2011. június 16., csütörtök

Én már csak kacagni tudok :-)))




Nem kertet építünk, hanem renoválunk. Lépcsőt, ablakot , ajtót. Festünk, mázolunk.
Nagyon nehezen élem meg.
Kosz van és rendetlenség . Nagyon lassan haladunk.Bár úgy lenne mint a fenti filmben. A hab a tortán: a nemvárt nehézség.
Abból is jut.
És ne mondja senki, hogy majd bezzeg ha kész lesz, akkor milyen jó lesz neked. Mert most van most , és most nem jó nekem.
Szusszanásnyi,ebédutáni pihenőben láttam egy kertépítős műsort.Nem köntörfalaztak. Elhangzott az alábbi bölcsesség amely jól illik a jelen állapotunkhoz:

"Először sokkal rosszabb lesz, mint eddig volt, addig, míg egy kicsit is jobb lesz."
Mi most a "sokkal rosszabb" állapotban leledzünk:-(((

A szánakozó és együttérző szavak ide alulra kéretnek !!!!

15 megjegyzés:

  1. Itt is van a szánakozó megjegyzés. :-)
    Pocsék dolog!!!
    Ugyanebben a helyzetben vagyok. Engem sem érdekel, hogy majd jobb lesz. Most nem találom a kiskanalam, mert valahol van!:-)Mert hogy konyhaszekrényem sincs.
    Most szívok friss levegőt, mert holnap csempeleverés lesz. Port szívok holnap...
    Együtt érzek veled!

    VálaszTörlés
  2. Magamról írtam többet, bocs'!Ez azt is jelenti részemről, hogy sorstársak vagyunk, megértem a helyzeted. Utálom a kupit én is, és most itt ülök a közepében, és rád gondolok.:-)

    VálaszTörlés
  3. Részemről is szánakozom és sajnállak téged is és magamat is rendesen. Sajnos itt már több éve ez van, fele tégla, fele vályogház, fal vésés, gondolhatod mekkora kosz. Leginkább por. Egy példa mennyire utálom a rendetlenséget. Tavaly tetőt csináltattunk. Minden este 8-9-től 10-11ig takarítottam alatta az udvart és a járdát, mert nem birtam elnézni a forgácsot, port stb...összeszedés, söprés, vizzel lemosva a járda. másnap este elölről. ez tartott 5 napig. Jó nagy hülye vagyok, de nekem takarítási mániám és fóbiám van, kényszeres vagyok ilyen téren sajnos. Most, hogy az új hálónk készül, ismét ez van. Sajnos pár napja ismét leálltunk vele, mert a férjem kivéste a falat és kiderült, hogy a kémény csak kivülről látszik min. 14esnek, kibontva csak 12-es méret és ugye szabvány szerint 14 a minimum. Ergo, most azon gondolkozunk, hogy kibontsuk e a két szoba között a falat és felhúzzunk e egy új kéményt, vagy maradjon ez meg még egy szezonban és mellette kezdje el az újat....amig nem döntjük el, addig nincs laminált padlózás és lambériázás. Én meg kis naiv azt hittem legkésőbb július végére, augusztusra már készen lesz és azon törhetem a fejem, hogyan rendezzem be otthonosan. Szóval fel a fejjel, bár nekem is rendesen lóg.:) De azért gondolok én is rád és próbálom majd magamban mondogatni a fent olvasott nagyon találó mondatot. :)

    VálaszTörlés
  4. Éva, egyszer volt, hol nemvolt, volt egyszer egy konyhaépítés nálunk is.Túléltük, talán csak azért mert mesteremberek csinálták, és nem mi. Mára a konyha eltűnt az egyéb munkák pora alatt, s a takargatás sem ér semmit. Időnként kihalászok belőle valami konyhai készséget és láss csodát, ebéd minden nap van.
    Köszönöm az együttérzést, sokat gondolok Rád, de sajnos kifogytam a pozitív energiákból, pedig olyan szívesen küldenék. Így marad a mélységes empátia :-)

    VálaszTörlés
  5. „Kacagj, bajazzó!”
    nem ez a tragédia:)))
    na jó, megértem, és együttérzek,
    mint minden magunknak csinált gond, : elviselhetetlen egy darabig:)))))))))))))

    VálaszTörlés
  6. Kovtama, én nemkülönben Téged. Mi sem ma kezdtük ám, hanem négy azaz négy éve. Volt egy kis nyugalom, közben viszont nézni kellett azt a részét a háznak amely szemrehányóan visszanézett, hogy miért nem szépítjük.
    Akkor még szó sem esett a külső tatarozásról és arról, hogy amit négy éve festettünk az lassan újra aktuális. Ám " Az élet szép, Tenéked magyarázzam? " :-)))

    VálaszTörlés
  7. Nahát, de egyformák vagyunk. Mikor nálam 5 éve ablakok cseréje, fűtéskorszerűsítés( nem tudom hány lyuk a csöveknek és a fűtőtesteknek, festés tapétázás stb. folyt, akkor én is voltam úgy, hogy kitakarítottam, mert a következő mester csak 2 nap múlva jött, és nem bírtam már a koszt.Utána elkezdték fúrni a gipszfalat, és a finom kis por csak szállt és szállt!:-)Én pedig újra takarítottam. Másfél hónapig tartott, mire végére értünk.:-)
    Bennem még van egy kis pozitív energia küldöm!
    :-)))Lehet, hogy holnapra én is lemerülök.
    Két szoba közötti fal lehetséges bontása? Az sem semmi! Áhhhhh!
    Gondolatban én is veled vagyok! Ősszel jót röhögünk az egészen.:-)

