igazolni látszik, hogy aki vezet az ihat. Szomorú tény, hogy nem annyit, amennyit szeretne. A véralkohol szint nem haladhatja meg a 0.05-ös szintet. Ebből azután különféle gondok következnek:
1. Mennyi az annyi ?
2. Miből mennyi az annyi ?
3. Mivel állapítható meg az elégséges, illetve túlságos?
4. Minekutánna ki vezessen???
5. Hol szabad, és hol nem, elfogyasztani a pont annyit, amennyit??

Máris válaszolok.

1. Pontosan meghatározták a mennyiségeket. Ami áll: bizonyos adag sörből, vagy bizonyos pohárnyi borból, avagy nagyon kevés tömény szeszes italból. 2.Igen ám, de ezekből a mennyiségi meghatározásokból újabb sarkalatos kérdések következnek. Mekkora legyen az a pohár?
Mennyi idő teljen el, míg újra töltekezhetünk baj nékül ?
3. Jött is segítség a technika képében. Lehet vásárolni apró, zsebben, retikülben hordozható készülékeket, melyekbe ha belé lehel az ember (fia-lánya),elszineződéssel jelzi, hogyan tovább.
Rosszabb esetben ennek a masinának a nagyobb változatába kell erőteljesen belefújni, de a másik végét egy egyenruhás közeg tartja.Ezt elkerülendő,ha már messziről látjuk ( már amennyiben egyáltalán látunk még)a piros-kék villódzást, a főutak helyett ajánlatos a kertek alatt közlekedni. Ez sem mindíg jó ötlet, mert a police most nem ivott,józan és ismeri az elkerülő utakat. Többnyire, az éj leple alatt, ott is lesben áll.
4. Jó megoldás, ha a feleség ,társ, párom, élettárs, fiam-lányom, barát (megfelelő személy kiválasztandó) nem iszik, csak fuvaroz.
5. Közterületen, utcán, játszótéren, üzletekben tilos. Otthon, kertben, tengerparton,pihenő parkokban, kocsmákban, vendéglátó helyeken, közösségi házakban szabad.

Italt az erre kijelölt "Bottle Shop"-okban lehet vásárolni. Dobozban, barna papírzacskóban, vagy szatyorban, táskában kell szállítani. Tehát, ha az utcán, tereken gyanús egyéneket látunk, akik sűrűn emelnek a szájukhoz egy barna papírzacskót, biztosak lehetünk benne, hogy nem tejet isznak kiflivel.
Egyszer, egy sidney-i kiránduláskor, üldögéltünk egy csodás parkban, s volt egy doboz sörünk, az előírásnak megfelelő stanicliban. Úgy ittuk meg, olyan félelemmel vegyes érzésekkel, mint két diák, aki tudja, hogy tilosban jár. Közben csodáltuk az egyik öböl szépségeit. Azóta sem leltem meg "annak" a sörnek az ízét.

Nemsokkal ezután szilveszter napja jött. A terv az utcákon kószálás, tömeg-hangulat megízlelése, operaház körüli tüzijáték nézése volt.

Ahhoz, hogy teljes valójában átélhessük "az utca embere szilveszterezik" érzést, innivaló is kellett. Volt is egy üveg jófajta, olasz habzóborunk, melyet éjfélre tartogattunk. De jött a kérdés, hogy az év utolsó napján, éjjelén, szabad-e???
Valószínű, hogy mi voltunk az egyetlen társaság, akik zacskóból pezsgőztek azon az éjszakán, pedig a rendőrök ott kőröztek a tömegben, de senkit nem büntettek meg.

Azt nem tapasztaltam, csak hallottam, hogy ha az angol származék ausztrál iszik, akkor verekedős lesz. Mi többnyire magyarok társaságában alkoholizáltunk.

Az utakon mindenhol, óriási reklám felületeken, véres autóbalesetek nagyon valóságosnak tűnő képeivel próbálják megértetni, hogy mi lehet a következménye ha "iszik és vezet".

If you drink and drive,than you're a bloody idiot !!!!!

Fenti mondat országszerte hatalmas táblákon látható. A jelentése: ha iszol és vezetsz, te egy véres hülye vagy. Magyarul ezt nem igy mondanánk, de Ausztráliában a legsúlyosabb szidalmazást jelenti.

