Tudathasadásaim

Kérem, én nem készültem !

Az egész akkor kezdődött, amikor megláttam a tükörképemet a kirakat üvegben.
Szöghajú, nyolcéves- forma lányka ugrándozott, majompofákat vágva.
Nem való ez hozzád -gondoltam- majd pillantásom tovább rebbent.
Visszazökkentem a jelenbe.
Az az idősödő asszonyság, az volnék én . Mikor még nem is voltam igazán gyerek?
Akkor nem értem rá, hogy játszadozó gyermek legyek, mert felnőtt szerettem volna lenni.
Felnőtt!!!
Nem szerettem a gyermeki kiszolgáltatottságot.
Gondolatban férjhez mentem, képzeletbeli otthonomat rendezgettem, kisbabáimat dajkálgattam.
Azután minden a valóságban is megtörtént,de az idő elszaladt mellettem, szinte csak megérintett és tovább suhant.
Most pedig nem tudok azonosulni az ősz hajszálaimmal, sokasodó ráncaimmal,a derékfájással, gyermekeim felnőtté válásával.
Mert nem készültem.
Erre nem készültem !

A HÚSVÉTI FÉNY MELEGE

"Nehéz megidézni a lassú hervadású, kissé melankolikus, de szépséges viktóriai őszben a megújulást, a koratavaszi ünnepi hangulatot.
Csak akkor sikerülhet,ha az anyagi világból átlépünk a szellem , a lélek világába.
Ezt feltétlenül meg kell kísérelnünk, ha meg akarjuk érteni a feltámadás lényegét.
Nem szükséges hozzá különleges képesség, csak egyszerűen tudnunk kell, hogy a húsvéti ünnep körüli szertartások nem csupán folklorisztikus produkciók. A lényegük a tudat kapuinak megnyitása, felemelkedés a szellemi-lelki élet magasabbrendűségébe.

Azt tudjuk, hogy a keresztény húsvét -Jézus feltámadásának ünnepe- a Holdhoz igazodik. Mindig a tavaszi (európai) napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. A fény, a Nap képviselője, Jézus meghal, eljön a Hold uralma , és a sötétség átveszi a hatalmat a Földön.
Ám mi tudjuk, hogy ez mégsem sikerült.

Ausztrália földrajzi helyzetének köszönhetően nincs tavasz húsvétkor, de telihold igen.
Ez segíthet megélni a misztériumot. No meg a böjt.Az ünnepet megelőző nagyböjt.
A magunkba szálláshoz elengedhetetlenül szükséges a test békessége, s a test békességét pedig a böjt segíti.
A fohászok adják a böjtöléshez szükséges erőt, a böjt pedig megerősíti azt.
Érezhetjük az igazságát annak, hogy lélek a testre,s a test a lélekre hat. ( Szt. Bernáttól az idézet, de nem szószerint)
Amikor a húsvéti bárányról nem csak a pirosra sűlt pecsenye jut az eszünkbe, tudhatjuk, hogy jó úton járunk.Aki a teste fegyelmezésében becsülettel helyt állt az bízvást reménykedhet abban, hogy fogékonyabb lesz a szellemi értékek befogadására.

A böjt a keresztényeknek felidézi Jézus szenvedéseit, s megkísérli annak átélését.
De a Húsvét mégis a megváltást hozza, a feltámadás misztériumának, és a magasabbrendű létnek az ígérete.

Már említettem a viktóriai ősz szépségét. A természet ilyenkor is csodálatos, és ezen a földrészen a sok örökzöld miatt nem olyan nyilvánvaló a növényzet hervadása mint európában. Menjünk sétálni a zöldbe, gyönyörködjünk, meditáljunk.
Köszöntsük az Életet,a Napot, a Fényt, amely gyözedelmeskedik a sötétség hatalmán.
Érezhetjük a Teremtőt, aki egy a világmindenséggel, amelynek a részei vagyunk mi is.
Mindezen kívűl még szükségük van az embereknek figyelmes, törődő szavakra, melyeknek az értéke megbecsülhetetlenül többet ér a pénzért vásárolható ajándékoknál.
Szánjunk erre a törődésre legalább annyit, mint a testünk karbantartására.
A jó szó a lélek simogatása.
S ha bennünk, ott legbelül már minden rendben van, jöhetnek az ünnepek. Megértettük a megújulás lényegét, mely egyben a feltámadás, s a telihold csak egy lesz a világ szépségei közül és már eszünkbe sem jut a sötétség."

