2013. október 21., hétfő

GRAVITÁCIÓ




Gondolom, számtalan bejegyzés születik az új film hatására. Ez is egy lesz a sok közül.
Adhattam volna más címet is, például: Vonzások és taszítások, Egyedül, Világűr, stb. de a legjobb az eredeti.Minden benne van, az is amit csak akkor értünk és érzünk meg, ha már láttuk a filmet.
Szándékosan nem olvastam kritikákat, mert a beharangozók is túl sok információt adtak, és én nem szeretem ha egy bizonyos irányba terelgetnek.
Nekem elég volt az is, hogy a titokzatos világűrben játszódik, csodás és eredeti , vagy annak tűnő, felvételek vannak benne.
A mondanivalót illetően nem volt elvárásom, tudván, hogy hol készült. Elegendőnek éreztem volna, ha a technika és a trükkök elvarázsolnak. Mindehhez képest kellemesen csalódtam.
Persze a csinn-bumm sem maradt el, bár én  kicsit csendesebbnek gondoltam a végtelen, sötét világűrt.
Visszatérve a mondanivalóra, meglepően értékes és időtálló gondolatokat fogalmazott meg. Mindazokról a gondolatokról , kérdéseinkről, amelyekre mióta a világ világ, keressük a válaszokat.
Ez az a mozi amely mindnyájunkhoz szól, mert mindegyikőnknek vannak veszteségeink. Veszteségeink, melyeket ki-ki másként vészel át. És vannak időszakaink amikor olyan magányosnak érezzük magunkat, mintha a végtelen világűrben lennénk, hiszen abban is vagyunk.
Van a filmben egy mondat és két apró jelenet amiért akkor is érdemes lett volna végigülni, ha a többi csapnivalóan rossz lett volna. ( nem volt)
Nem idézem szó szerint a mondatot, csak a lényegét, ami, úgy éreztem, hogy hozzám, Hozzád, Hozzátok szól : Tanuljunk meg elengedni, amikor itt az ideje !!!
Nem lelketlenségre, érzéketlenségre tanít, hanem a túlélésre, és annak az értelmére.
A jelenetek???
Az egyik, az a bizonyos "magzati póz", amikor a főhősnő úgy érezte, hogy a szörnyűséges végzet helyett biztonságos helyre került. Jelen esetben úgy érzem, az anyaméh a Föld nevű bolygó lehetne. (nem véletlen a feltételes mód)
A másik a súlytalanságban, a világűrben lebegő könnycseppek. Így lebegnek a világmindenségben az én, és mindahányunk bánatban-magányban elsírt könnycseppjei,  örökkön-örökké.

Tulajdonképen úgy éreztem, hogy azt is mondja nekünk a film, hogy mit is keresünk ott fent, van elég tennivaló idelent is, és mindenütt jó, de legjobb otthon. Meg azt, hogy a fantasztikus technika nem csak előre visz, hanem rombol is,immár nem csak idelent, hanem az űrben is, lásd a  magunk termelte űrszemetet.
Sajnálatos, hogy nyoma sem volt a mennyországnak, nem véletlen, már régóta sejtem, hogy itt ezen a csodagömbön kell keresnünk a mennyországot, mert az itt van. (mint ahogyan a pokol is.)

Mindent egybevetve, a film értékes, gondolatébresztő és látványos, nem bánja meg aki megnézi, habár a  3D-s szemüveg mellé néha el kelne a füldugó is.
                                                                                                                                                     Feltétlenül javasolnám az Oszkár-díjra :-)))))

12 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy megnézted. Fontos dolgot közvetít, bizony. Elengedés.
    Hány technika létezik erre, s mégis, talán a legnehezebb dolog az ember életében, magunkban kell megszületnie a felismerésnek. A felismerés eltörli a veszteség fájdalmát és békét ad.

    A Pi c. filmben is ez volt a lényeg, amit a hatásodra néztem meg. Az élet elválások sorozata.


    "Sajnálatos, hogy nyoma sem volt a mennyországnak, nem véletlen, már régóta sejtem, hogy itt ezen a csodagömbön kell keresnünk a mennyországot, mert az itt van. (mint ahogyan a pokol is.)"

    Ez de jó kis gondolat! :-))


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márti, bennem még mindig nagyon sok a kérdés és a kétkedés. A film nem ad megoldást, csak felismerést, ahogy mondod, annak a felismerését, hogy mégis egyedül vagyunk az "űrben" és ki kell találnunk, hogy hogyan lehet ezt elviselni. Még sokáig tudnék beszélgetni erről....ölellek szeretettel :-)

      Törlés
  2. Nincs mit hozzátenni, nagyon jó meglátásaid vannak...én személy szerint órákig a sokkhatása alatt voltam, és még mindig jutnak eszembe részletek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, a katarzis sajnos nem válasz a kérdésekre, de elindít valamit. Ebben (is) nagy a film. Nem marad meg a szokványos fantasztikus filmek sémájánál. Még sokáig ott zsong az ember agyában. Köszönöm neked , hogy úgy tudtál írni az élményedről, hogy meggyőztél arról, hogy látnom kell :-))))

      Törlés
  3. Hm. Akkor meg kellene néznem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bohóc, ne habozz, a jó filmek hamar eltünnek a mozikból. Remélem nem bánod meg. Írjál majd róla, akár tetszett akár nem.

      Törlés
  4. Én már régóta tudom, hogy ha az angyalok itt élnek közöttünk, akkor ez itt a menyország! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jól látod Gábor, no de mi a helyzet az ördögöcskékkel ?????

      Törlés
  5. Mindenképpen megnézem a filmet, ha valahol adni fogják...imádom az ilyen témákat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, attila, nagyon-nagyon érdekesnek ígérkezik a jövő. Az utódaink utódjainak már ajánlatos lesz megtanulni, hogy hogyan kell "kereket cserélni" egy űrhajón :-)))

      Törlés
  6. Az ördögök ( a dögök) a pokolban "élnek". Hmmm. -meg bennünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy-úgy Gabi, sajnos kiűzhetetlenül. De talán néhány angyal szárnycsapással még is több van bennünk :-))))

      Törlés