Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl....5.

WALTZING MATILDA

Tulajdonképpen nem kellene azon csodálkozni , hogy az ausztráloknak a himnusza is rendhagyó.
Igazából nem nevezhetjük himnusznak, talán a "nemzeti dal", vagy méginkább a "nemzet dala" illik hozzá.
Ugyan egy ideje kötelezővé tették a hivatalos himnusz megtanulását, és bizonyos eseményeken az éneklését is, de a Waltzing Matilda máig verhetetlen. Egy európainak, de különösen nekünk, magyar embereknek, a méltóságteljesen komoly, komorságba hajló himnuszunk után, egy csavargóról szóló ballada több mint komikus,és illetlennek hat. Ám lássuk be, hogy vonzó a dallamossága, a pattogó ritmusa, főként ha nem értjük a szöveget. Ha kicsit is ismerjük az ország történelmét, szinte következik belőle a nemzeti dal műfajának rendhagyó mivolta.

Nos én lerántom a leplet a tartalmáról is.

Azért esett a választásom a fenti kisfilmre, mert a dal is elhangzik benne, de a -mára már- jelképpé vált, a hőskort idéző tárgyak is jól láthatók a rajzokon.
A Swag Mant, akiről a nóta szól,- amely beltartalmilag meghazudtolja a vidám ritmusosságát-nevezzük nevén kérem,ő egy egyszerű, csavargó, birkatolvaj.
Jár-kel az országban, csekély tulajdona a hátán, időnként talán dolgozik is, de ha nincs munka, nem riad vissza a lopástól sem.
Hősünk- a dalban- a birkalopás után csendőrkézre került volna, de beleölte magát egy hideg, mély vízbe, amely a szépen hangzó Billabong nevet viselte.

Lássuk hát, hogy mit cipelt magával kalandos vándorútján egy "swagmen", a csavargó.
Legfontosabb tartozéka, amelyről a dal a címét is kapta, a hátizsákja, a Waltzing-Matilda, magyarul Táncoló Matild. Azért táncol, mert a benne rejlő birka izeg-mozog a zsákban, és azért Matild, mert valóságos, hús-vér párja nem lévén az utazó életmód miatt, ez a szütyő volt a leghűségesebb társa. Mindíg volt nála egy nagyobb fajta rozsdás konzervdoboz, füllel, melynél fogva a tűz fölé lehetett akasztani. Ebben készült az ausztrál bush-ban (bozótos) is elhagyhatatlan tea , mindenfajta étel, és a liszt-víz keverékéből összeállított kenyérféle. Ezt a "hagyományt" manapság a cserkészek tartják életben, táborozáskor sütnek hasonlót , hasonló körülmények között.

Azt, hogy az ausztrálok mennyire veszik komolyan a dal himnusz jellegét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1976-os montreáli és a 2000-es sydney-i olimpián is felzendült sok ausztrál torokból. Máig hallható a neves sporteseményeken, különböző rendezvényeken.
Legutóbb, mikor Andre Rieu Ausztráliában járt, fogadást kötöttünk a férjemmel, hogy nem hagyja ki a mindig nyerő Waltzing Matildát. Már-már úgytünt, hogy vesztettem, amikor a sokadik ráadás után, leges-legutolsó számként, a közönség tomboló tetszésnyilvánítása és boldog, elandalodó dalolása kíséretében felhangzott végre :-)

(Ha van egy kis időtök, írjátok be a google-ba: You Tube Andre Rieu Waltzing Matilda, és nézzétek meg)