HÚSVÉTRA KÉSZÜLŐDVÉN......

......és blogokat olvasva eszembe jutott egy hajdanvolt ünnep, s az a "bizonyos" sonka.

Akkor történt, amikor Ausztriában várakoztunk az Ausztráliába jutásra. Abba a másfél esztendőbe beleesett egy Húsvét is.
A kicsi faluban ahol éltünk, az Őrség ausztriai részén, volt egy virágbolt. Annak tulajdonosa volt egy vénlegény, ki nem régen veszítette el az édesanyját, aki nagyon magához kötötte egyszem fiacskáját.
Ez a legény, akinek a legénytoll már kopóban volt az ajka felett, bánatában nem érzékelte, hogy ünnepnap van és Nagyszombaton is kinyitotta az üzletét, ahol,akkortájt történetesen én voltam a segéd.
Mit volt mit tenni, kellett a kenyérre-sonkára való és zokszó nélkül indultam munkába.Férjem aznap nem dolgozott és iskola sem lévén,ketten is otthon maradhattak. Így bátran feltettem a sonkát főzni, és meghagytam, hogy pontosan mikor kell levenni a fazekat a tűzről.
Jöttek a vevők, jövögettek, kötözgettük a virágcsokrokat, amikor egyszercsak megszólalt a falu templomának a harangja és a boltos fejében egyszeribe világosság gyúlt. Rájött, hogy milyen nap is van és hogy ő, mint gaz kapitalista, engem ma is dolgoztat.
Nyomban kiadta a parancsot, hogy induljak hazafelé ünnepelni, fájdalomdíj gyanánt pedig egy hatalmas virágcsokorral jutalmazott.
Boldogan ballagtam hazafelé, de valami bizonytalan nyugtalanság érzet sietésre ösztökélt.
Beléptem az ajtón, a tűzhelyhez siettem, ahol még mindig égett a gáz, holott a kiadott terminus már régen letelt, kedveseim pedig jóízűen szundikáltak. Abban az utolsó pillanatban oltottam el a tüzet, amikor már egy csepp víz sem maradt az edényben, már sült a főttsonka.
Szerencsére nem égett meg, viszont olyan finom lett, aminél jobbat azóta sem ettem.
Így teremtődnek nálunk a hagyományos családi receptek.

Ezzel a történettel kívánok lélekemelően Boldog Húsvéti Ünnepeket Mindnyájatoknak, sok szeretettel !!!

JELMEZES FŐPRÓBA

Volt akinek előre megírt szerepe volt, de sokan voltak akik rögtönöztek, vagy csak véletlenűl osztottak rájuk szöveget. Sajnos az amatőrök jobban szerepeltek, mert a hivatásosok elkéstek a főpróbáról és nem jó helyen kapcsolódtak be az előadásba. Sok helyütt akadozott a szövegük, másutt hamis volt a daluk.
Az önjelöltek azonban megmentették az előadást, és nem történt akkora bukás, amekkora nélkülük lett volna.
Meghívott és hívatlan külföldi előadó művészek is érkeztek ,az előadáshoz illő öltözékben és rekvizitekkel.
Ebben a modern darabban összekeveredtek a jelenet nézői, előadói, statisztái és csak hideg büfé volt, abból sem jutott mindenkinek.A hosszúsága miatt pedig ki-ki ott pihent, ahol valami lehetőség volt rá. Vagy sehol.
Szerencsére a végkifejletet a Szerző úgy komponálta meg, hogy, habár tragédiának indult, csak csekélyszámú áldozat legyen benne és a végén kedvünk legyen mosolyogni is.

A kritikusok össztüze és egymásnak ellentmondó véleménye miatt (is) a darab egyenlőre, remélhetőleg lekerült a színlapról. De ha mégegyszer felkerülne, tanulva a hibákból, tökéletesebb összjáték, jól hangzó kórus, s "happy end" örvendeztethetné meg a nagyérdeműt!

Tartok tőle, hogy "A tavaszi árvíz" című, készülődő népi játék hamarosan lehetőséget ad a rendezők,szereplők és statiszták rátermettségének újabb, ám de hatékonyabb fellépésére.

A SONKÁBA FOJTOTT ÖRÖMRŐL....

.........ÉS MÉG EGYEBEKRŐL :-)

A borba fojtott bánat ellentettje a fent említett sonkába fojtott öröm.
Történt ugyanis, hogy egy aprócska műtét kapcsán felmerült egy esetleges rossz vizsgálati eredmény lehetősége. Ám a bejegyzés címével már sejteni engedtem a boldog végkifejletet.
Egyik drága gyermekem elkísért az orvoshoz, hogy alkalomadtán legyen kinek a vállain kisírnom magam, vagy akár együtt is örvendezhetünk. Nos ez utóbbi bekövetkezte után, némiképpen felszabadulván, és a bő egyhónapos izgalmak levezetéseképpen, mentünk meglátogatni a "Sonkaarcok" nevű, nemrégiben nyilt vendéglátóipari egységet. Ez itt ugyan nem a reklám helye, de nagyon jó volt. Az érthető euforikus hangulatot leszámítva is kellemesen rusztikusnak találtuk a helyet,kíváló kiszolgálással és finom katalán sonka és felvágott kóstolóval, bodzás limonádéval.

Este, teljesen gyanútlanúl, elkezdtem nézni a "Zongoralecke" című filmet ("The Piano")
Nagyon hamar kiderült számomra két dolog, melyekből az egyik az örömteli. Megtaláltam annak a zenének a forrását, amelyet évek óta kerestem, de nem leltem, s ami elbűvölt bárahányszor hallottam. A másik az volt, hogy én ezt a filmet nem nézem végig.Nem, mert annyira felzaklatott és olyan sok ellentétes érzést váltott ki, hogy sok volt egy napra, az előbbiekben említett felszabadult örömmel és a még nem említett influenzával együtt.

Inkább úgy döntöttem, hogy megkeresem a You Tube-on a filmzenét és beillesztem ide, Mindnyájatok, no és a saját örömömre.
Sajnos nem sikerült, mert amint láttam-hallottam, a csatornán szerepelhet, hallgatható, de le nem tölthető. Nekem legalább nem sikerült.

A komponista neve Michael Nyman.
Ezekután addig-addig hallgattam a muzsikáját, többféle feldolgozásban, mig háborgó lelkem meg nem nyugodott.