Bölcsesség : Végül csak az számít, hogy szerettél

Végül csak az számít, hogy szerettél


Kattintsatok a kék sorra, érdemes !( elnézést, itt nem kék hanem bordó)

Ősz Fekete István versével és egy kérdés.

Estnek árnyán


Estnek árnyán
alkony szárnyán
a szürkület
végiglibben.
Régi tőkék
mámort rejtőn
kapaszkodnak
kopasz lejtőn
s rőt levelük meg-
meg rebben.


Int egy árnyék,
elmúlt szárnyék
bús fürtöknek
takarója,
késő darázs
zsongva-
bongva,
szeptemberi titkot mondva,
pihenni száll
a karóra.


Vén diófa zizeg,
susog,
egy-egy dió halkan koppan,
holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
s gyalogúton lépés dobban.


Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan.


Foszlott szélü kalapjával,
megemelve lassan, mélyen
annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban,
tárt karral a gyepű szélén.

Fekete István


Szépséges vers az őszről, öregségről, őstudásról, megnyugvásról.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét juttatja eszembe.
Azon gondolkodom, hogy az Öreg, vajon a kőkereszt előtt emelte-e meg a kalapját, csak úgy megszokásból, vagy a Mindenhatót köszöntötte, s néki köszönte meg az őszi est varázslatos és örök szépségét, vagy talán az összel lassan múló életét ??????
" annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban....."

Körülnézek...

....és látom, hogy minden megy tovább. Lassan ideje feltápászkodni.
Ideje megköszönnöm Mindenkinek a segítő szavakat, sőt a gondolatokat is.

Irreális állapot ez. Az idő telik és én várom az gyógyulást, de legalább az enyhülését ennek a soha nem ismert kétségbeesett állapotnak.
Zajlik belül, kavarognak a gondolatok. Valami lehetetlen, sosem ismert elegye a fájdalomnak, önmarcangolásnak, megbocsájtásnak, reménykedésnek, hitnek és hitetlenségnek, bűntudatnak,bűnvádnak... és még kitudja mi minden érzésnek.
Milyen más szemmel nézem most a körülöttem zajló életet.
Szeretném a boldog pároknak odakiáltani: szeressétek egymást míg lehet. Sajnálom az idősebbeket, akik még előtte vannak a megpróbáltatásoknak.Elmondani mindenkinek, hogy ne törődjenek jelentéktelen dolgokkal.
Mégis, a tanulság az, élni kell az életet, a mindennapokat, ahogy telik tőlünk, a többit úgysem lehet kiszámítani, nem lehet és nem is kell "készülni " rá. Az ellent mondana a józan észnek.

Olvastalak Benneteket "közben" is.
Veletek örültem az örömeiteknek, szerencsére ebből volt több. Jóvátehetetlennel és megváltoztathatatlannal nem sokkal találkoztam. Annál több volt a szép, lélekmelengető bejegyzés kis unokáról, gyerekekről, munkáról, utazásokról, épülő házról, rekkenő nyárról, gyönyörű őszről.
Gyönyörködtem szép fotóitokban is, mind-mind egy csepp orvosság volt a gyógyíthatatlanra.

Ezer köszönet Nektek minden egyes vigasztaló szóért, a leírtakért, a telefonon és személyesen nyújtottakért.
Ha valamire nem úgy reagáltam ahogy elvárható lett volna, azt tudjátok miért volt, ne haragudjatok érte.

Elment a Legkedvesebbem, s a világ úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Pedig nagyon üres lett nélküle.............................................

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl.....11. .

Újra Ausztráliáról :-)
Például adósa vagyok Györgyinek, aki egy bejegyzés után azt kérdezte, hogy mit eszik az átlag ausztrál.
Nos, elsősorban barbit. No, azért megijedni nem kell, nem a babát, hanem barbecue-t, amelynek a kedveskedő rövidítése a barbi.
Ismerjük ezt mi is, rostonsült néven. Először finoman bepácoljuk, majd szépen ,lassan parázs fölött, rácson vagy vaslapon megsütögetjük.
Ám nem úgy az ausztrál férfiú. (Mert ő süt, nem az asszony.) Ő többnyire nem pácol, hanem bemegy a henteshez és megveszi a készre szeletelt, hatszáz fajta pácolt, avagy pácolatlan hús, vagy kolbász valamelyikét. Ez többnyire birka, vagy marhahús. Vesz hozzá a sokféle szószból is, amit bizony nagyon jól tesz, hamarosan meglátjátok miért.
Ezekután beiizítja a masinát és akkurátusan szénnéégeti a húst. S, hogy valami felismerhető íze is legyen, arra kellenek a szószok. De "annyi" sör után már ki figyel oda az ízekre ?

