2010. december 9., csütörtök

Christmas... Aussie Style: Karácsony Ausztrál módra




Mivel ausztráliában karácsonykor nyár van, az ünnepek másként zajlanak.
Bizony-bizony, zajlanak :-)))
Amit a kisfilmben láthatunk, nem túlzás, maga a valóság. Míg nálunk ez a csendes békesség ünnepe,amikor puha hótakarót remélünk, éjfélkor meleg holmikba burkolódzva templomi áhitatra igyekszünk, vagy otthon, családi körben gyertyát gyújtunk az aznap díszített fenyőfán, azalatt "odalent" hétágra süt a nap, megkezdődik a nyári üdülési, szörfözési, tengerparti-parti idény.
Ott ahol több mint 160 különböző nemzet él, nem mindenkinek jelenti december 24.-e ugyanazt mint nekünk.
A keresztények megpróbálkoznak valami hasonló ünnepléssel,mint amelyet az óhazában
megszoktak, de ez nehezen sikerül.
Egyvalami sajnos ott is ugyanolyan. Az ünnepen eluralkodott az üzleti szellem.
Évről-évre egyre korábban díszítik fel az utcákat, üzleteket, házakat, kerteket, gyakran nagyon izléstelenül.
A hangszórókból mindenhol bömbölnek -unásig- az ismert karácsonyi dallamok.
Minden arról szól, hogy vegyél, vegyél, vegyél..... és még vegyél...
Lehetetlen a gyerekeknek meghitt, titkos, örömet hozó boldog ünnepet varázsolni.
A karácsonyfákat már november végén feldíszítik. Nincs fenyőillat, a hőség miatt műanyag fákat állítanak, melyeken nem lehet ehető dísz, mert az úgyis leolvadna.
Huszonnegyedike nem ünnepnap, illetve csak annyiban, hogy a munkahelyeken akkor ebédelnek és isznak együtt a munkatársak.
Huszonötödikén, minden évben más családtagnál jönnek össze és zajos mulatozással, hatalmas sültpulykával, angol süteménnyel és rengeteg sörrel köszöntik....hogy mit is? Az volt az érzésem, hogy a többség nem is tudja a választ. Ajándékozás is van, és ott is erőn felül.
Huszonhatodika az u.n. Boxing day, olyankor a barátoknál folytatódik, ami az előző napon történt családi körben. Azért dobozolós nap, mert kisebb-nagyobb dobozokkal kel útra mindenki.
Ezekben vannak az ajándékok természetesen, többnyire valami humoros dolog. Nincs Jézuska, nincs Mikulás, télapó van és mindenkin a piros sapka, kicsi télapók a fülönfüggők is a nők fülében, és minden nagyon emlékeztet a farsangi bálokra.
Azután eljön az este, és egyszerre vége is mindennek, lebontják a díszeket, dobozba kerülnek a karácsonyfák és a dalok lemezei, kihúnynak a tarka-barka fények, szétszélednek az emberek az országban, a városok elcsendesednek.
Ám így is csak azok ünnepelnek, akik nem a bevásárló- központokban tapossák egymást a december huszonötödikén kezdődő nagy, évvégi kiárusításokon, néhány cent vélt nyereségért, a szeretet jegyében. Az időzítés remek, nemde???

Azért volt amit nagyon szerettem, mégpedig a Christmas Carol nevü rendezvényeket.
Habár mindenhol nagyon hasonló volt, a sajátos hangulata mégis vonzott minket és többet is meglátogattunk a környékünkön lévő kertekben.
Melbourne városának minden kerületében vannak szép szép parkok. Ide vonul ki a lakosság apraja-nagyja . Ilyenkor ki-ki fogja a kempingszékét, asztalát, jól megtömött hűtőtáskáját és letelepedik a szinpad tövében, ahol egymást érik a helyi iskolások, kórusok, meghívott zenészek,énekesek műsorszámai.Estébe hajló, gyertyafényes hangulata megérinti az emberek lelkét.
A csúcspont a télapó érkezése valamilyen járművön. Néha szánnak álcáznak valami négykereküt, máskor álca nélküli motoron jön a jóöreg.
A legszínvonalasabb karácsonyi koncert, Melbourne városának központi rendezvénye , valóságos szimfónikus zenekarral, kórussal, szólistákkal.
A piknik ezeken a rendezvényeken sem marad el, de a közönség zeneértőbb és csendesebb .
Ilyenkor több tízezer ember üldögél a füvön, pislog a rengeteg mécses , gyertya.

