1. Csütörtökön mindenkinek udvariasan köszöntek a jegyellenőrök a metrónál.
2. Cégtáblán olvastam: "Lapszabászati fafeldolgozás". Remek ritmusa van.
3. Apuka kézen vezette másfél éves forma kislányát, hátán tömött hátizsák, s még egy
óriási sporttáskát is cipelt. Vajon anyuka hol van, gondoltam. Megláttam őt is.
Kacska kéz, kacska láb az egyik oldalán, így bicegett utánuk, mégis milyen szép
család volt.
4. Idős férfiak csoportja beszélgetett a metróban.
Egyikük mondta : ...ha az Osztrák-Magyar Monarchiában nem úgy döntöttek volna,
hogy belépünk a háborúba, akkor....Sajnos megállóhoz értünk és kiszálltak. Sosem
tudhatom meg, mi lett volna, ha.....
5. Fiatalember lépett hozzám egy üzletközpont bejáratánál, ahol egyik fiamra
várakoztam. "Kinder figura ?" - kérdezte. Én már sajnos nem annyira, de miért
kérdi? Elnézést kért a tévedésért és továbblépett.
6. Mivel a közbiztonság alaposan meggyengült, gyakorta hordom a válltáskámat a
kabátom alatt. Praktikus ötletnek bizonyult, mert azóta mindig akad valaki aki
átadja az ülőhelyét. Bár látom az arcokon a bizonytalanságot, mikor a pocaknak
vélt domborulatról az arcomra téved a tekintetük.
7. Újságpapírral átabotában beragasztgatott kirakat üvegen hirdeti a tulajdonos:
"Kirakatrendezést vállalok!" Nem őt választanám.
8. A Gesztenyés-kert nevű parknál kérdezgettem az unokámat, aki akkor ötéves volt.
Milyen fák vannak itt, vadgesztenyék, vagy tán szelídgesztenyék?
Rövid gondolkodás után: Tudod Mama, vannak itt vadgesztenyefák és, és....békések
is.
9. Szabad emberek vagyunk,de az egyéniségünk börtönében. (Joshi Bharat)
10. Hogy a masinám miért így rendezte a fenti sorokat, nos, az rejtély számomra.
Ez jó volt! Mindegyik! Mosolyogtató, gondolkoztató... apróságok az életünkből... Köszi!:)
VálaszTörlésTipitá, köszönöm, hogy itt jártál !
VálaszTörlésIgazából jól szórakoztam számozott negyedperceseiden, tényleg produkál ilyet a "nap mint nap". Fent említett indiai embert személyesen is ismerem, ő volt az előadó numerológiai oktatónapjainkon - tévés műsorából csak egyet láttam, de az nagyon elég volt...) magunk közt csak Józsibarátnak hívtuk, isten őrizz, hogy meghallja, szörnyen sértődékeny ember volt. Puszi, karácsony után én is nekilódulok vagy blog, vagy honlap útján...
VálaszTörlésIsabel, "Józsibarátot" nem ismerem, a műsorait sem.Érdekes véletlen volt, hogy amikor rákattintottam a csatornára,éppen ez a mondat hangzott el.Tovább léptem, de a gondolat befészkelte magát a kis polcra.
VálaszTörlésHajrá, nagyon várom a blogod, puszi Neked is :-)
Az élet lassan feléled benned. Jó volt olvasgatni és látni a rügyfakadást.
VálaszTörlésGyörgyi,inkább azt mondanám, hogy a bánat rejtőzködik,hogy ne keserítsen minden percben.
VálaszTörlésJoshi numerológusként próbált szerencsét Magyarországon, és úgy hallottam, sikerrel. Markáns figura, jellegében hasonlít a kardiológusomra, uszodai masszőrömre, és egy másik "mágusra". Sőt, apámra, bár őt csak képről ismertem. Majdnem leírtam itt, milyen típus, de az is lehet, hogy tévedek, tehát mégse írom le.
VálaszTörlésA rejtőzködő bánatról - száz meg ezer év is kevés a feledéshez, mégis tovább kell mennünk az úton. Ez minden témára érvényes.
Nem felejtettem el a tervezett kirándulást!...:-)
Isabel, én sem :-))) E-mail megy !
VálaszTörlésÉn is hadd írjak egy bölcsességet a Joshiéhoz: Légy szabad, egyéniség - és kitagadnak!
VálaszTörlésIsabel, aki kilóg a sorból az mindig "gyanús" egy kicsit az egyforma többségnek.
VálaszTörlés