Ezeket a gondolatokat 2003 őszén írtam az ausztráliai magyarok hetilapjába.
A viktóriai ősz valóban szinte a legszebb évszak, és az utolsó lehetőség az évben a nagy kirándulásokra, kempingezésre.
Gyakorta egy kis hegyi üdülőfalu, Bright karaván-parkjában sátoroztunk az Ausztrál Alpokban. A sátrat úgy állítottuk fel, hogy a bejárata szembenézett azzal a dombbal, amelynek tetejénél láthattuk a felkelő, csodásan hatalmas teliholdat. Feltámadási istentiszteletre egy kis kápolna nagyságú templomocskába mentünk, ahol a rituálé pont úgy történt mint itthon, csak angol nyelven. Mikor beléptünk a templomi félhomályba sokáig csak üldögéltünk, halk orgonaszó hallatszott, majd egyszercsak, szinte varázsütésre felgyúltak a fények. Körmenet is volt, gyertyákkal.
S mivel a harangszó visszatértével a böjtnek is vége lett, az itthon megszokott ünnepi étkeket vacsoráztuk, tábortűz mellett.

MEGHITT,SZÉP ÜNNEPNAPOKAT KÍVÁNOK !!!

Vérteskozmai kirándulás

Olyan szép volt a vasárnapi időjárás, amilyet csak kívánhat az ember áprilisban.
Nosza, kerekedjünk fel, mondta életem párja, s úgy is tettünk. A Vértes távolról szelídnek tűnő, inkább dombra mint hegyre hajazó, vonulata kellemes közelségben van hozzánk.Egyik, talán legszebb falva Vérteskozma. Oda indultunk.
Ez egy zsákfalu a Tatára vezető út mellett, alig három kilóméterrel beljebb az erdőben.
A falu történetében kétszer is előfordult az elnéptelenedés, de mindannyiszor újra benépesült. Először a török időkben menekült el a lakossága. Másodjára pedig a idetelepeített szorgos, rendet s munkát szerető svábságot űzte el a történelem akkori formálóinak könyörtelensége.
Halottaiból újra feltámadott, s szebb lett mint valaha.
Lakói hajdan bányászatból éltek,s a kis bányászfalucska jellegzetes fehérre meszelt házakból állott, a zsalugáterek, kapuk és kerítések pedig feketére voltak festve.
Mára csak egy ilyen maradt.
Üdülőfalu lett, s az örökségből megmaradt a szépre, tisztaságra törekvés.
Mindegyik ház tulajdonosa és felújítója megőrizte a ház és a kert eredeti formáját, de a színek változtak, és természetesen kényelmesebb lett bennük az élet.
Sok épület van külföldi tulajdonban, vagy a nyaraló vendégek jönnek messzi országokból.
Példaértékű a helység közösségi élete is, az elűzöttek, és azok leszármazottai pedig vissza-visszajárnak.
Az ősszel halottaknapja táján jártunk ott,s a temetőt szorgosan gondozták, sok szép virággal, mécsesekkel díszítették.
Szombati kirándulásunkkor a magunkkal vitt elemózsiát a templom dombján kialakított pihenő parkban eszegettük , mikor egy hölgy aromaterápiás előadásra invitált minket.
Bár érdekesnek ígérkezett, mi, a sok téli tespedés után mégis a gyaloglást választottuk. Így sem jártunk rosszul.Késő délután volt már, az erdő elcsendesedett, csak náhány kerékpárossal találkoztunk, meg madarakkal, őzikével.
A közelebbről már korántsem szelíd, sziklás, erdős dombok állatvilágában még megtalálható a vadmacska, a hiúz és a kőszáli zerge is.
Parlagi sast, kerecsensólymot nem láttunk, de a ritka kékgerlét sikerült sokáig megfigyelnünk.
A Vértes úgynevezett natúrpark, ami fokozottan védett természetvédelmi területet jelent, igy a kankalinnal borított erdőalja háborítatlanul virult tovább, és ibolyát sem szedtünk, pedig nagy volt a kísértés, hogy a különlegesen szép színű, illatos virágokból, régi szokás szerint, legalább egy csokrocskát vigyünk haza.

Prága

Egy blogtalálkozó margójára.


