2012. február 6., hétfő

Verdi : Requiem




Dies Irae

Egy Gregor Józsefről szóló emlékműsorban megszólaltatták Verdi Requiemjének egy részletét .
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a mű gyermekkorom óta a legkedveltebbek közül való.
10 év körüli lehettem, amikor először hallottam az Operában, olasz szólistákkal, olasz zenekarral és karmesterrel. Máig feledhetetlen élmény volt.
Édesapám odaadó és örök szerelmét az operák és a komolyzene iránt, igyekezett gyermekeibe is beleplántálni. Nem volt nehéz dolga, mert húgommal, szinte a zenében éltünk,nőttünk fel, mivel énektanárként a magán énekóráit otthon tartotta. Kicsi volt a lakásunk, ilyenkor csöndes játékra szinte csak a hatalmas zongora alatt volt hely. A babaszoba rendezgetése közben, szinte észrevétlenül "másztak" a fülünkbe a legszebb dallamok.
Egyszer az a csodásnak tűnő ötletem támadt, hogy gyújtsunk gyertyát a skatulyákból épített bababútorok asztalkáján. Én, s a zongora is megúszta a kalandot, mert Édesapa időben észrevette. Különben is, mint afféle igazi, jó pedagógus, szinte átlátott rajtunk, s a legkisebb turpisságot is felfedezte. Ám ez más irányba vinné a történetet, térjünk vissza hát Verdi remekművére.
Ha azt mondom: requiem, mindenkinek a gyászmise, gyászszertartás jut eszébe.
Verdi műve egyedülállóan különleges, mert magában hordozza ugyan az elmúlástól való félelmet, ám felvillantja a az örök élet reményét is.
Olyan mint ez a mostani tél, a maga vigasztalhatatlan zordságával, sötétségével, hidegével, de letakarva a finom, puha, halkan hulló, fehér hólepellel.

Lamberto Gardelli, az olasz származású világhírű karmester szavai szerint:
"Verdi Requiemjének csodálatos felszabadító ereje van. Számomra ez az élet himnusza, nem a halálé. Verdi szerette az embereket és az életet, a Requiemben segítséget kínált az emberiségnek. "

Valóban, ez egy olyan gyászoratórium, ami az Istent és az életet dicsőiti.
Nehéz egyetlen részletet kiragadni belőle, hogy a szépségét, megrendítő, elementáris hatását érzékeltessem. Talán a "Dies Irae" a legalkalmasabb erre.
A dies irae jelentése (dies irae, dies ille) : Ama végső harag napja. Utolsó ítélet.
Velőkig ható,szinte hátborzongató, dübörgő zene, mégsem az elmúlás borzalmát fejezi ki, hanem a megújulás ígéretét.Lassan, csendesen vigasztaló zsongássá szelidül.

Egyszer a Melbournei Magyar Központban azt a feladatot kaptam, hogy rendezzek egy emlékműsort 1956 emlékezetére és tiszteletére.
Azt a megoldást választottam, hogy ott élő, 1956 után kivándorolt magyar embereket szólaltattam meg, és ők mondták el az emlékeiket a harcokról, érzéseikről. Ezt filmre vettük. Korabeli filmrészleteket és fényképeket vágtunk egy-egy riport közé.
Természetesen zenei aláfestés is kellett, olyan, ami a forradalom nagyszerűségét, szomorúságát, bukását, de a megújulás reményét is kifejezi. Verdi Requiemjénél nagyszerűbbet nem is találhattam volna. Maga a film fekete-fehér volt, és a Dies Irae-vel indult. Majd elhangzottak a beszélgetések, a köztük látható megrendítő eredeti filmkockákkal,romokkal,gyásszal,ágyúlövésekkel, halállal.
Ám a végén újra felzendült a kórus, de most már diadalmasan, és lassan beúszott a képbe a szinesedő, újjáépült Budapest látképe, helikopterről, felülnézetben.
Ugyanaz a részlet a műből, mégis egészen más hatást kiváltva.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon megindito lehetett a musor, kulonosen a zenei alafestessel.
    Teljesen el tudtam kepzelni.

    Nekem hasonlo volumenu kedvencem Puccini Turandotjabol a Nessun Dorma.Es legalabb ket evtizede:)Amikor szomoru voltam/vagyok,hallgatom es a zenevel annyira egy leszek.Ereztem sokaig, hogy valami nagyon szomoru lehet a tortenet, egyszer le is forditottam magamnak, es igen, az.

    Milyen jo lehet, amikor egeszen kicsi korban ilyen eros, szep alapokat kap az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy egy-egy műfajban több kedvence is lehet az embernek. Az "igazit", az elsőt a sok közül, nagyon nehéz kiválasztani.Szerencsére nem is kell.Ezek az időtálló muzsikák talán még az emberiséget is túl fogják élni, és messze szárnyalnak majd a világűrben :-)))

      Törlés
  2. Valamelyik délelőtt azt hallottam a rádióban, hogy nincs könnyű- és komolyzene, csak jó és rossz zene van. Maximálisan egyetértek. Az általad említett a jó zenék között van mindazzal az érzelmi hullámzással, amit írtál.
    Visszatérve Gregor Józsefre, nekem életre szóló élményt jelentett tőle hallani a Sarastro áriáját.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így érzem. A jó zenét az úgynevezett könnyű műfajban is szeretem. Színvonalasat alkotni és játszani soha nem könnyű.
      Ugyanabban a műsorban, amit említettem, Sarastro áriája is elhanzott :-)))

      Törlés
  3. Ja de szépet írtál!! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tipitá, olyan jól esik amikor érzem, hogy sikerül valamit átadni az érzéseimből.
      Tudni kell azt , hogy a nézőtéren, azon a bizonyos megemlékezésen, többszázan ültek olyan emberek akik az 56-os megtorlások elől menekültek ki, mert valamiképpen részt vettek a harcokban, " szóval, vagy cselekedettel".
      Annyi esztendő után is könnyekig hatódtak.

      Törlés
  4. Egyszer Kobayashi Ken- Ichiroval hallgattam meg ezt a csodálatos művet. Fantasztikus dinamizmussal keltette életre a varázslatos hangokat. Soha olyan átszellemülten nem élveztem ezt a Requiemet. Részemről Mozartét is nagyon szeretem. Azt Karajan tudta számomra a legszebben átélni.

    VálaszTörlés
  5. Györgyi, mindegyik requiem ugyanarról szól, mégis más és más. Verdié egyedülállóan az ember és az élet szeretetét is belekomponálta, nem csak a halálfélelmét. Azt mondják a zenekritikusok, hogy ez, kis túlzással, Verdi legcsodálatosabb operája. Jómagam is szivesen hallgatom mindegyik requiemet,és nagyra értékelem, de a "leg" nálam Verdié. Valahányszor meghallom a Dies Irae-t, szinte a hideg futkos a hátamon. (Sajnálom, hogy nem találok ennél jobb hasonlatot, mert ez nem fejezi ki pontosan azt amit érzek.)

    VálaszTörlés
  6. Nekem e szóról nem a saját elmúlásom jut eszembe. Attól nincs miért félnem. De a zene gyönyörű. Egyszer Kodály tanár úr mondta egy régi iskolai látogatásán, hogy a zene a második anyanyelvünk. Kicsit gondolkozott, majd hozzátette: Ha nem az első...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orbigabi, egyszer azt olvastam valahol, hogy " míg élünk, nem halunk. Míkor halunk ,nem élünk" s ezért semmi közünk a saját halálunkhoz.
      Álljon még itt egy frázis: zene nélkül lehet élni, de nem érdemes :-))))

      Törlés