COMING OUT.....DE

...nagyon sajnálom, itt sem hull le teljesen a lepel. Csak bekukucskálni lehet. Nem szolgálhatok semmi izgalmassal sem a magam, sem a családom intim magánéletéről. Ráadásul most sem a heti, sem a napi menü nem kerül terítékre és az időjárás viszontagságairól is máshonnan kell tájékozódni.
Nem takargatok semmit, nem is fedem el a magánügyeimet, csak nem beszélek róluk. Legalább is nem mindenkinek, itt a nyilvánosság előtt. Mert ez az internetes napló nem igazi napló. Egyszerűen csak lejegyzem ami éppen foglalkoztat, vagy olyan velem történt eseményeket, amelyekről azt képzelem, hogy mást is érdekelhet. ( ha meg nem, hát nem)
Aki csak kissé  figyelt rám, így is sok mindent megtudhatott rólam,  sőt,szinte mindent.

Ma csak egy kicsit a kultúráról, s a kulturálódási lehetőségekről, lehetőségeimről egy pár szót.

Kezdem a színházzal. Valamikor a zene és a könyv után a legmagasabb rendű szórakozásnak tartottam.
A mai modern színház nem tetszik. Nem szeretem a színpadon a durva szavakat, az obszcén jeleneteket és a bele erőltetett politikát. Azt sem, ha örök érvényű és hatalmas műveket kevésbé tehetségesek átírnak.
Azért természetesen ma is születnek  igazán élvezetes, értékes előadások.

A filmekből hasonló értékrendszer szerint válogatok. Nagyon sok jó filmmel találkozom mind a moziban, mind az archívumokban. Ezekről időnként írtam is.

A televízió nagy gond. Nagy gond, mert a legkönnyebben elérhető forrás lehetne, itt van az otthonomban, nem kell utazni érte, de bármíly sajnálatos, többnyire csapnivaló. Leginkább a fő műsoridőben.
Kivételek itt is vannak. Vicces, de több sorozat is kedvemre való mostanság. Például a  "Szulejmán", pedig nem teljesen történelem hű, de érdekes török szemszögből nézni .
Azután itt van az "Élet sava, borsa", mely egy nagyon kedves és többnyire vidám, mai lengyel folytatásos.
Felhőtlenül jó mulatság nekem a "Sztárban sztár", amit eleinte nem mertem megnézni. Egyszerűen elegem lett a sztárkeresésekből, meg a vele járó színvonaltalanságból és a nyilvánvaló bundákból. Ez azonban valami más. Itt a legfontosabb a humorérzék, a színészi tehetség, az utánzó képesség. Régen nem nevettem annyit, mint péntek esténként. Jó látni ismert művészeknek a "másik oldalát". Néha még meg is mozgat egy kicsit a zene, bár táncnak nem merném nevezni amit művelek.

A Duna televízió műsorán ,és sok egyéb csatornán, felsorolhatatlanul rengeteg értékes film, ismeretterjesztő lelhető.Legtöbbször napközben, tehát nyugdíjas időben. Így ha a TV-n múlna nem unatkoznék. Szerencsére egyébként is ismeretlen számomra az unalom. Míg csak könyv és zene létezik.
Most éppen Ugron Zsolna "Erdélyi mennyegző"-jét olvasom. Báthory Anna történetén keresztül a 17. század eleji Erdély és Magyarország történelme elevenedik meg. Ez az írónő első történelmi regénye. Más műfajban már remekelt, azért vettem meg az új könyvét is. Nem csalódtam, a letehetetlen könyvek egyike.
Szintén ide sorolnám Colleen Mc.Cullough, ausztrál írónő krimijét. Tőle ez a műfaj nekem újdonság. A "Tövismadarak" és más család és történelmi regényei után kíváncsivá tett, vajon mit tud mint krimiíró. Nem okozott csalódást. Bármelyik műfajhoz nyúl, mindenben tökéleteset nyújt. Ebben is.

No és nem utolsó sorban, igazi örök szerelem a Zene is, így nagybetűvel, a ringató, a felkavaró, a vigasztaló, mint  minden műfajában meglelhető örömforrás.

Időnként, többnyire karácsony előtt, kézműveskedem, mindenfélét kipróbálok. Nem nagy alkotások, de nekem örömet szerez a készítésük, és talán, reményeim szerint, néha-néha a megajándékozottnak is.

Végezetül, ami gereblyézés közben ötlött az eszembe. A rímek és a ritmus is sántít, de hát mit lehet várni egy kérges tenyerű kerti munkástól ????

Az ág hegyén egy árva sárga falevélke lengedez,
-Oly jó volna itt maradni, telet várni,  ismeretlen évszak ez.-
Szélben reszket, hóban fázik, nagyot sóhajt, s alászáll
Lenn alatta, lent a földön milljom társa várja már.

ITT JÁRT......

 

 

A SZÁJ, A SZEM, A KÉZ

 

 

A száj, a szem, a kéz

Nem szól, nem lát, nem kér

Nem hív,nem vár, nem is él

az már elmúlt, de fáj tovább.

 

Itt járt, itt kelt, itt élt

ki volt, ki nem, miért

adott ha volt, szeretett, dalolt

remélt, csakúgy mint én

 

sose tér haza már,

soha nem lesz új nyár

se víg nevetés, ölelés

csak sír a föld

és bánat köde hull rám

a fák leborulnak némán

 

az ősz, kacaj', a csend

borong, bolyong, mereng

lehullt levél, valakit idéz

a száj, a szem, a kéz




( Rúzsa Magdi szívbemarkolóan szép dala, meghallgatható a you tube-on, én nem tudtam ide tenni.)

 

GRAVITÁCIÓ

Gondolom, számtalan bejegyzés születik az új film hatására. Ez is egy lesz a sok közül.
Adhattam volna más címet is, például: Vonzások és taszítások, Egyedül, Világűr, stb. de a legjobb az eredeti.Minden benne van, az is amit csak akkor értünk és érzünk meg, ha már láttuk a filmet.
Szándékosan nem olvastam kritikákat, mert a beharangozók is túl sok információt adtak, és én nem szeretem ha egy bizonyos irányba terelgetnek.
Nekem elég volt az is, hogy a titokzatos világűrben játszódik, csodás és eredeti , vagy annak tűnő, felvételek vannak benne.
A mondanivalót illetően nem volt elvárásom, tudván, hogy hol készült. Elegendőnek éreztem volna, ha a technika és a trükkök elvarázsolnak. Mindehhez képest kellemesen csalódtam.
Persze a csinn-bumm sem maradt el, bár én  kicsit csendesebbnek gondoltam a végtelen, sötét világűrt.
Visszatérve a mondanivalóra, meglepően értékes és időtálló gondolatokat fogalmazott meg. Mindazokról a gondolatokról , kérdéseinkről, amelyekre mióta a világ világ, keressük a válaszokat.
Ez az a mozi amely mindnyájunkhoz szól, mert mindegyikőnknek vannak veszteségeink. Veszteségeink, melyeket ki-ki másként vészel át. És vannak időszakaink amikor olyan magányosnak érezzük magunkat, mintha a végtelen világűrben lennénk, hiszen abban is vagyunk.
Van a filmben egy mondat és két apró jelenet amiért akkor is érdemes lett volna végigülni, ha a többi csapnivalóan rossz lett volna. ( nem volt)
Nem idézem szó szerint a mondatot, csak a lényegét, ami, úgy éreztem, hogy hozzám, Hozzád, Hozzátok szól : Tanuljunk meg elengedni, amikor itt az ideje !!!
Nem lelketlenségre, érzéketlenségre tanít, hanem a túlélésre, és annak az értelmére.
A jelenetek???
Az egyik, az a bizonyos "magzati póz", amikor a főhősnő úgy érezte, hogy a szörnyűséges végzet helyett biztonságos helyre került. Jelen esetben úgy érzem, az anyaméh a Föld nevű bolygó lehetne. (nem véletlen a feltételes mód)
A másik a súlytalanságban, a világűrben lebegő könnycseppek. Így lebegnek a világmindenségben az én, és mindahányunk bánatban-magányban elsírt könnycseppjei,  örökkön-örökké.

Tulajdonképen úgy éreztem, hogy azt is mondja nekünk a film, hogy mit is keresünk ott fent, van elég tennivaló idelent is, és mindenütt jó, de legjobb otthon. Meg azt, hogy a fantasztikus technika nem csak előre visz, hanem rombol is,immár nem csak idelent, hanem az űrben is, lásd a  magunk termelte űrszemetet.
Sajnálatos, hogy nyoma sem volt a mennyországnak, nem véletlen, már régóta sejtem, hogy itt ezen a csodagömbön kell keresnünk a mennyországot, mert az itt van. (mint ahogyan a pokol is.)

Mindent egybevetve, a film értékes, gondolatébresztő és látványos, nem bánja meg aki megnézi, habár a  3D-s szemüveg mellé néha el kelne a füldugó is.
                                                                                                                                                     Feltétlenül javasolnám az Oszkár-díjra :-)))))

NEKEM ALMA !

Kedves kortársaim minden bizonnyal ismerik a cim jelentését: Nekem alma, vagyis mindegy, nem érdekel.
Én most nem így értettem.
Napok óta az igazi, fán termett,  szép és piros  alma a főszereplő az életemben.
Kezdődött a szedéssel . Majd a raktározás gondjai jöttek, melyek azért nem megoldhatatlanok. Ez a mennyiség csak egy kicsi háztartáshoz mérten nagy, s a  gyerekek is nagyon szeretik az almát.

Most pedig megunhatatlanul követik egymást az almás palacsinták, piték, szószok, kompótok, levesek. S, nem utolsó sorban maga a friss és zamatos, lédús gyümölcs.

Ebben a hirtelen (?)  rámszakadt nedves , szeles novemberi időben alma aszalásra adtam ősz fejemet. Az egész házat belengi egy, a  gyermekkoromra emlékeztető, finom illat.

Hajdanában, amikor még kicsi lány voltam, volt egy finom meleget adó,  fehér, zománcozott, ember magasságú, soklyukú zefir kályhánk. Annak a nyílásaiba tettük télen az almát. Odakünn valóságosan zord, ámde szépségesen havas fehér telek dúltak. A szobában pedig csodás sültalma illat lengedezett.

Azt a hangulatot,valaha volt családot, azt az illatot-ízt idézi most fel ez a modern tűzhely.
Mert ez a mindenkori tűzhelyek örök feladata. Összekötni a múltat és a jelent.

HA VOLNA MÉG......

Egy hangulat, amit ez a dal indít el bennem, amely biztosan nem az, amit kiváltani akar.
Szavak és dallamok, nem az enyémek. Mégis.......az én vallomásom is.
Vajon elér-e........ oda ........ Hozzá ?

"ŐSZBE CSAVARODOTT A TERMÉSZET FEJE...."

Itt maradt a kertben a vasárnapi nyár búcsúztató, bográcsozós, szüretelős   nap, enyhén füstös illata.
Érdekes aprólékosabban megfigyelni az őszt, tetten érni az elmúlás pillanatait, melyben máris, és észrevehetően benne van az újjászületés .
Azokon a fákon, melyek korán lombja vesztettek, láthatóak a jövőév ígéretét hordozó alvórügyek.

A borostyán afféle igazi tréfája a természetnek. Mikor a többiek pihenni készülnek, ő akkor virágzik, a méhek, darazsak örömére.

A jonatán almák gyönyörű pirosa vidáman kandikál ki , a még zöld lombok közül.
Van egy sárgára érő fajta is. Nagyon öreg almafa. Göcsörtös, görbe törzse már alig bírja az ágait, lombja szinte nincs. Egy utolsó erőlködéssel még kihordja idei gyermekeit, némelyik koraszülötten hullik a földre.
Olyan mint egy kicsi, meghajlott öreg anyóka, ki már számlálja a napjait.

A szőlő idén kisebb szemű fürtöket termett a szárazság miatt, de mézédes. Darazsak sokasága zsong rajtuk, Gyorsan le is szedem a maradékot, de egy keveset hagyok az apróbb-nagyobb szárnyas éheseknek.
A seregélyek is próbálkoznak, mert van még  a domboldalban később érő fajta a tőkéken.
Rengeteg diót gyűjtöttem és kaptam.
Szedtem a kertben, és  úton-útfélen. Jövő ilyen korig kitart. Remélem lesz ki megtörje. Mégis. Nem tudom megtenni, hogyha bárhol látok egy gazdátlan szemet, le ne  hajoljak érte.

Ebéd a teraszon, szőlőleveleken átszűrődő bágyadt, kicsit melengető napsütésben. Bogrács alján kevéske maradék pörkölt, benne főtt szalonnabőrke, füst ízű, finomabb mint új korában, besűrűsödött szafttal, friss kenyérrel tunkolva.

A vasárnapi szüreti almás pitének - melynek a szüreti jellegét a belehintett szőlőszemek adták- már csak az emléke maradt.

Elgondolkodom egy hasonlaton. Olyan a család, mint a kert.  Mi , nagyszülők, vagyunk a göcsörtös almafák.
Gyermekeink, még termő korban, de már a kicsi rügyeket, az unokákat gondozzák.
Így megy ez, mióta a világ-világ, és jól van így.

UTAZUNK, UTAZGATUNK.....

