2012. november 20., kedd

KEGYESEK VOLTAK HOZZÁM AZ ÉGIEK (folytatás)



Milyen furcsa is, most, ebben a késő őszi félhomályban,felidézni a nyár harsogó színeit, a hársfaillatot, s azt a poros bakonybéli utcácskát, amelyen a kápolna felé indultam.
Korán volt még, de gondoltam, körülnézek, kicsit üldögélek. Érdekes, hogy nem emlékeztem a helyre, pedig egészen biztos, hogy jártunk már ott.
Mentem-mendegéltem, már a faluból is kiértem és még nyoma sem volt a kápolnának.
Balra domb és erdő, jobbra mező és a rekkenő forróság. Az is hajtott, hogy valaki említette, hogy " tudja, ott a kútnál." Ha kút, akkor víznek is lennie kell.
Egyszerre míves, szép lámpák kezdtek el sorakozni az út mellett. Nocsak, gondoltam, mégiscsak jófelé igyekszem, a rétnek csak nem világítanak.
Aztán már autók is feltünedeztek, majd egy kicsi tavacska, a kút, a forrás és az újjávarázsolt kápolna.
Technikusok dolgoztak érte, hogy majd az istentisztelet hangjai mindenkihez eljussanak. Bár el sem tudtam képzelni, hogy kihez fognak szólni a lelkészek, mert rajtam kívűl csak néhányan lézengtek. Nem csoda-gondoltam- még csak két óra van.
Finom, friss volt a forrásvíz, kicsit pihentem is, és visszaindultam a faluba.
Egyszerre sokan lettek körülöttem. Egy kultúrterem mellé értem éppen, oda sereglett a sok ember. Nosza, nézzük meg mi fog itt történni.
Itt értettem meg, hogy tulajdonképpen mibe is csöppentem bele.
Elmondták, hogy a falu díszpolgára, Cseh Tamás,ő indította el a gyűjtést, jelentős saját hozzájárulással, a kápolna megszépítéséért. Volt itt egy kis háza is, amely valaha a falu bikaistállója volt.

Ma érte is szólt a harang, és az emlékezés a templomban. Kívánságára itt Bakonybélben nyugszik. A teremben filmvetítéshez készülődtek. Ott maradtam és megnéztem a zenész életéről szóló filmet. Ahogy elérkezett a filmbéli történet -a Cseh Tamás által megálmodott és barátaival együtt létrehozott indián táborig, felrémlett egy réges-régi emlék.

Ugyanilyen forró augusztusi nyár volt. Évtizedekkel ezelőtt, a gyerekeinkkel szokás szerint az erdőt jártuk. Egyszerre a sűrűből szokatlan emberi hangokat hallottunk, onnan ahol csak a madár és mi szoktunk járni.Szétnyíltak a lombok előttünk, s egy hamisítatlan indián táborba csöppentünk. Igazi tipikkel, fekete hajú félmeztelen indiánokkal, akik szőrén ülték meg a lovat, porban játszadozó kisgyermekekkel, rojtos mellényű, hosszúszoknyás asszonyokkal, tábortűzzel.
Nagyon valóságosnak tűnt és filmfelvevő gépnek a nyomát sem láttuk.
Ez volt az a tábor, amely még tán a mai napig is létezik, csak most már Cseh Tamás nélkül.

Mikor vége lett a vetítésnek, amely nekem valóságos időutazás volt, mindenki elindult a kápolna felé, ahol annak rendje-s módja szerint, bensőséges és lélekemelő hangulatban megtörtént a szentelés.

Mire vége lett, telefonált a fiam, hogy vége a túrának, vár rám a buszmegállóban.

Hát így esett, hogy egy szomorú és magányos nap helyett találkoztam, ha csak lélekben is, a Férjemmel, és a közös múltunknak egyik legkedvesebb szakaszával.
Ezért a bejegyzés címe, mert igen, nagyon kegyesek voltak hozzám az Égiek !!!!




17 megjegyzés:

  1. Nagyon meghato volt olvasni is...
    Nagy olelest kuldok Neked!:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon megérintettek soraid...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mónika, örülök ha sikerült valamennyit átadnom abból a hangulatból :-)

      Törlés
  3. :)! Nagyon szépet írtál! Köszönöm, hogy megosztottad velünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tipitá, jól esik az elismerő szó, köszönöm!

      Törlés
  4. Bizonyára nem fogod félreérteni. Örülök az örömödnek.
    stali

    VálaszTörlés
  5. Szép történet! Jó, hogy éppen Cseh Tamással tudtál emlékezni a férjedre. Így talán nemcsak a szomorúság maradt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adelid, valóban, ez kissé keserédesre sikeredett.

      Törlés
  6. mert nincs semmi sem véletlenül

    lélekemelő szép történet,

    köszönöm, hogy elolvashattam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, jó hogy időnként megleli az ember a vígaszt is, különben hogyan is lehetne a "tovább".

      Törlés
  7. Szeretem olvasni az írásaidat. Emlékezni nagyon finom dolog. kegyesek voltak hozzánk az égiek, hogy megadták nekünk ezt a képességet. Szebb tőle az élet.

    VálaszTörlés
  8. Boróka, azt üzenem nektek, fiatalabbaknak, hogy gyűjtsétek szorgalmasan az emléknek valókat.Szebb tőle a jelen is :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából ez nem is neked szólt, általánosságban írtam, csak ide illett. Tudom, hogy te tudod :-)

      Törlés