NEKEM ALMA !

Kedves kortársaim minden bizonnyal ismerik a cim jelentését: Nekem alma, vagyis mindegy, nem érdekel.
Én most nem így értettem.
Napok óta az igazi, fán termett,  szép és piros  alma a főszereplő az életemben.
Kezdődött a szedéssel . Majd a raktározás gondjai jöttek, melyek azért nem megoldhatatlanok. Ez a mennyiség csak egy kicsi háztartáshoz mérten nagy, s a  gyerekek is nagyon szeretik az almát.

Most pedig megunhatatlanul követik egymást az almás palacsinták, piték, szószok, kompótok, levesek. S, nem utolsó sorban maga a friss és zamatos, lédús gyümölcs.

Ebben a hirtelen (?)  rámszakadt nedves , szeles novemberi időben alma aszalásra adtam ősz fejemet. Az egész házat belengi egy, a  gyermekkoromra emlékeztető, finom illat.

Hajdanában, amikor még kicsi lány voltam, volt egy finom meleget adó,  fehér, zománcozott, ember magasságú, soklyukú zefir kályhánk. Annak a nyílásaiba tettük télen az almát. Odakünn valóságosan zord, ámde szépségesen havas fehér telek dúltak. A szobában pedig csodás sültalma illat lengedezett.

Azt a hangulatot,valaha volt családot, azt az illatot-ízt idézi most fel ez a modern tűzhely.
Mert ez a mindenkori tűzhelyek örök feladata. Összekötni a múltat és a jelent.