Stali szólt, mentünk, találkoztunk, csapoltunk, ittunk,világmegváltottunk,ittunk, lelkeket ápolgattunk,csapoltunk, ittunk,nevettünk, fényképeztünk, barnát ittunk, nevettünk, csapoltunk,világosat ittunk,beszélgettünk, világosat a barnával, habosan, történelemmel, irodalommal, hab nélkül, tudománnyal,csapoltunk,ittunk, világegyetemről, túlvilágról, e-világról, politikáról? nem arról nem,csapoltunk, ittunk, vallásról,barátságról......barátokként hazaindultunk.

Stali,Zsuzsa,Junik,Töprengő köszönjük !!!!

Nyugtató helyett

Ezt a csodálatosan megnyugtató dalt "Napsugaras Parókiánk"-ról, Csillagostól csentem el, utólagos beleegyezésével :-)))
Ha valaki, Ő biztosan megbocsájt érte.
Nagy szükségem van rá. Tavaszi zsongás helyett szomorúság ül a lelkemen.
Nem-nem, nem magam miatt bánkódom. Sőt, nem is családtagjaim miatt.
Hazám sorsa , helyzete, jövője miatt érzett aggodalom keveredik a természeti katasztrófák súlytotta nemzetek balsorsa feletti, együttérzéssel vegyes szánalommal.
Földanyánk hánykolódik, próbálja lerázni magáról a kincseivel rosszul sáfárkodó, hálátlan embereket, s mint mindíg, most is a vétlenek bűnhődnek.
És akkor még nem is említettem a háborúk borzalmaitól szenvedőket.
Hiába kapcsolok a hangerő legmagasabb fokozatára, hangokat hallok, sikolyokat, zokogást, hullámverést, szélvihart.

" Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel......" ( Wass Albert )

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....8.

Ausztráliában ennünk is kellett. Ez most bizonyára komikusan hangzik, hiszen enni mindig és mindenhol kell.

Nem volt ez olyan mulatságos, mint gondolnád kedves olvasó, mert a bőség országában, egy európai , azon is belül magyar gyomorral megáldott lény, nagyon sok megalkuvásra kényszerült. Az sem ártott, ha elég leleményes volt. De erről majd később.

A birkák országában (és itt most ne a pejorativ jelentésére gondoljatok, hanem a négylábú változatra) természetesen sok a birka. Így ez nem igaz, mert rengeteg, mondhatnám számtalan birka él és legelészik mindenfelé. Városokon kívűl és városokon belül is. A gyanútlan utazó nézelődik a "világ legnagyobb falujának" is nevezett Melbourne városában, és egyszercsak egy - mikor nem is számítana rá- farmot talál. Lovakkal, birkákkal, lovasokkal, birkarágta füvetlen dombokkal.
Ahol ennyi a birka ott elengedhetetlen, hogy birkahús is legyen. Van is. Bizony, mindenhol. A szagával egyetemben.
Ausztrália lakosságának fő húsforrása volt a "hőskorban", és maradt a mai napig.
A megátalkodott pesti viszont tejfölös paprikás csirkére vágyik, galuskával, uborkasalátával.
Sok évtizeddel ezelőtt egy magyar család tejfeldolgozó üzemet létesített és ők kezdtek el tejfölt is készíteni. Mikor mi megjelentünk a Dél-csillaga alatt, már lehetett tejfölt kapni, de a magyarokon kívűl, senki nem tudta mire való.
Egyszer az első munkahelyemre , egy üzembe, ebéd gyanánt tejfölt vittem. Munkatársaim gyanakodva nézték ,vajon mi lehet az a furcsa fehérség, majd rövid tusakodás után kóstolót kértek. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit esznek.
Nem csak a tejföl volt különlegesség az átlag ausztrálnak, ide sorolhattuk a karalábét, a zellergumót, azt is ha nagyobb mennyiségű paprikát vettünk lecsónak, az őrölt pirospaprikát, a szaloncukrot, a finom cukrászsüteményt, a fokhagymás kolbászt és általában a fokhagymát... és sorolhatnám napestig.
Juhtúró sem volt. Ha kőrözöttre vágytunk krémsajtot vettem és márványsajttal tettem csípősebbé az ízét. Később egy- szintén magyar -familia fűszerek gyártásába kezdett, és lett őrölt paprika is. Igaz a színe kissé halovány volt, de paprika helyett :-) jó volt.
Így történt, hogy teltek-múltak az évek és egyszercsak természetes szereplővé vált az előbb említett paprikás csirke a magyarok asztalán, sőt megkedvelték az Ozik is.
(folyt.köv.)

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....7.

Nyugdíjasok és gyengébb idegzetüek hamarabb abbahagyhatják az olvasást.


