Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony.Vagy talán nem is volt olyan szegény?
No, mindegy, mondok, az a fontos,hogy volt néki egy fia. Könnyű dolga volt a szegényasszonynak, merthogy nem volt legnagyobb, meg középső, csak ez az egyszem.
Így hát Márianéninek- ez volt a becsületes neve-csak őérette kellett koptatnia oly igen sűrűn a térgyeplőt.
Imádkozott is reggel, délben, és este, kérte a Jóistent adna néki elegendő erőt, hogy felnevelhesse egyetlen kincsét, örömét.
Nőtt is, növögetett szépen a gyermek, utoljára már a bajusza is kiserkent. Tanult szorgalmasan az egyetemen, merthogy mérnök akart volna lenni.
A sok ima bizton meghallgatásra talált, mert eljött a diplomaosztás napja, és Márianéni ott ült a többi anyuka között büszkén,s boldogan.
Egy szép napon azután -de az is lehet, hogy esett az eső- szerelmes lett a fiú.
Nosza szaladt nénénk a templomba, s imígyen imádkozott vala:
-Add Uramistenem, hogy ott lehessek a lakodalomban.Ott volt. Volt dínom-dánom, a muzsikaszó meg elhallattszott Hencidától-Boncidáig.
Ekkortól Márianéniből anyós is lett. De milyen anyós!!!!
Nem ám a viccbéli, aki csak úgy jó, ha porhanyós.De nem ám, mert szerette a menyét tiszta szívéből és leányomnak szólította. Már ha szólt egyáltalán, mert azt is kíbírta egy pissz nélkül amikor a menyből lett leány fokhagymát tett a sárgarépa főzelékbe.
Így éldegéltek békességben, szeretetben, mígnem egyszercsak gömbölyödni kezdett a menyecske.
Sűrűn hullatta könnyét az oltár előtt Márianéni, s azért imádkozott, bárcsak megláthatná az unokáját.
Meg is látta.....mindkettőjüket, mert egymásutánban két leány unokája is termett.
Azt mondta ekkor Istennek, hogy nincs is őnéki már más kivánsága, csak látni szeretné felnőni az unokákat.
Cseperedtek is azok szépecskén, már a gimnázium padjait koptatván az egyetemi évekre gondoltak, s tanultak szorgosan.
Egyszerre eljött a napja, hogy az unokák is felölthették a talárt.
Szép leányokká serdültek, már a legények is kerülgetni kezdték a házuk táját, de annyian, hogy nem győztek válogatni.
Ezenközben nagyanyjuk szorgosan imádkozott, hogy megleljék a hozzájuk illő vőlegényeket, s lagzijukon ő készíthesse az aranyló tyúkhúslevest.
Szerette a Jóisten Márianénit, merthogy hamarosan kettős lakodalmat ültek,és ő a főhelyen.
Csendesen öregedett, megőszült a haja, meghajlott a háta, ahogy illik.
Most, hogy révbe értek az unokák is, azt hihetnők, nincs is már ennek a mesebeli anyókának semmi kivánsága.
De a mesének még nincs vége, s ő minden vasárnap elbotorkált a templomba és dédunokákért esedezett.
S uramfia, születnek is szépen, sorban, hol egy leányka, hol meg egy legényke.
Igencsak volt az Istennek elég tennivalója, hogy Márianénit megóvja minden bajtól, veszedelemtől, hogy legyen elég ideje örülni nekik.
Hogy a szavamat egymásba ne öltsem, most már igazán csak annyit szeretett volna, hogy lássa, mire mennek az életben a dédunokák.
Mikor utoljára láttam őt, már egyikük gyermeket várt.
És itt vége is lenne a történetnek, mert írója elutazott az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyen is túlra, de ahogy a mesében lennie kell, Márianéni még ma is él, ha ugyan meg nem halt.
Úgy látszik ma mese nap van ! :))))
VálaszTörlésvagy ez nem is mese volt ????
De jó volt !
Gabi: így volt, talán igaz se volt :-)))
VálaszTörlésJó kis történet volt. Az Isten éltesse Mária nénit, meg azt is, aki a történetét megörökítette! Mindjárt jön a hó. A kályhában pattog a tűz. Én pedig jó gyerek módjára türelmesen várom a következő mesét. A hosszú téli estéken nincs is jobb foglalatosság a mesehallgatásnál. Na jó helyesbítek, az olvasásnál.A Funny Girlben van egy mondat, hogy szeretne Fanny Mártha lenni. Mártha házas, erről volt híres.Én akkor ezentúl azt fogom kérni, hogy szeretnék Mária néni lenni! Talán engem is meghallgat az Öreg! :)))
VálaszTörlésGyörgyi: Márianéni szegényke, már vagy húsz esztendeje odafent drukkol a családjáért.Neked viszont még nagyon sok a dolgod idelent.
VálaszTörlésKi-ki szivesen olvassa mások történeteit és cserébe, vagy talán hálából, megírja a magáét. Így kerek a világ :-)))
Nagyon jó volt olvasni! Kérlek linkeld be az oldalam valahová, mert az a játékom egyik feltétele. Köszönöm!
VálaszTörlésMerika: Jó látni, hogy itt vagy :-)))
VálaszTörlés(ott vagy a jobboldalon, már "régen" :-)))
ez most eszembe jutatta azt a pár kedves napot, amit nállatok töltöttünk nyáron, akkor majd meg sültem most majd meg fagyok, de ez a kis mese akkor is most is jól esett.
VálaszTörlésKiskacsa, emlékszem, nem elég hogy szenvedtünk a hőségtől, még a J.né Cs. I. összeset is olvasnod kellett :-)))
VálaszTörlésVégre nekem is volt időm, hogy végig olvassam ezt a szép történetet.
VálaszTörlésA blogdíjről már tudsz. Fogadd sok szeretettel! Én úgy varázsoltam oda, hogy kijelöltem az Andi oldalán, másoltam és beillesztettem a blogomon az új bejegyzésbe!Próbáld meg, szerintem menni fog!
ha ez lenne a szenvedés akkor igen vígan élne mindenki :)
VálaszTörlésTipitá, nagyon szépen köszönöm a blogdíjat, jólesett, hogy gondoltál rám. Igyekszem "megdolgozni" érte :-)))
VálaszTörlésKiskacsa, köszönöm, ez nagyon kedves volt :-)))
VálaszTörlés