2012. május 17., csütörtök

HÁNY ÉLETE....

.....VAN EGY EMBERNEK ? Vagy kérdezhetném úgy is, hogy hány életszakasz fér bele egy ember életébe. Természetesen tudom, hogy a tudomány mai állása szerint csak egy életünk van. De nem is a spirituális megközelítésre gondolok, tehát nem a lélekvándorlásra. Hogy az emberiséget régen foglalkoztatja ez a gondolat, az kitűnik a gyermekjátékokból, népmesei fordulatokból . Tudjuk, a macskának hét élete van, a szegénylegényeknek is legalább három, a gyerekek fogócskájában is több élete lehet egy játékosnak, mielőtt végképp kiesik. Mielőtt nagyon elkalandoznék az alap gondolatomtól, visszatérek az élet szakaszaira. Volt nekem ugyebár egy gyermekkorom, amelyre alig-alig emlékszem, többnyire csak az elbeszélésekből,de néha segít egy-egy fénykép. Azután jött az általános iskolás kor, erre már könnyű visszaemlékezni, majd az ifjúkor következett. Itt még egyedülálló voltam, az első szerelmeket most nem számítom be. Korán férjhezmentem, hamar jöttek szépen sorban a gyermekek. Fiatal házas és anya lettem.Ez már a negyedik szakasz volt és még mindig nagyon fiatalon. Nődögéltek a gyerekek, már nem volt minden percben szükségük rám, elkezdhettem dolgozni. Egy rossz fordulat miatt Ausztráliába kerültünk, ahol az emigráns, majd Ausztrál állampolgárok életét éltem. Itt már csak egy gyerekkel, majd nélküle is, újra kettesben a férjemmel. Egyszer csak ennek is vége lett és teljesült a vágyunk, és hazakerültünk. Lassan öregedve, nyugdíjasok lettünk. Hogy világosabban "beszéljek", ez szűken számítva is nyolc különböző szakasz, élethelyzet, megoldandó feladat, lehetőség. Úgy tudjuk, hogy sejtjeink bizonyos időközönként kicserélődnek. Vajon mindig ugyanaz az ember voltam : aki az iskolapadban ült, aki feleség volt és anya, akinek meg kellett felelnie a külhon kihívásainak, s akinek el kellett fogadnia a ráncait? Mindig ugyanaz az ember döntött ? Az számít vajon, hogy milyen csillagzat alatt születtünk, és mindig az a nap, óra , perc predesztinálja a cselekedeteinket? Vagy az állandóan változó testünk, sejtjeink, a megszerzett tudás és tapasztalatok miatt nem csak külsőleg leszünk mások? Egyáltalán: ugyanaz az ÉN vagyok , aki mindig voltam ????? Ugyanaz az az ember leheli ki a lelkét az élete végén, aki valaha előszőr sírt fel ???

22 megjegyzés:

  1. de érdekes ez

    ugyanaz, de mégis egészen más

    hiszen a sejtjeink általában 7 évente cserélődnek ki a bőrünkön (tehát a bőr sem ugyanaz) és az a rengeteg tapasztalat, élmény, hogyne változnánk már, de nem annyira, hogy teljesen más emberek lennénk

    én mindig elgondolkodok, hogy ha a nagy fordulókon máshogy lépek, most egészen más életem van...
    másmilyen lennék
    (?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, amit felvetettél az még tovább bonyolítja a kérdést, mert felvetődik az alternativák kérdése is. Nem egyszerű !!!

      Törlés
  2. Hiszek a változás szépségében. Vannak művészek akik mindig ugyanazt a témát festik, vagy fotózzák le mégis mindig van egy leheletnyi különbség. Ebben a leheletben benne rejlik akár az örökkévalóság és a múló pillanat is egyszerre.
    Ugyanaz vagy és mégis mindig más és más. Hát nem gyönyörű?

    VálaszTörlés
  3. Györgyi, ebben a gondolatodban benne rejlik az alkalmazkodásra való képesség is. Belesimulni a folyton változó környezetbe, a folyton változó énünkkel.
    Nem könnyű, de valóban izgalmasan szép feladat :-)))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon erdekes temat feszegetsz, nagyon tetszik.En ezt valahogy ugy szoktam tekinteni,mintha szineszek lennenk sokfele szerepben, de megis egy testben.A kulonbozo eletszakaszok(baba, kisgyerek, kamasz, felnott stb) mellett van a gyermek, lany, anya, feleseg, barat, kollega stb.. masak vagyunk mindegyikben, kulonbozunk, megis egyek, mert a kollegammal nem viselkedem ugy, mint a ferjemmel, vagy a szuleimmel.
    Aztan ugy is nezem meg, hogy onmagunk elott is nyilt titok vagyunk, mert elore soha nem tudjuk hogy fogunk reagalni adott helyzetben, allando fejlodes es valtozas vagyunk, ezert nehe behatarolni konkretan.Persze lehet csomo hulyeseget hordtam ossze:)

    Tetszik az uj ruhad:))

    puszi, szia:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az új, tavaszi ruhám konfekció és gyanúsan hasonlít a Tiédre (is). Szeretem, mert vidám :-)
      Érdekes és tetszik a megközelítésed és egyet is értek vele.
      Például a gyerekeinknél jól megfigyelhető, hogy különböző helyzetekben, mintha nem is az a gyermek lenne akit mi ismerünk.

