Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.... 2.

Furcsaságokat és jellegzetességeket írnék azoknak akik most készülnek- e távoli földrészre, azoknak is akik már megjárták a "nagy utat" és azoknak akik csak kíváncsiak rá.
Távol áll tőlem, hogy bárkit lebeszéljek arról hogy szerencsét próbáljon, de
senkinek nem válik ártalmára ha időben felkészül arra, hogy OTT MINDEN MÁS. (majdnem) Még a mai nagy globalizációban is.

A továbbiakban mindent egyes szám, első személyben írok.Meglehet, mások másként élték meg ugyanazt, én így láttam , így éreztem.

Ausztráliában csak részben érvényes az, hogy ugyanaz az égbolt borul fölénk. Ott úgy tűnik, mintha a felhők alacsonyabban úsznának, a nap valóban élesebben és más szögben süt a szemünkbe, a Nagygöncöl helyett a Dél csillaga az éjszakai vándor iránytűje és a Hold sarlója ellenkező irányban nő és fogy mint itthon. Az emberek ugyan nem lógnak fejjel lefelé mint hajdanán képzelték, de a víz ellenkező irányban forog a lefolyóban, másfelé nyílik az ajtó és a villanyt lekapcsolják amikor meggyújtani akarják és felkapcsolják ha sötétséget kívánnak a szobában.

Most egy keveset a nyelvről:
Azt mondják, kétféle ember létezik . Az egyik magyar, a másik aki magyar szeretne lenni.
Ausztráliában erre nagyon sok példát láttam. A rövidfilmben szereplő Tom is közéjük tartozik.
Az érdekessége ennek a történetnek -többek között- az, hogy mi magyarok, ha valaki törve beszéli nyelvünket akkor is megértjük, sőt meg akarjuk érteni. Ugyanez nem jellemző az ausztrálokra. Nagyon egyedi a hozzáállásuk a saját nyelvükhöz.

Az köztudomású, hogy az ős- ausztrálok (és itt nem a valódi őslakókra az aboriginál-okra gondolok) bilincsben, rabokként kerültek az akkor még nagyrészt kihalt földrészre. Sokan kis vétségért, vagy ártatlanul.
A deportálás miatti megbántottságukban úgy akarták kifejezni különállásukat az anyaországtól, hogy kissé elferdítve kezdték használni a nyelvüket. Ezért történhet meg az, még a napjainkban is, hogy egy amerikai vagy angol születésű ember nehezen érti meg az ausztrál- angol nyelvet.
Érdekességként egy példa fonetikusan írva - Jó napot kívánok! - angolul: gud déj
ausztrálul:gedaj.Ha nem akarjuk megérteni őket egész egyszerűen bolondnak néznek és még ki is nevetnek néha. Azért csak néha, mert ha bajban van valaki, akkor az ausztrálnál jobb és önzetlenebb segítőt nehezen talál. Ha segítségre szorul valaki, akkor és csakis akkor, minden áron meg ért és segít. Ilyenkor még a köszönömöt sem várja el. Álljon itt egy példa erre is: Autóztunk valahol Melbourne-ben. Egy fordulásnál a kocsi egyik oldala árokba gurult. Amíg mi tanakodtunk hogy hogyan menekülhetnénk ki ebből a helyzetből, mellénk ért egy másik autó, kiugrott belőle néhány fiatalember -megszámolni sem volt idő hányan voltak- körülfogták a kocsinkat és egy pillanat alatt kiemelték a mélyedésből. Mire észbekaptunk már árkon-bokron túl jártak.Ha az út szélén felnyitjuk a motorháztetőt, vagy kinyitunk egy térképet, vagy csak megállunk egy pillanatra, máris ott terem valaki aki segíteni akar. Ez a segítőkészség érvényes a rendőrökre is.Ők ok nélkül soha nem zaklatnak.

Történt egyszer hogy elromlott az autó valahol vidéken, ahogy mondani szokták, az Isten hátamögött. Még kitalálni sem volt időnk, hogy mitévők legyünk, valaki már ki is szerelte a hibás alkatrészt, eltünt vele egy távoli tanyán, mig mi ott izgultunk hogy most mi lesz velünk, ő megjavította, visszahozta beszerelte .
Még az imádott söréböl is alig tudtunk rátukmálni- hálánk jeléül- egy üveggel, pénzről pedig szó sem eshetett.
A negatív oldalon viszont ott van pl. az a szomszéd aki eleinte jóbarát volt, ám amikor kicsit értékesebb kocsit vettünk az övénél többet nem akart még köszönni sem.

Visszatérek még egy kicsit Tomhoz és magyarokat szerető társaihoz. Ismertem olyan tőzsgyökeres ausztrált, aki (a családfáját a -nem túl dícsőséges- kezdetekig vezetheti vissza) olyan szinten tanulta meg nyelvünket, hogy leghosszabb verseinket tudta érzéssel elmondani, könyveinket olvassa, megérti és fordítja is hobbiként, nem nyelvészként.
Nem hagyhatom ki azt a népzenei együttest sem amelynek tagjai a leges-leg valósághűbb magyar népzenét játsszák. Rendszeresen járják falvainkat,( az elszakított területeken is) mai napig gyűjtik a muzsikáinkat, pedig nincsenek magyar felmenőik. Ők a magyar rendezvények hamisítatlan táncházas hangulatának nélkülözhetetlen zenészei.
Gyakran hallhattuk ausztrál ismerőseinktől, hogy olyan dallamos a nyelvünk, mintha mindig énekelnénk.