2013. július 17., szerda

FIESOLE, AVAGY A KONCERT




Tavaly ősszel, elfoglaltság és egyéb okok mián, lemaradtunk az itthoni Dead Can Dance koncertről. Nosza, nézzük csak meg, hogy hol láthatók, hallhatók legközelebb, javasolta a legkisebb gyermekem, s mit láttunk? Toszkánában, azon is belül Fiesole-ban.
Tulajdonképpen így kezdődött (internetes jegy vásárlással) ennek a nevezetes útnak a szervezése.
Gondoltuk,ha jegy már van, a többi csak kialakul köré időközben.
A Dead Can Dance együttes az örök szerelmek egyike a Baraka film óta. ( ha még nem láttátok, az internetes mozik világában fellehető.)

Fiesole, túlzás nélkül mondhatom, Toszkána egyik gyöngyszeme. Ha azt írom, hogy festői, akkor nagyon prózai voltam.
Firenzéből busszal mentünk, vagy 10 kilométert. Szűk utakon szaladt a jármű a toszkán dombok között, szerpentíneken.Ha kitettem volna a kezem, megérinthettem volna a fák lombját, vagy néhol a házfalakat.
Jellegzetes és pazar villák ,olajfa ligetek, ciprusok között száguldottunk.
A római kori település főterén ért minket az első nagy csábítás, kirakodóvásár formájában, pazar "cuccok" az asztalkákon, kincsek tömkelege.
Azután a remek kis kiülős helyek, ahol ettünk-ittunk és bámészkodtunk.
Egyszerre feltünt, hogy ahogy közelgett a koncert kezdetének az ideje, egyre több embert láthattunk feketébe öltözve.
Gyermekem elmondta, hogy az együttes 1981-ben alakult Ausztráliában és alternativ rockzenével indultak, és ez volt a magyarázata a hajdan volt fiatal rockkerek és utódaik fekete ruházatának.
Az idők során az együttes, élén a két csodás hangú énekessel sok zenei irányzatot megpróbált, és a népzenei elemektől kezdve szinte minden zenei műfajt belefoglalt a dalaiba. Végül eljutottak a spirituális mélységekig és a világhírnévig.
Ez a mély lelkiség fogott meg minket is.
Remélve, hogy a pirosdzsekis nagymama nem fog nagyon kiríni a tömegből, egy üveg jó toszkán borral felszerelkezve elindultunk a "tetthelyre", amikor is jött egy újabb ámulat. Habár tudtuk, képeken láttuk, mégis lenyűgözött minket a római-kor beli anfiteátrum, rálátással a valódi toszkán "díszletekre."
A legfelső sorban ültünk, a sokszázados köveken, melyekre párnákat helyezett a figyelmes rendezőség. Még sütött a nap és mi próbáltuk elhinni, hogy ittvagyunk, és mindjárt megszólal a várva-várt muzsika, s a dalok.

A fenti videón látható-hallható készülődésnek, hangolásnak nem voltunk szem és fültanui, akkor mi még kint eszegettünk . Később ott ültünk középen, a legfelső sorban, a korlát mellett jobbról ülő fekete alak helyén, aki feltehetően a hangzást ellenőrizte.

A koncert nyolcnapon túli maradandó nyomokat, emlékeket hagyott a lelkünkben.
Nem csak a miénkben, mert utánozhatatlan stílusukat már sokan próbálták másolni, mégis, bárhol csendül fel az eredeti, az könnyen felismerhető.

Egész koncert alatt gyűltek, gyülekeztek a felhők a látóhatáron, de a végéig nem esett egy csepp sem.A buszra viszont már egy ázott,zenétől, no meg a jó toszkán boroktól kissé megittasult de békés társaság gyömöszölődött fel.
Szerettek minket a római kor Istenei !!!!

4 megjegyzés:

  1. Nagy élmény lehetett! No, meg a környezet....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, még mindig a hatása alatt vagyok :-)))

      Törlés
  2. ah, mennyire szeretem az ilyesmit:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálatos Katalin, hogy ritka az ilyen élmény. Vagy mégsem ????

      Törlés