      Törlés
  5. Nekem azt szokták mondani, hogy megöregedtél, de attól nem változtál semmit. Hogy most ezt mire értik sosem értettem meg. Hogy ugyanolyan hülye vagyok? Semmit sem fejlődtem? Lehet. Pedig minden nap úgy érzem, hogy újra meghalok és ujjá születek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínű, hogy amikor ilyeneket mondanak, csak a külsőségekre gondolnak az emberek. Minden nap hoz valami fejlődést, kinél többet, kinél kevesebbet. Az éjszakai alvás pedig mindig egy kis halál, ha innen nézzük, valóban minden nappal ujjá születünk. De vajon ugyanaz az ember vagyok ma is aki tegnap voltam ???

      Törlés
  6. Hű, úgy látom, már fogok tudni ide írni!
    Azért a kedvenc életszakaszomat is beilleszthetjük valahová: a "jól nézel ki, drágám!", ami nem kifejezetten az ifjúi korszakok között található.
    De viccen kívül és túl: születésünk előtt már mi vagyunk (mint azt a kínai bölcs az újdonsült apának megjegyezte, az egy hetes fia nevelésének elkezdése már késő), az egész életünkkel ezt a hozott anyagot formáljuk, deformáljuk, ám összes vedléseink ellenére maradunk arra, amiért megszülettünk. Ám az már csak a végére maradjon!
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Stalikám, ügyes nagylány vagy :-)
      Ez jó, ez a vedlés, érdekes megfogalmazása annak amit feszegetek. Tehát szerinted a lélek a lényeg, a többi változik és változhat, mert a lényeg megmarad ???

      Törlés
  7. Az ember egész élete során folyamatosan változik, de alapjában mégis ugyanaz marad. Szerintem. Mondom ezt azért, mert azt tapasztalom -leginkább magamon mérhetem, mint legrégebbi ismerősön-, hogy az alap mentalitás nem változik gyökeresen. Megmarad az ember gondolkodásmódja, észjárása, de leginkább a lelki alkata, beállítottsága.
    Nagyapámtól hallottam egy mondást: -"amilyen volt Pistike korában, olyan lett Pista bácsi korában is."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tehát Te az eleve elrendeltetésben hiszel és abban, hogy egy kijelölt utat járunk be, mert mindig, minden hasonló helyzetben ugyanolyanok vagyunk, és ugyanúgy reagálunk s döntünk.

      Törlés
    2. Azért ez ennyire nem egyszerű. Csak az alap mentalitás. A tapasztalat, a tanulás, bölcsebbé válás, stb azért csak nyomot hagy és ezzel gondolat formáló is. Mondjuk -a te szavaidnál maradva- egy kijelölt utat járunk be, de nem mindegy hogy miként és mely utak közbeiktatásával.

      Törlés
    3. Olyan érdekes ez a sokféle megközelítés, mégis úgy tűnik, mintha mindegyik elméletnek igaza lenne :-)))

      Törlés
  8. Most fejezek be hamarosan egy 7 éves szakaszt. Valami új kezdődik, mert a 7 év változtatott.És ez így van jól, ennek így kell lennie. Nem hirtelen változunk, lassú a fejlődés, ha nagyon elemezgetjük a fejlődésünk és alakulásunk, akkor jövünk rá csak, hogy miben változtunk.
    Az alap nem változik bennünk. Pl.én soha nem voltam harcias, karrierista, a harmónia, a nyugalom vonz.Így a karrier vagy amit annak hívnak elmaradt. Ha meglenne, nem én lennék. A meglévő önmagamon belül alakulgatok, az életszakaszaim hatásaihoz igazodva vagy néha nekifeszülve. Mert azt is kell, ha nem is harciasan.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekesek ezek a 7 éves (népmesei fordulat)életszakaszok. Vajon miért pont 7 ?
      Értem én a megközelítésedet, az alaptermészetből indulsz ki. De vajon nem lehet, hogy még nem kerültél olyan élet helyzetbe ami alaposan ki tudna zökkenteni a nyugalmadból ? És akkor mindjárt meg ismerhetnéd a lényednek egy új részét.