Sütögető alkalmatossága mindenkinek van. Ha nem akarja az ember magával cipelni, bárhol talál gázzal vagy villannyal működő masinát, mely ingyenes. Minden parkban fellehető, sokhelyütt még fával fűthető is van, ládában odakészített,gondosan felhasogatott fával együtt.

Az átlag ausztrál családanya nem főz. Nem tud és nem is akar. Fogalma sincs, hogy mit lehet kezdeni egy pohár tejföllel, vagy egy darab karalábéval, nem is ismeri.
A bevásárló helyeken a fém trolik kész termékekkel, rágcsálni valókkal, kólával sültkrumplival, édességekkel vannak tele. Meg sörrel. Csak a pénztárca vastagságától függ, hogy esténként hová megy a család vacsorázni.
(A vacsora a főétkezés, délben csak szendvics az ebéd, margarinnal, sajttal és rengeteg salátával, uborkával és céklával.)
A tehetősebbek a jobb éttermeket választják. Hétfőn görög, kedden olasz, szerdán kínai , csütörtökön, indiai, pénteken libanoni, stb. vendéglőbe mennek.
A sorrend tetszőleges és változó.
A szegényebbek választhatnak a svédasztalos pizzázók és más önkiszolgáló helyek között, melyek olcsók, 120 féle ételt kínálnak és....nagyon vacakok, többnyire.
No és a Mc' Donalds, a Pizza Hut, a Kentucky , és még sokáig sorolhatnám, hogy mely gyors éttermekben üldögélnek.
És végre eljön a hétvége, a fűvágás és a bbq. ideje.

Mi is szerettünk húst sütni, volt is néhány érdekes kalandunk a két kultúra különbsége miatt.
Nem szeretem a birka és a marhafaggyú ízét-szagát. Ezért azt találtam ki, hogy alufóliát terítek a sütögető lapra, így csak a saját ízeinket élvezzük.
Egyszer egy gyönyörű víztározó parkjában készülődtünk az ebédhez, sült a hús a fólián, fokhagymával,hagymával jóféle füszeres pácban illatozott. Már majdnem kész volt, mikor egy nyugdíjas nénikékből álló társaság érkezett. Meglepve látták -a számukra idegen- fóliát.
Kétségek közt tipródtak, hogy most mi legyen. Nem érezték ildomosnak, hogy amúgy hagyományosan, csak a csupasz platnira csapva készítsék az ennivalót. Amolyan igazi, régi vágású, művelt asszonyok voltak. Végül kértek a fóliánkból, és -szerintem- életükben először,s talán utoljára, ők is azon sütötték meg a pecsenyéjüket.

Másutt többször előfordult, hogy megjegyzéseket hallottunk, hogy büdös a fokhagyma, de többnyire elkérték a pácunk receptjét, mert tetszett a sülő ételünk illata.

Végezetül, a fenti videó Melbourne öt nevezetességét mutatja:
1. Felhőkarcolók
2. Royal Exhibition Building, szép és régi épület, nagy kiállításoknak ad helyet
3. The Shrine of Remembrance , háborús hősök emlékműve
4. St. Paul's Cathedral
5. Twelve Apostles , Tizenkét apostol, melyekből már csak kevés van, lassan belemossák a hullámok az óceánba őket.

Több nevezetesség is van, őket majd megnézzük legközelebb.

Kéretik nem kikacagni !!!!

Ez itt egy fotó, melyet enkezemmel követtem el, majd felügyetlenkedtem ide nektek okulásul, hogy milyet nem szabad közszemlére tenni.
Azért egy ici-pici büszkeség mégis lakozik a szűmben, ugyanis ez az ELSŐ !
Teljes megértésetekért esedezem és ígérem, hogy legközelebb szebbel jutalmazlak Benneteket :-)))

45 esztendő

Jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, holtomiglan......