2011. április 29., péntek

Tudathasadásaim




Kérem, én nem készültem !

Az egész akkor kezdődött, amikor megláttam a tükörképemet a kirakat üvegben.
Szöghajú, nyolcéves- forma lányka ugrándozott, majompofákat vágva.
Nem való ez hozzád -gondoltam- majd pillantásom tovább rebbent.
Visszazökkentem a jelenbe.
Az az idősödő asszonyság, az volnék én . Mikor még nem is voltam igazán gyerek?
Akkor nem értem rá, hogy játszadozó gyermek legyek, mert felnőtt szerettem volna lenni.
Felnőtt!!!
Nem szerettem a gyermeki kiszolgáltatottságot.
Gondolatban férjhez mentem, képzeletbeli otthonomat rendezgettem, kisbabáimat dajkálgattam.
Azután minden a valóságban is megtörtént,de az idő elszaladt mellettem, szinte csak megérintett és tovább suhant.
Most pedig nem tudok azonosulni az ősz hajszálaimmal, sokasodó ráncaimmal,a derékfájással, gyermekeim felnőtté válásával.
Mert nem készültem.
Erre nem készültem !

10 megjegyzés:

  1. Belül(lélek) nem öregszem, csak kívül. Ez a furcsa.

    VálaszTörlés
  2. Éva, így vagyok ezzel én is. Kifejezetten ügyelnem kell rá, hogy koromhoz illően "méltóságteljes" legyek.

    VálaszTörlés
  3. Rólam beszéltek??! :)))

    hajaj, ez bizony nagyon így van
    nagyon nagyon kell ügyelni,

    csak néha még így is elfelejtkezem magamról
    (mint a múltkor: azt hittem könnyen meg tudok csinálni egy mozdulatot, de az az izmom eltünt (vagy az erő belőle).. vagy mi...:(...)

    a készületlenség..hát ez az nekm sem volt rá időm, azt hittem nem kell: hogy jön megy majd magától ..
    de Öntől se:(((

    VálaszTörlés
  4. Katalin, nekem is kellett néhány nagy esés, mire megtanultam, hogy lassítanom kell. De nem ez "esik" a legrosszabbul.

    VálaszTörlés
  5. Alterego !
    Napokban akartam kommentelni ide,
    de valami nem engedte. . .
    Most megint próbálkozok ! :)

    Én nem tudom, hogy miért ötvenen felül jut eszünkbe, hogy tulajdonképpen még nem is éltünk, és valaki máris ki akarja rángatni a talajt a lábunk alól??? :)))

    VálaszTörlés
  6. Bírnék veletek találkozni!!!:))))

    VálaszTörlés
  7. Gabi, úgy gondolom, hogy ez olyan "Pató Pál"-os dolog. Mig fiatalok, ill. fiatalabbak vagyunk, addig eszünkbe sem jut, hogy sorra zárulnak a kapuk, megszünnek a lehetőségek . Úgy gondoljuk, hogy még ráérünk élni. De az idő nem áll meg, hanem minél korosabbak vagyunk annál gyorsabban rohan, ill. úgy tűnik, s egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy nagymamák-nagypapák lettünk.

    VálaszTörlés
  8. Tipitá, biztos vagyok benne, hogy vagyunk jópáran akik örülnénk a veledvaló találkozásnak
    :-)))

    VálaszTörlés
  9. A napokban a lányom kollegái jöttek vendégségbe. Kórusban köszöntöttek csókolommal. Nem hittem a fülemnek, hogy ez nekem szól? A legidősebb kollega, aki így köszönt 50 éves volt. Biztos , hogy ez a köszönés nekem szólt? :) -kérdeztem.
    Minden viszonylagos. Ebben a helyzetben a kollegájuk édesanyja voltam. Igazán apróság , hogy sokukkal ép egyidős. :)

    VálaszTörlés
  10. Györgyi, ezekkel a megrázó hatásokkal kezdődik, az ember körülnéz és látja, hogy csak ő van ott :-((( De Te még messze vagy attól a szakasztól, amikor belenézel a tükörbe és a nagymamádat látod. Nem, nem tévedés, nem az édesanyádat, hanem a nagymamádat.
    Önvigasztalásul: ezek az évek viszont már az enyémek :-)))

    VálaszTörlés