    VálaszTörlés
  8. Katalin, ez jó volt, még meg is nevettettél. Ez a bölcselet is ideillik és igaz.
    Én pedig most elviselni próbálom a magunk csinálta
    "elviselhetetlent". Ez utóbbi csak rám vonatkozik, mert Férj ilyenkor úszkál a boldogságban, s egy munkából kettőt csinál magának :-(((

    VálaszTörlés
  9. Éva, valami túlélő tábort szervezünk majd, csak siessetek, mert én már öreg vagyok ám.
    Ötleteket, köszönöm nem kérek, mert B. is olvassa időnként :-)))ez a falbontás nagyon tetszene neki, már felmerült benne a gondolat :-(((
    A finom por már megtöltött itt néhány tüdőt és legalább egy 60 literes szemeteszsákot.

    VálaszTörlés
  10. A falbontásra az az áhhhhhhhhh a nem tetszésem fejezte ki!:-)Dehogy adok én olyan ötletet, amitől engem is a hideg rázna.:-)
    Hétvégén nálatok lesznek mesterek? Vagy egy kis nyugi nélkülük? Gondolom, nélkülük is megy a munka...
    Amúgy mi mindig karácsonykor szoktunk visszatekinteni az évre. Akkor szoktunk néha már jókat vigyorogni kb. ilyen szöveggel: Emlékszel, mikor a dzsuva közepén ültünk? Emlékszel...? Mindenki emlékszik, és a hátunk közepére nem kívánjuk vissza az egészet.
    Más!Ma leterítettem a gázom tetejét egy nylonnal, és Globus májkrémet kenegettem egy szelet száraz kenyérre, mert hűtőm az nincs.
    :-)))
    Régit elvitték, új majd az új konyhabútorral jön. Romlandót pedig nem akarok reggelizni. Hogy megszoktuk, hogy van hűtő! Ja, mosógép sincs.
    Már kikötöttük, hogy a PVC-zéskor ne legyen bent a fürdőszobában. Kézzel mosok, mint hajdanán!:-)

    VálaszTörlés
  11. Éva, nem , nálunk nem lesznek és nem is voltak mesterek, magunk csináljuk, zömmel a férjem és a legidősebb fiúnk.
    Hétvégén szabadságolunk, az úgy néz ki, hogy megyünk a legfiatalabb gyermekünkhöz pesztrálni az aligmúltegyéves Bendegúzt.Ma mondta nekem a telefonba hogy Mama, de sehogy sem érti azt, hogy ott a hangom, de nem látszom. Még a telefon mögé is benézett, hátha ott rejtőzöm :-)))
    Bendi képei a blog jobboldalán vannak. (nem én raktam be a képeket, én olyat nem tudok)

    VálaszTörlés
  12. Tökéletesen megértelek titeket. Az elmúlt években rutinos építkező voltam. Az idén a terasz burkolása és a ház díszburkolata van hátra. Mondanom sem kell már a puszta gondolattól rosszul vagyok. Ép ezért most elmegyek erőt gyűjteni.
    Éva csinálja jól. Képes harmóniát teremteni a káoszban.
    Nekem nem igazán szokott ez sikerülni.
    Amikor nagyon elfáradunk, akkor bevesszük a le...-rom tablettát és elmegyünk egy kicsit valahova pihenni. Ez segíteni szokott a marathoni kűzdelem túlélésében. Talán próbáljátok ki! Lehet, hogy nektek is segít!
    Amikor kész van minden, akkor csodásan összemennek az emlékek a megélt nehézségekről.
    Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek

    VálaszTörlés
  13. Én másfél évig éltem abban a házban, amihez hozzáépítettem, amit átépítettem, ráadásul sk. majdnem mindent. Volt, hogy a működő vegyeskazán, az elmenő, és visszatérő csövön lógva fűtött... Por, piszok, káosz. Szóval megfogadtam, hogy soha többé ilyen munkát nem akarok látni. Inkább sátorban lakom addig míg tart, és csak kulcsátadásra térek vissza. (vagy nem vágok bele)
    Őszinte részvétem!!!

    VálaszTörlés
  14. Györgyi, talán a külső munkákat könnyebb elviselni.
    Ti is jól csináljátok, jó ötlet az erőgyűjtő utazás :-)))
    Visszanézve valóban nem is érti az ember (lánya) hogy miért idegeskedett annyit. Jó, hogy létezik a megszépítő messzeség :-)
    A jó kívánságokat köszönöm és szívvel -lélekkel visszapattintom Neked :-)))

    VálaszTörlés
  15. Orbigabi, amiket írtál az maga a rettenet.
    Az, hogy túlélted nekem is erőt ad.
    Egyébként talán a legkoszosabb munkákkal idén megvolnánk.
    Ami azt illeti a kulcsátadás nekem is megfordult a fejemben, csak olyanformán, hogy én adom át a kulcsot és angolosan távozom :-)))

    VálaszTörlés