2010. november 1., hétfő
Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....3.
Nem kutattam az ausztrál temetkezési szokásokat, de az emberi élet szomorú végessége miatt jártam kinn is temetőben.
Nem is beszélhetünk egységes szokásról ott, ahol több mint 160 nemzet él, és többnyire ki-ki megtartotta saját rituáléját.
Mint az élet legtöbb területén, valószínű, hogy a temetkezéseknél is érezhető az amerikai hatás.
Ugyanez nem tapasztalható a magyaroknál. Mi, ott, a földteke túloldalán ugyanúgy gyászolunk és temetkezünk mint itthon, mindenki a vallása előírásai szerint .
Ha az utcán járva, hosszú, kivilágított kocsisorral találkozunk, akkor tudjuk, hogy temetésre hajtanak. Ilyenkor illik elsőbbséget adni. A görögök tragikus fekete színben, az ausztrálok egyszerű hétköznapi öltözékben mennek, kevés virággal, hiszen manapság többnyire a hamvasztást választják a rokonok is.
Voltam hagyományos- akár itthon is lehetne- márvány síremlékes, vagy urnafalas temetőben, mely semmiben sem különbözik a Farkasréti temetőtől.
Ami igazán szép és egyedi, az a rózsás temető, amely sok holdnyi rózsakertnek tűnne, ha nem tudnánk hol járunk. Ott egy kicsiny, földre fektetett lapocskán olvashatók az elhunyt adatai, mely fölött gyönyörű rózsabokor virágzik.Ilyen lehet az illatozó, menyországi nyugalom kertje. Együtt az elmúlás és a megújulás vigasza.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyszer megkérdeztem valakitől, hogyan alakult ki a földből nem kiemelkedő, gránit sírkövek rendszere. Azt mondta, hogy a magántemetők üzemeltetői rájöttek, hogy így igen hatékonyan lehet géppel a füvet nyírni, a síremlékek kerülgetése nélkül. Olyankor minden ottlevő virág, sírcsokor, természetesen a fűnyesedékkel együtt a komposztálóba kerül és egy nap alatt rendbe van téve a terület.
VálaszTörlésTrendo, néha nagyon kiábrándítóak a hétköznapok. Olyankor nem jutnak az ember eszébe a mécsesek meghitt fényei :-(
VálaszTörlésKözép Olaszországban az a szokás, hogy egy viszonylag kis területű temetőben (magas falakkal körülvéve) temetik el halottaikat, majd tíz év után exhumálják, s egy urnafal szerű építményben helyezik el, így adva helyet a frissen elmenteknek. Ezen a galambház szerű falon (innen származik a kolombárium elnevezés) minden tábla mellett ég egy elektromos mécses. A villanyszámlát a hozzátartozók fizetik rendszeresen. A temetkezési hely megváltásával együtt.
VálaszTörlésNa ennyit az örök nyugalomról!
Orbigabi, hát nem szebb akkor a rózsás temetkezés? Valóban porrá lesznek, és újjászületnek a rózsában.
VálaszTörlésA rózsás temető gyönyörű lehet. Szimpatikus még nekem a zsidók temetkezési szokásai is. Egy darab kő a megemlékezés szimbóluma.
VálaszTörlésGyörgyi, nagyon szép valóban, és valahogy kevésbbé tesz szomorúvá a rózsa illata, mint az őszi virágoké.
VálaszTörlésSzámomra nagyon rokonszenves a rózsakertes temető. Ott nem dönt le senki sírköveket, mégis lehet elmélkedni, és olyan, mintha szeretteink rózsákként élnének tovább...
VálaszTörlésIstván, szerencsére a rózsa szúr is, lopkodni sem könnyű :-)
VálaszTörlésÉrdekes lehet ez a rózsás temető !!!
VálaszTörlésPróbálom elképzelni. Gondolom viszonylag széles utak kellenek ott, és elég sok munkával jár egy ilyen rendben tartása, de szép lehet .
Gabi, Ausztráliában rengeteg hely van, nagy tágas terek mindenhol, szinte minden helységnek van saját kis arborétuma,de legalább egy parkja.
VálaszTörlésNekem is jobban tetszenek az egyszerű megoldások. Nekem éppen ezért nem lesz sírhelyem...
VálaszTörlésGábor,a sírhelyek sohasem a holtakért készülnek, hanem (szinte) mindig az élőkért, legalábbis én így gondolom. Biztosan vannak akik most fejüket csóválják és élénken titakoznak.
VálaszTörlésEgyetértek veled, de hagyni kell az élőket, hadd gyönyörködjenek a jóságukban :-) De másfelől nézve, hová is jutna a világ, ha nem tisztelnénk a holtakat. Szóval, nem egyszerű .(ez sem)