Mi sikertelen kisérleteket tettünk a hagyományaink megőrzésére. Megpróbáltuk az itthon megszokott hangulatot a Dél- csillaga alá varázsolni.
Hiába volt bejgli, szaloncukor, töltöttkáposzta, halászlé, bármi.
A család hiánya feletti bánat, és a mindent eluraló honvágy csillapítására,az elfogyasztott hazai ízek, és az egri bikavér sem volt hatásos gyógyír.
Haza kellett jönni.

10 megjegyzés:

  1. Megpróbáltam átérezni . . ., de ezt csak elhinni lehet, átérezni nem. Át kell élni.
    Az én kilenc évem Brüsszelben, azért segít megértőnek lenni, de tudom, hogy Neked sokkal nehezebb volt!
    Nagyon idegesít, mikor eltorzul egy hagyomány, elcsúsznak a pontos dátumok, és semmit nem lehet ellene tenni.. . .

    VálaszTörlés
  2. Gabi, te közel jársz a megértéshez és ez nagyon jólesik, még így utólag is.
    Nekem tulajdonképpen nincs jogom a panaszra, senki nem hívott oda , nekem kellett (volna) alkalmazkodnom, de legalább is szónélkül beletörődni a helyzetbe.
    A Magyar Központban voltak szép karácsonyi ünnepségek, de ez egy másik történet lenne.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó, hogy leírtad! Talán jobban értékeljük az itthonit:-))

    VálaszTörlés
  4. Zsuzsa, azon is érdekes elgondolkodni, hogy mindenkinek a magáé a legszebb és legjobb.
    Ami engem szomorúvá tett az sokaknak volt maga a nagybetűs "Ünnep".

    VálaszTörlés
  5. Érdekes volt ezt olvasni. Ismét kiderült számomra, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon.
    Nagyon nehéz lehetett megszoknod az ottani élet szokásait. Tisztellek érte.
    Mindig örömmel olvasom a beszámolóidat. Ismeretlen hagyományok, kultúrák egy szeretett ember szájából mindig hitelesebbek, mint utikönyvekből olvasva.

    VálaszTörlés
  6. Györgyi, olyan kedves vagy, amilyet meg sem érdemlek.
    A kényszer nagy úr, és nem minden volt borzasztó.
    Én voltam a rettenetes, ahelyett, hogy a helyi érdekességeket élveztem volna, folyton azt kerestem ami a hazaira emlékeztetett.Azt hiszem, ezt hívják honvágynak.

    VálaszTörlés
  7. Más ilyen érzésekkel nem bírta volna ennyi ideig, csak akkor, ha szeretettel van tele a szíve és valakin segít vele. Te valószínűleg emiatt maradtál ott olyan sokáig.
    Most végre itthon vagy és tiéd minden, ami ott annyira hiányzott.

    VálaszTörlés
  8. Györgyi, nagyon közel jársz az igazsághoz, majd egyszer talán mesélek.

    VálaszTörlés
  9. Én sem tudtam volna megszokni. Jöttem volna haza, csak úgy porzott vola az út utánam.:-)

    VálaszTörlés
  10. Éva, sajnos nem lehetett olyan iramban hazamenekülni ahogy szerettünk volna, de Hála Istennek most már ittvagyunk.
    Ez a "menekülni" azért kicsit furcsa tőlem, mert senki nem kergetett, de erről majd egyszer, később.

    VálaszTörlés