2013. június 27., csütörtök

TOSZKÁNA


Magunk mögött hagyva az Adriai tenger csodáját,Velencét, utunk egy darabig a Pó síkságon folytatódott. Hatalmas bab-ültetvények az országút mellett és a jellegzetes olasz síkvidéki épületek. Majd egykettőre az Appeninek szerpentínjei, viaduktjai, alagútjai rémisztették nyúlszívemet. Jó és gyors utakon, röpke 500 km. és hipp-hopp, máris Firenzébe érkeztünk, a világörökség városába.

Megvallom, Toszkána dícséretét, ezeddig, amolyan divatos passziónak, affektálós nyavalygásnak, gondoltam, habár amit olvastam, vagy filmen láttam az nekem is tetszett.
Nos, a valóság felülmúlja a képzeletet.

A belvároshoz közel, csinosan berendezett lakás volt a szállásunk. Itt is beállítottuk az autót a parkolóba és attól kezdve leginkább "gyalog bizon' legföllebb ha omnibuszon", szóval tömegközlekedési járművekkel utaztunk.

Szerencsések voltunk, mert a "napsütötte Toszkána" a legszebb arcát mutatta. Kellemes meleg volt és csak elviselhető létszámú turista. Még minden csuda-friss zöld.
Én, aki először jártam ott, szerettem volna mindent egy este "felfalni". Pedig sok kilométert be kell járni, ha minden nevezetességet látni akarunk, és akarjuk, eleinte többször is.

Választani kellett és természetes volt, hogy elsőre a DÓM-ot látogatjuk meg.
Teljes nevén: Cattedrale di Santa Maria del Fiore és korának nevezetes építésze, Brunelleschi tervezte a kupolát.(érdemes elolvasni a Wikipedián az építkezés folyamatát és az építészek neveit) 1296-ban kezdték építeni, és az építkezés 150 évig tartott.

Elképesztő érzés ott állni a téren, amelyről azt olvastam, hogy Firenze nagyságát volt hivatott hirdetni.
Ellentétes érzések dúltak kebelemben. Lenyűgözött az épület-együttes mérete, anyaga,többszínű márvány díszítése, és most ne vessetek meg érte, de mégsem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Az érzés, az egyértelmű csodálat, amely Velencében egy percig sem volt kétséges, itt érzelmi válságba sodort. Szinte éreztem, hogy köröttem évszázadokkal azelőtt éltek szellemei lebegnek, s várják, hogy ( képletesen) térdre boruljak az emberi szellem és tudás nagysága előtt. Micsoda erőfeszítés, erőfitogtatás az emberek felé, és micsoda igyekezet túlszárnyalni Isten "alkotásait". Micsoda igyekezet Isten dicsőítésére!

Többször visszatértünk ide - szinte minden út idevezet- ez volt az érzés. Később rájöttem, hogy miért. Azért, hogy legyen idő a részletekre is. Liliomos Mária Székesegyháza fogva tartott és nem engedte a kétkedést.Este is látni kell, hallgatni a Campanile (harangtorony) harangját.
Fogva tart és nem enged. Képzeletben most is ott állok, hallom a felettünk cikázó fecskék csivitelését, s ha lehetne, máris indulnék, hogy újra Dante, Boccaccio,Donatello, Petrarca,Michelangelo......lábanyomában lépdelhessek. Azt hiszem, hogy a saját kicsinységem és jelentéktelenségem érzése zavart meg.(folyt.köv.)

14 megjegyzés:

  1. Dante az olasz irodalmi nyelvet a toszkán dialektusból teremtette meg, középsuliban imádtam ezt a nyelvet tanulni. A Napfényes Toszkána c. film is kedves élményem volt. A helyszíni szétnézés,utazás még várat magára, de lélekben ott vagyok veled...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívből kívánom, hogy eljuss Firenzébe ! Milyen jó, hogy mindig tanul az ember , pl. nem tudtam amit az olasz irodalmi nyelvről írtál, köszönöm :-)

      Törlés
  2. Az, hogy értem, nem adja vissza, amit gondolok. Megértem - talán ez a megfelelőbb.
    Engem a márvány sokfélesége, meleg kisugárzása, színes szépsége sokáig nem engedett el.
    Érdekes élményed lehetett!
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egészen különleges volt, valóban, máig kísért, de jó értelemben. A megértésed jólesik. Nem mindig tudja az ember szóban helyesen kifejezni az érzéseit, de megpróbáltam.

      Törlés
  3. Azon gondolkodtam, hogy olvastalak, mi fogott Firenzében? Tán az összessége, a hangulata, máig legkedvesebb emlékem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazságod vagyon, utolérhetetlen a város hangulata. Míg élek nem felejtem el :-)))

      Törlés
  4. Ez de jó!

    Egyik kedvenc filmem nekem is!

    Napsütötte Toszkána: http://www.youtube.com/watch?v=QxP2ruDJIpU

    Írj még!

    :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még van egy pár gondolat a tarsolyomban, meg fogom írni. Köszönöm a bíztatást ! A filmet mégegyszer megnézem, gyanítom, hogy más élmény lesz ezek után :-)

      Törlés
  5. Jó volt veled tartani, jövök máskor is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyere, várlak szeretettel. Van még néhány élményem, megírom :-)))

      Törlés
  6. Én sokáig nem voltam kíváncsi Olaszországra. Ha családi kötelmek nem vezéreltek volna Firenzébe, hát talán életem legnagyobb marhaságát követtem volna el azzal, hogy nem megyek el oda. Nincs az életben annyi időm, hogy megismerhessem Firenzét. Sokszor bejártam, mégis hihetetlen mennyiségű újdonságot találok minden alkalommal. De azt hiszem ez természetes egy olyan városban ahol a lakóépületek többsége a XIII.-ik században épült, máig lakják. (nem műemlék...) Ugyanebből az időből az én szülővárosomban (Székesfehérvár) mindössze egy kicsi kápolnácska áll. Milyen büszke voltam arra is azelőtt... Most ott járok Veled! Helyettem is élvezed...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A büszkeség nyugodtan megmaradhat. Nem tehetünk arról, hogy nálunk kevés műemlék maradt meg. Más nép, más történelem.
      Nem tudom, hogy én látom-e még valaha Firenzét, nagy kár, mert sokminden kimaradt.

      Törlés
  7. Mondd csak, lesz a beigert folytatas valamikor?

    VálaszTörlés
  8. Minden bizonnyal, csak most egy kicsit besűrűsödött az életem, bocsánat :-))))

    VálaszTörlés