2010. október 11., hétfő

Találkoztam Édesapámmal

Nem bolondultam meg és nem is álmodtam, mégis, váratlanul betoppant hozzám Édesapa. Unottan kapcsolgattam a televízió távirányítóját- már megint nincs egy jó, nézhető film sem a több száz csatornán- dünnyögtem. És akkor történt a csoda. Van egy régi film, 1957-ben készült, Offenbach operettjének a feldolgozása. Gerolsteini kaland a címe, s benne egy jelenet a lovagteremben. Kiss Manyi és Feleki Kamill komédiáztak és egyszercsak egy hatalmas képkeretben ott állt Édesapa és röpke pillanatokig hallhattam a csodálatos tenor hangját. Szívenütött, nem készültem a találkozásra. Most, most az egyszer jó lett volna az a visszatekerős masina, hogy újra, meg újra láthassam, halhassam. Sok éve már csak a hangja van velem, és most mégis eljött.....

http://www.youtube.com/watch?v=v5ID-hzjJxY

21 megjegyzés:

  1. Úgy tűnik ez az ősz a kellemes meglepetések ideje és a nagy találkozásoké.

    VálaszTörlés
  2. http://www.youtube.com/watch?v=v5ID-hzjJxY

    VálaszTörlés
  3. Perenne: nem találok szavakat, hogy milyen hálás vagyok és te milyen ügyes:-))) tegnap fél éjszaka kerestem a you tube-on ezt a részt.
    Köszönöm!!!
    Most már csak arra kell rájönnöm, hogy hogyan lehet utólag beilleszteni.

    VálaszTörlés
  4. na, úgy látom szaporodnak a feladatok :)))
    Sok sikert !

    VálaszTörlés
  5. Ajjaj Gabi, bajban vagyok, meg kellene mutatnom, hogy milyen ügyes vagyok, pedig nem is :-(((

    VálaszTörlés
  6. Ezt csak azért írom, hogy mindenki láthassa, hogy mégis sikerült, legalább az időt beállítottam :-)))

    VálaszTörlés
  7. De kifogok én ám ezen a fránya technikán :-)))

    VálaszTörlés
  8. nalátod , hogy látod !!!!!:))))

    VálaszTörlés
  9. Látom bizony, hogy te segítettél Gabi.
    Köszönöm :-)))

    VálaszTörlés
  10. Dehogy segítettem, csak rábeszéltelek.:)

    VálaszTörlés
  11. Ha jól értettem a Vénnél lévő találkozóra mentek. Ott szívesen megmutatok egy-két dolgot! Sokra ne számíts, mert nem vagyok egy nagy zsonglőr a számítógépek terén! Amit tudok, azt viszont szívesen átadom. A blogspotot könnyebb szerkeszteni, mint a freeblogot. Annak a szerkesztéséhez én is mindig segítséget kérek.

    VálaszTörlés
  12. Készülünk, de nálunk semmi sem biztos, mert a férjem nem teljesen egészséges. A felajánlott segítséget előre is köszönöm, és nagyon jó lenne találkozni.

    VálaszTörlés
  13. Nálunk is folytonos változás az élet. Azért igyekszünk ott lenni!

    VálaszTörlés
  14. Bevésődött nálam az a film, az egyik régi kedvencem. Már hatévesen énekeltem a dallamait, s emlékszem a jelenetre is...Lesz miről beszélni legközelebb, addig páromnak fogom énekelni, ha jól emlékszem a szövegre:"Mit tesz az élet és a véletlen, pont maga tetszett meg az életben..."

    VálaszTörlés
  15. Igen, nagyon jól emlékszel :-)))
    Érdekes,(már amennyire)hogy Édesapa politikailag nem felelt meg, de ilyen rövidke szerepeket azért kapott néha.Tulajdonképpen arra ítélték, hogy nem kerülhet szinpadra. Ez a későbbiekben úgy is lett. Akkor került elő a tanári diploma, mert ugye élni kellett, még ha a karriert el is fújta a szél :-((( Jól csak a diákok jártak , mert nagyon jó pedagógus volt.

    VálaszTörlés
  16. Nem vígasztalásként mondom, hiszen az elszalasztott lehetőségekért, sorompóval lezárt utakért soha nem kapunk kárpótlást. De pl. soha nem születtek volna olyan csodálatos, maradandó gyermekversei a magyar költészetnek, fantasztikus magyarnyelvű műfordításai a világ dráma- és regényirodalmának, csodálatos eredményei a zenepedagógiának, ha néhány jobb sorsra érdemes alkotót nem kényszerít erre a pályára a megélhetési kényszer. Jó volna ezeket a muszáj-Herkulesként létrehozott intellektuális és művészi teljesítményeket egyszer értékén kezelni és elismerni.

    VálaszTörlés
  17. Trendo:Ha hiszünk az eleve elrendelésben, akkor feltétlenűl igazad van. Ezeknek az elvetéltnek vélt sorsoknak ez volt az Út és Feladat, melyet maradéktalanul és kíválóan teljesítettek.
    Bizonyára nem véletlen, hogy adatott nekik mégegy pálya, melyen "nem középiskolás fokon" bizonyíthattak, és amely egyben kárpótlást is adott az egyénnek.

    VálaszTörlés
  18. Egy biztos. A tehetséges ember mindenképpen bizonyít. És hagyjuk a "mi lett volna, ha..." típusú képzelgéseket. Gondolom, hogy így is joggal lehetsz büszke Apád teljesítményére és boldogan ápolod szívedben az emlékét. Utána legalább maradt valami jel, emlék, hálás tanítványsereg. Vannak emberek, akiknek életét jeltelenül és részvétlenül temeti maga alá a közönyös idő. Ki a fene gondol a mocsarak lecsapolóira, a hidak, vasutak építőire, a névtelen katonákra, a gyárakban görnyedőkre, a kórhátakban betegeket ápolókra... Ki fog ránk gondolni valaha?

    VálaszTörlés
  19. Trendo: Jelen esetben nem csak a hírnév maradt el. Az lenne a kisebbik baj, habár az sem árt ha van belőle egy kicsi. Jó hajtóerő, tovább ösztökél.
    Apámnál és még sokaknál az elfecsérelt, meg nem élt, meg nem mutatott tehetség a veszteség.
    Már nem kesergek, késő is lenne. Igen, sokat és szeretettel gondolok Rá.
    Annyira még nem ismerlek, nem tudom Te szenvedsz-e mellőzöttség miatt. Remélem nem, mert a tehetségesek között rangos helyednek kell lennie.

    VálaszTörlés
  20. De a csoda az mindig csoda! És néha boldogít is...

    VálaszTörlés
  21. Nem akarok senkit félrevezetni, ismertem én ezt a filmet, csak akkor este mégis váratlanul ért. Mióta Édesapa meghalt, azóta nagyon nehéz akarattal még a fényképére ránézni is, nemhogy a hangját hallani. Csoda volt, igen.Segített.
    Bele kell már törődnöm!

    VálaszTörlés