Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl.....11. .

Újra Ausztráliáról :-)
Például adósa vagyok Györgyinek, aki egy bejegyzés után azt kérdezte, hogy mit eszik az átlag ausztrál.
Nos, elsősorban barbit. No, azért megijedni nem kell, nem a babát, hanem barbecue-t, amelynek a kedveskedő rövidítése a barbi.
Ismerjük ezt mi is, rostonsült néven. Először finoman bepácoljuk, majd szépen ,lassan parázs fölött, rácson vagy vaslapon megsütögetjük.
Ám nem úgy az ausztrál férfiú. (Mert ő süt, nem az asszony.) Ő többnyire nem pácol, hanem bemegy a henteshez és megveszi a készre szeletelt, hatszáz fajta pácolt, avagy pácolatlan hús, vagy kolbász valamelyikét. Ez többnyire birka, vagy marhahús. Vesz hozzá a sokféle szószból is, amit bizony nagyon jól tesz, hamarosan meglátjátok miért.
Ezekután beiizítja a masinát és akkurátusan szénnéégeti a húst. S, hogy valami felismerhető íze is legyen, arra kellenek a szószok. De "annyi" sör után már ki figyel oda az ízekre ?

Sütögető alkalmatossága mindenkinek van. Ha nem akarja az ember magával cipelni, bárhol talál gázzal vagy villannyal működő masinát, mely ingyenes. Minden parkban fellehető, sokhelyütt még fával fűthető is van, ládában odakészített,gondosan felhasogatott fával együtt.

Az átlag ausztrál családanya nem főz. Nem tud és nem is akar. Fogalma sincs, hogy mit lehet kezdeni egy pohár tejföllel, vagy egy darab karalábéval, nem is ismeri.
A bevásárló helyeken a fém trolik kész termékekkel, rágcsálni valókkal, kólával sültkrumplival, édességekkel vannak tele. Meg sörrel. Csak a pénztárca vastagságától függ, hogy esténként hová megy a család vacsorázni.
(A vacsora a főétkezés, délben csak szendvics az ebéd, margarinnal, sajttal és rengeteg salátával, uborkával és céklával.)
A tehetősebbek a jobb éttermeket választják. Hétfőn görög, kedden olasz, szerdán kínai , csütörtökön, indiai, pénteken libanoni, stb. vendéglőbe mennek.
A sorrend tetszőleges és változó.
A szegényebbek választhatnak a svédasztalos pizzázók és más önkiszolgáló helyek között, melyek olcsók, 120 féle ételt kínálnak és....nagyon vacakok, többnyire.
No és a Mc' Donalds, a Pizza Hut, a Kentucky , és még sokáig sorolhatnám, hogy mely gyors éttermekben üldögélnek.
És végre eljön a hétvége, a fűvágás és a bbq. ideje.

Mi is szerettünk húst sütni, volt is néhány érdekes kalandunk a két kultúra különbsége miatt.
Nem szeretem a birka és a marhafaggyú ízét-szagát. Ezért azt találtam ki, hogy alufóliát terítek a sütögető lapra, így csak a saját ízeinket élvezzük.
Egyszer egy gyönyörű víztározó parkjában készülődtünk az ebédhez, sült a hús a fólián, fokhagymával,hagymával jóféle füszeres pácban illatozott. Már majdnem kész volt, mikor egy nyugdíjas nénikékből álló társaság érkezett. Meglepve látták -a számukra idegen- fóliát.
Kétségek közt tipródtak, hogy most mi legyen. Nem érezték ildomosnak, hogy amúgy hagyományosan, csak a csupasz platnira csapva készítsék az ennivalót. Amolyan igazi, régi vágású, művelt asszonyok voltak. Végül kértek a fóliánkból, és -szerintem- életükben először,s talán utoljára, ők is azon sütötték meg a pecsenyéjüket.

Másutt többször előfordult, hogy megjegyzéseket hallottunk, hogy büdös a fokhagyma, de többnyire elkérték a pácunk receptjét, mert tetszett a sülő ételünk illata.

Végezetül, a fenti videó Melbourne öt nevezetességét mutatja:
1. Felhőkarcolók
2. Royal Exhibition Building, szép és régi épület, nagy kiállításoknak ad helyet
3. The Shrine of Remembrance , háborús hősök emlékműve
4. St. Paul's Cathedral
5. Twelve Apostles , Tizenkét apostol, melyekből már csak kevés van, lassan belemossák a hullámok az óceánba őket.

Több nevezetesség is van, őket majd megnézzük legközelebb.

Az emberi hülyeség végtelen.......

....és azon is túl, nagy darabokban lóg a világűrben. Ezt akár idézőjelbe is tehettem volna, mert hajdanvolt matematika tanáromtól származik. Az igaz ugyan, hogy nem kifejezetten arra a jelenségre értette amelyről szólni kívánok, de azt most már fedje a feledés homálya.
Amiről szólnék az egy furcsa viselkedésmód, melyet csak a tapasztalt lélekbúvárok tudnak megmagyarázni.
Arról lenne szó, hogy miért kattannak rá,egyébként értelmesnek tűnő emberek, a különböző akciókra, és kiemelten arról, hogy miért tülekednek egy-egy nyitási akciónál.
A Kossuth-rádióban hallottam ma reggel egy különösen eszement eseményről, gondolom emlékeztek a "talicskás" őrületre.
Erről azután eszembe jutott, hogy minap Agárdon megnyílt egy új (csak ott új)szupermarket. Nyitási ajándékként valami műanyag dobozkát kaptak azok akiknek jutott. Nos, ezért a filléres vacakért álltak sorba és tiporták egymást az emberek.
Ha azt hinnénk, hogy a nálunk jobb módú országok lakosai másképpen viselkednek, akkor tévedünk.
Ausztráliában, ezen belül Melbourne-ben, van egy nagyon elegáns és drága áruház, a Myer,ahol gyakran van kiárusítás. Ilyenkor a gazdag emberek, főként nők, magukból kivetkőzve ölik egymást a bejutásért, néhány dollár megtakarítás lehetősége miatt.
De , hogy ne ostorozzak csak másokat, elmesélem a saját esetemet. Ez ugyan nem nyitási akciós, de nagyon jellemző.
Először jártam életemben nem szocialista országban, amikor vagy harminc évvel ezelőtt Melbourne-ben voltam látogatóban. Akkor még híre-hamva sem volt itthon a bevásárló központoknak, ott láttam először. Bevallom káprázott a szemem és egyik ámulatból estem a másikba. Olyan árubőséget, mint ott, én még sohasem láttam.
Ami a leges-legizgalmasabbnak tűnt, az volt, hogy felfedeztem, az egyik kijáratnál kicsi dobozokban valódi almalevet osztogattak "ingyen". Elfogott valami lázas kapzsiság,s mivel több ki és bejárat volt, rávettem Édesanyámat, hogy mindegyikhez többször is menjünk , s mindketten kapjunk a gyümölcsléből.
Anyám csendesen somolygott, de részt vett az én "magán akciómban" , melynek eredménye többtucatnyi almalé volt. Hazavittük, és azt mondta, most addig iszod, míg el nem fogy.
Hosszú időnek kellett eltelnie mire újra megszerettem ezt a nedűt.