2012. február 6., hétfő

Verdi : Requiem




Dies Irae

Egy Gregor Józsefről szóló emlékműsorban megszólaltatták Verdi Requiemjének egy részletét .
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a mű gyermekkorom óta a legkedveltebbek közül való.
10 év körüli lehettem, amikor először hallottam az Operában, olasz szólistákkal, olasz zenekarral és karmesterrel. Máig feledhetetlen élmény volt.
Édesapám odaadó és örök szerelmét az operák és a komolyzene iránt, igyekezett gyermekeibe is beleplántálni. Nem volt nehéz dolga, mert húgommal, szinte a zenében éltünk,nőttünk fel, mivel énektanárként a magán énekóráit otthon tartotta. Kicsi volt a lakásunk, ilyenkor csöndes játékra szinte csak a hatalmas zongora alatt volt hely. A babaszoba rendezgetése közben, szinte észrevétlenül "másztak" a fülünkbe a legszebb dallamok.
Egyszer az a csodásnak tűnő ötletem támadt, hogy gyújtsunk gyertyát a skatulyákból épített bababútorok asztalkáján. Én, s a zongora is megúszta a kalandot, mert Édesapa időben észrevette. Különben is, mint afféle igazi, jó pedagógus, szinte átlátott rajtunk, s a legkisebb turpisságot is felfedezte. Ám ez más irányba vinné a történetet, térjünk vissza hát Verdi remekművére.
Ha azt mondom: requiem, mindenkinek a gyászmise, gyászszertartás jut eszébe.
Verdi műve egyedülállóan különleges, mert magában hordozza ugyan az elmúlástól való félelmet, ám felvillantja a az örök élet reményét is.
Olyan mint ez a mostani tél, a maga vigasztalhatatlan zordságával, sötétségével, hidegével, de letakarva a finom, puha, halkan hulló, fehér hólepellel.

Lamberto Gardelli, az olasz származású világhírű karmester szavai szerint:
"Verdi Requiemjének csodálatos felszabadító ereje van. Számomra ez az élet himnusza, nem a halálé. Verdi szerette az embereket és az életet, a Requiemben segítséget kínált az emberiségnek. "

Valóban, ez egy olyan gyászoratórium, ami az Istent és az életet dicsőiti.
Nehéz egyetlen részletet kiragadni belőle, hogy a szépségét, megrendítő, elementáris hatását érzékeltessem. Talán a "Dies Irae" a legalkalmasabb erre.
A dies irae jelentése (dies irae, dies ille) : Ama végső harag napja. Utolsó ítélet.
Velőkig ható,szinte hátborzongató, dübörgő zene, mégsem az elmúlás borzalmát fejezi ki, hanem a megújulás ígéretét.Lassan, csendesen vigasztaló zsongássá szelidül.

Egyszer a Melbournei Magyar Központban azt a feladatot kaptam, hogy rendezzek egy emlékműsort 1956 emlékezetére és tiszteletére.
Azt a megoldást választottam, hogy ott élő, 1956 után kivándorolt magyar embereket szólaltattam meg, és ők mondták el az emlékeiket a harcokról, érzéseikről. Ezt filmre vettük. Korabeli filmrészleteket és fényképeket vágtunk egy-egy riport közé.
Természetesen zenei aláfestés is kellett, olyan, ami a forradalom nagyszerűségét, szomorúságát, bukását, de a megújulás reményét is kifejezi. Verdi Requiemjénél nagyszerűbbet nem is találhattam volna. Maga a film fekete-fehér volt, és a Dies Irae-vel indult. Majd elhangzottak a beszélgetések, a köztük látható megrendítő eredeti filmkockákkal,romokkal,gyásszal,ágyúlövésekkel, halállal.
Ám a végén újra felzendült a kórus, de most már diadalmasan, és lassan beúszott a képbe a szinesedő, újjáépült Budapest látképe, helikopterről, felülnézetben.
Ugyanaz a részlet a műből, mégis egészen más hatást kiváltva.

2012. január 25., szerda

ESKÜ





" Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, Te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek ! "

(Karinthy Frigyes: Mennyei riport)

2012. január 19., csütörtök

In The Mood for Love........



SZERELEMRE HANGOLVA

Egy nagyszerű film kísérőzenéjének egy részlete, mely önmagában is megérint.
A rádióban hallottam először.
A fenti cím a film címe. Nem jönnek az ilyen filmek, mint ez is, nagy csinnadrattával, mégis a legnagyobbak között van, ha nem a legjobb.
Az interneten megnézhető, de csak azoknak merem ajánlani, akik nem a szokásos szerelmi jelenetekre vágynak.
A címben lévő "mood" szó hangulatot jelent, a fordítás mégis jó.
Wong Kar Wai filmje hangulatokkal érzékelteti a cselekményt, mely alig rebben, zenéje pedig tökéletesen simul hozzá. Szinte nem is film és filmzene, hanem költészet.
Nem tudok elfogulatlanul írni , így be is fejezem azzal, hogy aki fogékony a művészi alkotásokra, feltétlenül nézze meg,s hallgassa néha lehunyt szemmel is a muzsikáját.

2012. január 3., kedd

Csak hogy tudjátok.....

.....mire számítsatok :-)

Kérdem a Fiamat: Autóval akarsz menni????
-De Mama, már negyedszer kérdezed.....!
-És mondjad Drágám, mit szoktál erre válaszolni ???