Itt maradt a kertben a vasárnapi nyár búcsúztató, bográcsozós, szüretelős nap, enyhén füstös illata.
Érdekes aprólékosabban megfigyelni az őszt, tetten érni az elmúlás pillanatait, melyben máris, és észrevehetően benne van az újjászületés .
Azokon a fákon, melyek korán lombja vesztettek, láthatóak a jövőév ígéretét hordozó alvórügyek.
A borostyán afféle igazi tréfája a természetnek. Mikor a többiek pihenni készülnek, ő akkor virágzik, a méhek, darazsak örömére.
A jonatán almák gyönyörű pirosa vidáman kandikál ki , a még zöld lombok közül.
Van egy sárgára érő fajta is. Nagyon öreg almafa. Göcsörtös, görbe törzse már alig bírja az ágait, lombja szinte nincs. Egy utolsó erőlködéssel még kihordja idei gyermekeit, némelyik koraszülötten hullik a földre.
Olyan mint egy kicsi, meghajlott öreg anyóka, ki már számlálja a napjait.
A szőlő idén kisebb szemű fürtöket termett a szárazság miatt, de mézédes. Darazsak sokasága zsong rajtuk, Gyorsan le is szedem a maradékot, de egy keveset hagyok az apróbb-nagyobb szárnyas éheseknek.
A seregélyek is próbálkoznak, mert van még a domboldalban később érő fajta a tőkéken.
Rengeteg diót gyűjtöttem és kaptam.
Szedtem a kertben, és úton-útfélen. Jövő ilyen korig kitart. Remélem lesz ki megtörje. Mégis. Nem tudom megtenni, hogyha bárhol látok egy gazdátlan szemet, le ne hajoljak érte.
Ebéd a teraszon, szőlőleveleken átszűrődő bágyadt, kicsit melengető napsütésben. Bogrács alján kevéske maradék pörkölt, benne főtt szalonnabőrke, füst ízű, finomabb mint új korában, besűrűsödött szafttal, friss kenyérrel tunkolva.
A vasárnapi szüreti almás pitének - melynek a szüreti jellegét a belehintett szőlőszemek adták- már csak az emléke maradt.
Elgondolkodom egy hasonlaton. Olyan a család, mint a kert. Mi , nagyszülők, vagyunk a göcsörtös almafák.
Gyermekeink, még termő korban, de már a kicsi rügyeket, az unokákat gondozzák.
Így megy ez, mióta a világ-világ, és jól van így.
Szépen írtál. Nálunk a diószedésben a kutyával versengünk, imádja, feltöri, eszi a diót. Tegnap utaztam, eddig mindent zöldnek láttam, vagy közben változtak a lombok vagy az én látóterem nőtt meg, bizony osztódnak már a színek, mindenfélét láttam már a lombokon.
VálaszTörlésHoldgyöngy, jólestek kedves szavaid :-))) Néhol ismételtem magam, de nem tehetek róla, hetek óta az ősz bűvöletében élek. Igen, színesednek a lombok. Gyönyörű !!!!
VálaszTörlésSzép gondolatok az őszi színekről,hangulatról...Tetszik írásod.
VálaszTörlésBizony már nagyon belesétálunk az Őszbe és már nemcsak bágyadt napos arcát mutatja, hanem a síros és hideggé változót is.
Baratella, szép színekről, finom hangulatról könnyű írni. Örülök, hogy tetszett :-))) Igen, nemsokára fázni fogunk, de még bízom benne, hogy visszatér még az indián nyár.
VálaszTörlésNézek ki az ablakon, süvít a szél, esik az eső, olyan jó volt olvasni írásodat egy szép őszi napról.
VálaszTörlésRózsa, majd vissza-vissza térünk a zordabb időkben az őszi bejegyzésekhez és kinél-kinél a gyönyörű fotókhoz :-))))
VálaszTörlésCsodálatos az őszfilód! :-)
VálaszTörlésEszembe jutnak az indián nyarak... kislánykoromban faltam az indiános könyveket, bennük éltem, most már csak a nyarukban... :-)))
Márti, én is elolvastam annak idején az összes fellelhető indiános könyvet. Talán van valami összefüggés e között és az "indián nyár " szeretete között ? :-)))
VálaszTörlésJó hír, hogy a hozzá értők jövőhétre ígérik, visszatér az én nyaram :-))) Lesz alkalom újra visszatérni az ősz dicséretére.