2010. augusztus 10., kedd

Egy utcában laktunk

Nagyon keveset mond egy ilyen kijelentő mondat, mégis mi minden van mögötte.
Történt, hogy egy régi-régi kedves ismerős rámlelt a cyber világ útvesztőjében. Már önmagában ez is csoda.
Egyszer pedig én találtam meg valakit. Az is érdekes, hogy ők ketten is ismerik egymást. Kimondom : mindhárman egy utcában laktunk.
Ez neked, kedves olvasó igy, ilyen formában nem jelent semmit és nem érdekes.
Igenám, de mi hárman és még sokan mások, ahogy alant következik majd, kora gyermekkorunktól ismertük egymást, és ahogy az életben történni szokott, egyszercsak felnőttünk és szétszéledtünk a nagyvilágban. Bizony a szó szerinti Nagyvilágban, hiszen mint tudjátok nekem volt húsz év "letöltendőm " Ausztráliában.
A közös történet szinte a homokozóban és a hinták körül kezdődött és tartott a fiatal felnőttkorig.
Nem részletezem, mert hosszú lenne, hogy mi mindent élt át együtt kb 15-20 leány és fiú gyermek.
Játékok, szerelmek,apró gyermeki rosszalkodások, viták , kibékülések. Egy sem rendkívüli, hacsak azért nem mert velünk estek meg.
Most pedig, a jelenben, elkezdtük számba venni, hogy ki hogy van, s vagyunk-e egyáltalán.
A száraz statisztika nagyon szomorú, mert hajdanvolt, összetartó kicsiny társaságunk felerészben már az örök barátságok honában vár reánk.
Nem kedveseim, nem vagyunk (mi ittmaradtak) 80-90 évesek, még a 70-et is csak alulról közelítjük, és Ők már sok éve, hogy elmentek.
Még nem akarunk Velük találkozni. Több- kevesebb nyavajával küzködve halogatjuk az időt, és csendesen sírdogálva, fényképeket nézegetve emlegetjük azokat a " régi, szép időket".
Hát ilyen sok élet és halál rejtőzik egy egyszerű kijelentőmondat mögött.
Mert természetesen élet is van, boldogság is, hosszú, szép házasságok is, gyermekek, és unokák.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése