"ŐSZBE CSAVARODOTT A TERMÉSZET FEJE...."

Itt maradt a kertben a vasárnapi nyár búcsúztató, bográcsozós, szüretelős   nap, enyhén füstös illata.
Érdekes aprólékosabban megfigyelni az őszt, tetten érni az elmúlás pillanatait, melyben máris, és észrevehetően benne van az újjászületés .
Azokon a fákon, melyek korán lombja vesztettek, láthatóak a jövőév ígéretét hordozó alvórügyek.

A borostyán afféle igazi tréfája a természetnek. Mikor a többiek pihenni készülnek, ő akkor virágzik, a méhek, darazsak örömére.

A jonatán almák gyönyörű pirosa vidáman kandikál ki , a még zöld lombok közül.
Van egy sárgára érő fajta is. Nagyon öreg almafa. Göcsörtös, görbe törzse már alig bírja az ágait, lombja szinte nincs. Egy utolsó erőlködéssel még kihordja idei gyermekeit, némelyik koraszülötten hullik a földre.
Olyan mint egy kicsi, meghajlott öreg anyóka, ki már számlálja a napjait.

A szőlő idén kisebb szemű fürtöket termett a szárazság miatt, de mézédes. Darazsak sokasága zsong rajtuk, Gyorsan le is szedem a maradékot, de egy keveset hagyok az apróbb-nagyobb szárnyas éheseknek.
A seregélyek is próbálkoznak, mert van még  a domboldalban később érő fajta a tőkéken.
Rengeteg diót gyűjtöttem és kaptam.
Szedtem a kertben, és  úton-útfélen. Jövő ilyen korig kitart. Remélem lesz ki megtörje. Mégis. Nem tudom megtenni, hogyha bárhol látok egy gazdátlan szemet, le ne  hajoljak érte.

Ebéd a teraszon, szőlőleveleken átszűrődő bágyadt, kicsit melengető napsütésben. Bogrács alján kevéske maradék pörkölt, benne főtt szalonnabőrke, füst ízű, finomabb mint új korában, besűrűsödött szafttal, friss kenyérrel tunkolva.

A vasárnapi szüreti almás pitének - melynek a szüreti jellegét a belehintett szőlőszemek adták- már csak az emléke maradt.

Elgondolkodom egy hasonlaton. Olyan a család, mint a kert.  Mi , nagyszülők, vagyunk a göcsörtös almafák.
Gyermekeink, még termő korban, de már a kicsi rügyeket, az unokákat gondozzák.
Így megy ez, mióta a világ-világ, és jól van így.

TEGNAP MÉG......

......kint bóklásztam a kertben, rőt fényű napsütésben, billingéreztem diót, szedtem szőlőt és fügét, gyűjtögettem a hullott almát, mely kompótnak még tökéletesen jó.
Mára megjött az az eső, melyről érezni, hogy már nem az enyhet hozó, hanem az áztató, télire tartalékoló.
A rádióban ködökről is szóltak a hírek.
A ködről senki sem írt szebben, szívhez szólóbban, mint Fekete István. Szinte érezni az ízét-illatát, mert igenis van a ködnek íze is , illata is, nemcsak rejtegető, opálos fehér színe.

"Szeretem a ködöt, mely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt,mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek tán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, hanem egymást is szeretjük."

Szedegettem a diót, a karácsonyi bejglibe valót, és csodálkoztam azon, hogy a fa mennyire ragaszkodik a gyermekeihez. A - szinte varázsütésre egyszerre- felrepedt külső dióburkok olyanná váltak, mint az anyák kezei, melyek ez utolsó pillanatig fogják kicsinyeik kezét, nehezen engedik el, de végül, ki kell nyílniuk és az utódok belepottyannak az ismeretlen jövőbe.

A jövőnek gyűjtögettem én is a "múló időben". Karácsonyban és húsvétban, együttlétekben reménykedve, miközben a múlt is velem volt.

Ezért juthatott az eszembe ez a csodás Wass Albert vers , az ŐSZI VÁGY, mely akár  nekem is , de előbb-utóbb mindnyájunkhoz szólhat.

Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne.....

Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon...
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon.

Ősz Fekete István versével és egy kérdés.

Estnek árnyán


Estnek árnyán
alkony szárnyán
a szürkület
végiglibben.
Régi tőkék
mámort rejtőn
kapaszkodnak
kopasz lejtőn
s rőt levelük meg-
meg rebben.


Int egy árnyék,
elmúlt szárnyék
bús fürtöknek
takarója,
késő darázs
zsongva-
bongva,
szeptemberi titkot mondva,
pihenni száll
a karóra.


Vén diófa zizeg,
susog,
egy-egy dió halkan koppan,
holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
s gyalogúton lépés dobban.


Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan.


Foszlott szélü kalapjával,
megemelve lassan, mélyen
annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban,
tárt karral a gyepű szélén.

Fekete István


Szépséges vers az őszről, öregségről, őstudásról, megnyugvásról.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét juttatja eszembe.
Azon gondolkodom, hogy az Öreg, vajon a kőkereszt előtt emelte-e meg a kalapját, csak úgy megszokásból, vagy a Mindenhatót köszöntötte, s néki köszönte meg az őszi est varázslatos és örök szépségét, vagy talán az összel lassan múló életét ??????
" annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban....."

"Gombák nőnek a réteken, kalapjukon harmatcsepp"

Ha ősz, akkor gomba, hogy a nagy klasszikust, alteregot idézzem.Eme szerénytelenség után jöjjön egy SAJÁT recept, melyet mindezidáig csak a családdal és a közelebbi barátokkal osztottam meg.
Legjobb hozzá az erdei gomba, de ha az nincs, ballagjunk ki a piacra és szerezzünk be félkiló sampion gombát. Süssünk egyszemélyre számítva két-két sós palacsintát, és utánna lássunk neki a munka érdemi részének.
A tisztítás után vágjuk apróra a gombát és kevés vajon pároljuk meg , majd süssük-úgymond- zsírjára . Tegyünk bele megfelelő mennyiségű tejfölt és kevés tejszint is, majd fűszerezzük oregánóval,kevés fokhagymával, sóval, borssal és sűritsük kicsi kukorica liszttel.Esetleg kevés provence-i füszert is szórhatunk bele.
Ezzel a- gombától és fűszerektől illatozó- krémes szósszal töltsük a palacsintákat.
Sodorjuk fel őket és helyezzük kivajazott tűzálló tálba, szépen, szorosan egymás mellé. Jófajta reszelt sajttal szórva , kicsi vajdarabkákkal a tetején, sütőben pirosra sütve, csodálatos egytálétel születik a kezünk nyomán, amely tökéletes békülési alapul (IS) szolgálhat házastársi perpatvarok után.
Utóbbi bölcsesség saját tapasztalaton alapszik.

Az ősz születésnapjára

KEDVES ŐSZ !

KÍVÁNJUK, HOGY LÉGY HOSSZÚ ÉLETŰ !!!

Augusztus végi tájkép

Az örök Természet-felelős lágyan végighúzta ecsetjét a tájon és szabadszemmel még alig érzékelhető színekkel üzent az ősznek, hogy készülődhet.