      Törlés
  9. Ezt olvastam: Puzsér szavai egy teljesen másik oldalát mutatva, a Forrás c. könyvéből idézve, vagy összefoglalva (kiírtam magamnak, odaadnám és továbbgondolnám, hátha jól jön ez ide):

    "A legmélyebb igazságok mindig paradox természetűek, hiszen a valóság természete is ilyen. ... hogyha önmagad akarsz maradni, akkor folyton változnod kell, hisz az egész világ, minden körülmény állandóan változik körülötted. Aki önmaga marad, az elveszti önmagát, ha valaki változik, mindig önmaga marad."

    Mindenestre elgondolkoztató és érdekes. Nekem személyesen, így a 7*7-es évfordulomón, pláne. Naná, hogy ilyenkor jönnek ilyenek velem szembe... . :-))))

    Én úgy vagyok vele, hogy mindennek kell lennünk egy életben. Úgy értem minden érzést meg kell élnünk, hogy azt a kettő érzést, ami igazából létezik nagyon is külön tudjam választani. A szeretetet és a félelmet. Naná, hogy ez a kettő az, ami bennünk nagy változásokat indít el. Jó, ha az ember volt szerelmes, jó, ha lehetett anya, jó, ha fontos, értelmes és hasznos munkát tett le. Jó, ha elégedett a tökéletlenségével. Igenis kell érezni magunkat - szerintem - tisztának, koszosnak, sebezhetőnek, hősnek, magányosnak, anyának, lánynak, nőnek, szűznek, szentnek, harcosnak, bátornak, gyávának, félősnek, élőnek, halottnak. Szerintem így teljes az egész. :-))

    Vagy legalábbis megélni, kijárni mindent, ami bejárható.

    Na ez kijött. :-))) Mert nekem ez jött be. Lehet, másnak is. :-))

    Szeretettel: junik

    VálaszTörlés
  10. Nekem Puzsérral semmi bajom, sőt. Örülnék ha őszinte lenne és nem a gázsiért védelmezné olyan harciasan a kultúra értékes részét. Éppen ideje, hogy valaki elvállalja ezt a nemes feladatot.
    Néha valóban csak a gorombaság téríti észre az embereket.
    Valóban meg kell, és meg is élünk, megjárunk sok-sok stációt.
    Van az "út" amin elindul egy ember, megy-mendegél.De ki az aki a végére ér? Ugyanaz aki elindult??? S ha "visszanéz" pl. egy magaslatról, mit lát, "hány embert" hagyott maga mögött????

    VálaszTörlés
  11. Igen, jó kérdés. *•♫♪♥☼

    junik :-)

    VálaszTörlés
  12. Tetszenek a gondolataid, s bennem is elindított valamit... Biztos vagyok abban, hogy céllal érkezünk a Földre, éppen ahhoz a szülőpárhoz, akit kiválasztunk magunknak, éppen abban a testben. Már előre megírjuk életünk forgatókönyvét, s meghatározzuk, mit kell megtanulnunk e földi élet során, éppen abban az inkarnációnkban. A sors nem determinált, hiszen a szabad akarat működik, de a vállalt sorsfeladatunkat be kell teljesítenünk, az úton végig kell menni. Útközben tapasztalunk jót és rosszat egyaránt, néha letérünk róla, ez a tanulási folyamatunk része. Ez biztosítja a fejlődésünket. A sors akkor sodorja elénk azokat az élethelyzeteket, amikor abból tanulni tudunk. Az ember is változik élete során, s nem biztos, hogy a mai tudatszintjén ugyanúgy cselekedne, mint tette azt korábban. Ahogy Weöres Sándor gyönyörű sorai olyan jól kifejezik ezt:
    "Majdnem szonett
    Húszéveskori önmagunkkal
    ha találkoznánk negyvenévesen:
    irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

    Aki tegnap voltál:
    ma már nem te vagy,
    Aki holnap léssz:
    ma még nem te vagy.

    Csak az emlékezet csalása fűzi
    egy életté a folyamatos halált.

    Mert meghal szünetlen
    az én, meg az énre az én,
    a bennem sületlenebb én,
    a velem okosabb én,
    a rajtam kopottabb én, meg én...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, csodálatos érzékkel találtad meg a leginkább ide illő verset. Tökéletesen kifejezi az érzéseimet.
      Köszönöm !
      A téma körüli gondolatok továbbra is itt motoszkálnak a fejemben.

      Törlés
    2. Például az is, hogy a külső változásokról még említést sem tettem. Pedig ezek is természetes velejárói az életünknek, és milyen nagy hatással vannak ránk !

      Törlés