A fenti, nem túl szívderítő bejátszásnak, főként az eleje vonatkozik az alant következő következésekhez.Ráadásul azt is bizonyítja, hogy még a csapból is, pardon a IHM-ből is, mi nyugdíjasok "folyunk".

Szomorú szívvel veszem tudomásul, hogy társadalmunk (most még itthon járok a történetben) haszontalan, felesleges és költséges tagjává váltam. Ráadásul túl nagy helyet foglalok el a fiatalabb korosztály elől. Anyagilag szintúgy, mint fizikai terjedelmemben.
Nincs nap, hogy arról ne polemizálna valamelyik hivatalos, hivatásos, félhivatalos és hivataltalan fórum, hogy mi nyugdíjasok, mekkora teher is vagyunk hazánk vállán.
Legutóbb, puszta véletlenségből, mert szándékosan ilyen nem történhet velem, a rádiós csatornákon barangolva, odatévedtem egy reggeli néphülyítő rádióműsorra.
Hazánk ügyeletes és mindenes nélkülözhetetlenje böfögte röhincsélve, félálmos képembe, hogy a vasárnapi, össznépi kulináris rendezvényen milyen gosztustalanul viselkedtem. Én és még sok idősödő, nyugdíjas társam.( valóban ott voltam, de honnan tudta???) Ő, a szegény elnyomott ifjú, nem fért oda a pultokhoz, mert a nyuggerek, ahogy kedvesen becéznek minket, elsodorták őt , s mire átkűzdötte magát éhes és mohó tömegünkön, már mindent felfaltunk.Ezenkívül még az is kérdés számára, hogy az amúgy valóban túlméretezett belépődíjat, vajon miből tudta ennyi öreg kifizetni.
Valahol azt olvastam, hogy eléggé el-nem ítélhető módon, rendszeresen megpróbálunk elsőként felszállni a járművekre, és ha ez sikerül is, nem átallunk leülni. Sőt, továbbmegyek,közülünk a főgonoszok, az éhenhalást elhalasztandó egy későbbi időre, még néhány munkahelyet is elfoglalnak.
Egyszóval, imígyen becsüli meg az ifjabb nemzedék a háború utáni Magyarországot romjaiból feltámasztókat,az évtizedekig kis fizetésekért robotolókat,a kicsit később születetteket akik sok gyermeket neveltek. A fiatalok úgy gondolják, hogy ők tartanak el minket.(Természetesen van kivétel is) Figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy fizettünk nyugdíjjárulékot. Meg még sokminden egyebet is, de az nem tartozik a témához.
Mára kiderült, hogy az a befizetett pézecske csiribi-csiribá, eltünt, és hamarosan nem lesz miből kifizetni az általunk dőzsölésre szánt havi apanázst.

Mielőtt nagyon ideges leszek, el is távolodom itthonról gondolatban ,és megyek, mendegélek, mignem elérek az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túlra.
Olvasom, hogy Ausztrália hasonló gondokkal kűzd, nevezetesen társadalma öregszik, és felrémlett az a szörnyű jövő, hogy kb. 40 év múlva megnégyszereződhet az időskorú gondozásra szorulók száma.Egészen pontosan 3,06 milliónyi nyugdíjas lesz akkorra.(lakóinak száma ma kb. 21 millió, csak hogy éreztessem az arányokat)
Nosza , összedugták hamarjában az okosok a fejüket, tenni kell valamit izibe, nem lehet megvárni amig ez bekövetkezik.
Létrehoztak egy bizottságot, amely a lehetőségekhez mérhető hatékonyságot vizsgálja.
Arra a következtetésre jutottak, hogy máris el kell kezdeni a jelenlegi nyugdíjrendszer felülvizsgálatát és átalakítását.
Olyan, pontokba szedett, javaslatokat tárt eme bizottság máris a közvélemény és a hivatalosságok felé, amely mindenkinek megfelelt. Elfogadta a kormány, az ellenzék és az egészségügyi és jóléti szervezetek prominensei is.
A végleges, vitafórumokra bocsájtható tervezet ez év júniusára várhatóan elkészül.
Részletekkel most nem szolgálok. Más társadalom, más történelmi háttér,más gazdasági helyzet, más anyagi körülmények. Nem lehet összehasonlítani a miénkkel.

Ám a társadalom gondoskodási szándéka, a megoldás keresésének gyorsasága, a jószándékú közvéleménykutatás akarata eltanulható és követhető példa.