Vízió

Különös, továbbgondolásra serkentő ismeretterjesztő filmet láttam.
A történet lényege az volt, hogy mitörténne Földünkkel ha az ember mind egy szálig eltünne. A feltételezés kutatóinak volt némi támpontjuk. A japánok létrehoztak egy várost a tengeren, egy sziklára építve és betelepítették ott dolgozó bányászokkal és családjaikkal.
Bizonyos idő után a bányászatra már nem volt szükség, a szigetország áttért a kőolaj használatára, az embereket pedig visszaköltöztették az anyaországba.
35 éve áll a város lakatlanul, lepusztulóban. Ennek a pusztulásnak a mértékét vették alapul. A kutatók között volt geológus, meteorologus is.
A japán példán kívül van még egyéb kiindulási lehetőség, hiszen az emberiség sokszor lehetett tanuja, hogy hogyan hódítja vissza az őserdő, vagy a sivatag az ember által birtokba vett területeket.
Mindezen megfigyeléseket és a tudásukat használva próbálták elképzelni, és a filmen keresztül elképzeltetni velünk is a Föld jövőjét, az emberiség vélelmezett kihalása utáni időben.
A pusztulás, lassú lenne, de biztosan bekövetkezne, ezt láthattuk a japán szigeten forgatott filmrészletben. A viszontagságos időjárás a legbiztosabbnak tűnő, ember által alkotott létesítményeket is lerombolja, a növényzet pedig benövi.
Animáció segítségével elképzelhettük a pusztulás mértékét 50, 100, 1000, 10 ezer , százezer majd százmillió év múlva.
Döbbenetes élmény volt, de ha ha belegondolunk, természetes, hogy amit nem gondoz az ember az elpusztul, összeomlik, megsemmisül.
A feltételezés szerint az emberi nyelv évszázadokkal túlélheti magát az élő embert, méghozzá a papagáj faj utánzóképessége miatt.
Ez a madárfaj, állítólag intelligenciában megközelíti, vagy tán túl is szárnyalja a legintelligensebb majmokat.
Az őserdők mélyén akkor is hallható lesz az emberi beszéd, ha 200 éve nem él egy ember sem. Azután lassan-lassan, hajdanvolt létezésünknek eme utolsó nyoma is eltűnik, mert a madár utódok szókészlete egyre csökken.
Tehát a film készítői szerint eljön az idő 200 millió év múlva, amikor egyszercsak egy idegen bolygóról idetévedő kutatócsoport emberi élet után kezd ásni.
És mit talál?
Szinte semmit, az emberi csontmaradványokon kívűl !!!!!
Minden elpusztult, eltünt, beépült a földbe, kővé vált.....minden, amit emberi kéz alkotott.
Ám megmaradt a növényzet, bizonyos állatfajok ( gondolom azok amelyeket nem pusztítottunk ki) és a különleges anyagokból alkotott csontmaradványaink.

Mi ez, ha nem a Mindenható csodálatos teremtőerejének a bizonyítéka. Annak, hogy nélküle semmik vagyunk, és olyat mint Ő, soha nem tudunk létrehozni.

Tovább gondoltam a történetet. Vajon milyen filmet tudnának készíteni az ellenkezőjéről. Arról, hogy milyen lesz a Föld ha megmaradunk, 50, 100, 1000, tizezer, százezer, százmillió év múltán?????