A pite

Az a tapasztalatom, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett süteménysütés mindig sikeresebb mint a tervezetté.Ha vendéget várok rá, akkor az eredmény gyakran siralmas lesz.
Mert mi is történik? Veszem az a recept, teszem bele a belevalókat, s nem, nem, nem lesz olyan.
Hanem ha csak úgy rámjön, szintén veszem az a recept, de nem törődöm az arányokkal, beleteszek mindent ami a kezemügyébe esik, sőt ami nem esik azt is, kísérletezem, az időt sem sajnálom tőle, és lám a süttet csodafinom-csodaszép :-)))
Így történt ez ma is.
Egyszerű kis sárgabarackos pitének indult, de nézem a tepsiket, vagy kicsit kisebb, vagy kicsit nagyobb, nincs más hátra , át kell alakítani a receptet.
De ha már !
Akkor tegyünk bele egy kis őrölt mandulát, kicsi citromlevet, egy kicsit kevesebb ezt, egy kicsit több azt.
S ma végre-végre kisült, maga a tökély, a remekmű, a piték Pitéje.
Itt a vége, fuss el véle :-)))))