2013. február 2., szombat

TALÁLKOZÁSAIM



Van egy kabarétréfa Agárdy Gábor előadásában. Az a címe, hogy "Hogyan NEM találkoztam Bartók Bélával".Mindahányszor jót mulattam rajta, pedig négyszer-ötször biztosan hallottam.
Annyira jellemző ránk, kisemberekre, hogy büszkék vagyunk rá, ha egy-egy híres vagy népszerű ember vonzáskörébe kerülünk. Míg élünk szívesen emlékezünk ezekre a találkozásokra, s ahogy telnek-múlnak az évek úgy lesz egyre színesebb és jelentősebb a történet.
Ezt a gyengénket figurázza ki a fent említett tréfa, úgy, hogy visszájára fordítja a jelenséget.
Nem túl régen, tudj'Isten hányadszorra, újfent végigmulattam Agárdy művész úr utol- érhetetlen stílusát, miközben megérett bennem egy ötlet.
Összeírom, hogy hosszú életem alatt ki mindenki közelébe sodort a véletlen, vagy valamilyen akarat.
Volt-e köztük meghatározó, vagy csak elsuhantunk egymás mellett az idők végtelenjében.

Az első történetem, egy magát csúnyácskának gondoló kamaszlányé, akit a gimnáziumi tánciskolában gyakran táncoltatott két csinos, sármos és magabiztos fiatalember. Nem is értettem, hogy miért engem választottak.
Bemutatkoztak : Huszti Péter és Juhász Jácint volt a két jó barát neve.
Kérdésemre elmondták, hogy híres színész lesz belőlük, melyen jót kacagtam.
S lám, lőn !

A következő emlékem arról szól, hogy én valóban találkoztam...no nem Bartók Bélával...hanem Kodály Zoltánnal.
Hetvenötödik születésnapjára hatalmas ünnepséget rendeztek, amelynek egyik köszöntőjét egy ezertagú, több kórusból egyesített énekkar zengedezte.
Jómagam is egy voltam az ezer közül.
Édesapám szintén ott volt az ünnepélyen.
Mikor a hivatalos résznek vége lett, szépen beálltunk a végeláthatatlan sorba, hogy személyesen elmondhassuk a Mesternek munkásságáért a köszönetünket, és hogy Isten éltesse sokáig.
Mai napig büszke vagyok rá (talán megbocsátható)hogy Kodály Zoltán, annyi évtized után nevén szólította Apámat, aki hajdan a tanítványa volt, s határozott kézfogását mai napig őrzi a tenyerem.

(Folytatása következik)

9 megjegyzés:

  1. Istenkém, milyenek a véletlenek, amelyek állítólag nincsenek is. Miközben lejegyeztem ezt a kis történetet, melyben Édesapámnak is emléket állítottam, az egyik műsorban, szinte háttérzeneként szólt egy ária. Édesapám egyik kedvelt dala, melyet utolérhetetlenül szép tenorján gyakran hallhattunk... Vágyom egy nő után :-)))

    VálaszTörlés
  2. Na ugye, hogy ugye! :-))

    Érdekes... majd elolvasom a folytatást is!

    :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még gondolkodom, hogy a kevésbé kellemeseket megírjam-e.

      Törlés
  3. Jajj de jó téma! Várom én is!
    Tényleg ilyenek vagyunk (én biztosan). Büszkék vagyunk, ha valamilyen okból együtt említhetjük magunkat egy hírességgel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek (is) az élet nagy pillanatai :-)))

      Törlés
  4. Tényleg remek visszagondolás. Várom én is a többieket. Büszke is lehetsz rá! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindnyájunknak vannak ilyen történetei, szívesen olvasnám a Tiétekét :-)))

      Törlés
  5. Jó volt olvasni a történeteket. Örömmel várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ígérem, hogy lesz :-)))

      Törlés