Néha jókedvünkből és sokszor muszájból. (müssen:szükséges)
Nemcsak gőzösön, sőt azon már csak ritkán. Ellenben utazunk vonaton, héven, buszokon, villamoson. (Az autózást most kihagynám.)
Hajdanában az utazás nem volt nagy kaland, illetve az volt, csak másképpen.
Egy balatoni útra  szinte egy teljes évet készültünk, lélekben és valóságosan is.
Viszont nem kellett különböző elővigyázatossággal felkészülni. Erre sem térek most ki, csak kisebb-nagyobb kalandjaimat mesélem el.
Lesznek köztük kedvesebbek is.

Sokszor utazom vonaton, és már régen jegy nélkül. Ilyenkor a személyimet mutatom meg. Ritkán olvassák el figyelmesen, inkább az arcomat vizslatják, ki tudja miért :-)))

Az a bizonyos fiatal kalauz viszont "kiolvasta", aki a következőt fűzte a látottakhoz :
-Milyen zivataros időkben tetszett születni !!!! - (1944)

A helyi buszjáratokon érdekes szokások dívnak.
Nem kap mindenki jegyet a fizetősök közül, ellenben nekik megáll a busz két megálló között is.
Gyakran vagyunk tanúi, hogy a busz vezetői menet közben telefonálnak, uzsonnáznak, beszélgetnek, és urambocsá cigarettáznak. Nem ritkán mindezt egy időben, az autópályán, kamionok között. Jönnek a mindennapi iskolás leánykák, és a fiatalabb sofőrök mellett álldigálva beszélgetnek, szakadó esőben, jeges úton ,nagy forgalomban is.
A busz elején lévő szolgálati ülést is kizárólag ők használhatják, kivéve ha felszáll egy  kigyúrt.....stb.

Az ellenőrök többnyire békén hagynak ( fent említett kérdő csodálkozás az arcomon :-))))
Ám a női ellenőrök nem mindig. Régi jó szokásom szerint mindkét kezem tele, plusz hátamon a zsákom, zsákomban a... nem, nem a mákom, hanem kb. 20 kiló egyéb.
 Metróállomás. Kék karszalagos, kellő hivatástudattal felvértezett hölgy, zord arckifejezéssel. Gondoltam, meglágyítom a szívét. Mondom neki: Nézzen rám kedvesem, elhiszi, hogy a hetvenediket taposom???? Nem szeretném letenni a cuccot, előszedni az igazolványt. Látom, nem hatottam meg, nagy sóhaj, lepakolászás, táskában kotorászás. Megmutatom !!!!
Erre a fontos lény : arckifejezése nem változik, de mondja engesztelésképpen - Tudja , éppen az előbb ment itt el ,egy magánál sokkal rozogább utas és képzelje, még bérlettel utazott.-

Ezt a mókát eljátszottam egy szimpatikus, ámde gondterhelt arcú férfi ellenőrrel is. A körülmények és súlyok hasonlóak voltak. A kérésem is, melyre nem érkezett válasz, de intett, tovább mehettem. Belém bújt a kisördög és azt mondtam neki, hogy igazán lehetne udvariasabb is. Nem értette, csak bámult, hogy ő igazán nem.....Mondom neki:  jólesett volna, ha elkéri az igazoló iratot. Hirtelen felderült az arca és hamiskás mosollyal rám kiáltott, hogy azonnal igazoljam magamat. Majd bocsánatot kért. Jót mulattunk :-))))

Egyszer, kis híján kiraboltak a metrón. Kedves és dolgos család, apuka, anyuka, és a "fiatalok" munkában.
Az a napi horoszkóp mentett meg, amelyben egyébként nem hiszek, de figyelmeztetett, hogy vigyázzak az értékeimre.

Melbournei történetek is vannak. Amikor megérkeztünk, eleinte a kevésnél is kisebb nyelvtudással, de utazni kellett. Előre szerettem ülni, hogyne mulasszam el a megállóhelyet, ahol le kell szállnom. Vesztemre, mert a buszsofőrök szeretnek beszélgetni. Hogy mi mindenre válaszoltam a "yes" (igen) szócskával, azt most már borítsa a feledés jótékony homálya.

Hamar megtanultam az udvariassági szabályokat, melyeket itthon is használok. Felszálláskor kölcsönösen köszönés, mely angol nyelven a "hogy vagy, hogy van", vagy jó reggelt, stb. Leszállásnál az utas elköszön és megköszöni, hogy utazhatott. (Thank You Driver !) Anyázásra, verekedésre nem emlékszem, de az ellenőrök sokan vannak, bár udvariasak, de ott is kérlelhetetlenek .