SOROZAT FÜGGŐ.....

....lettem ???

Bizonyos értelemben igen.Azok a sorozatok ültetnek le rendszeresen a televizió elé, amelyek bizonyos értéket képviselnek.
Mint éppen a fent említett "Hegyi doktor". De említhetném a "Váratlan utazást", a "Drága doktor úr"-at, vagy éppen a legújabb "szerelmet" az " Everwood"-ot, és még sok
mást, a krimi világából is.
Hál'Istennek nem csak a szerelmi intrikák véget nem érő szappanoperái vannak műsoron.

Melyek azok az értékek ? Nézzük például a "Hegyi doktor"-t.
Kis hegyi falu a csodálatos , hófödte csúcsok közötti völgyben. Annyira szép, hogy már szinte mesebeli táj. A faluban egy eszményinek tűnő, összetartó lakó közösség. Az emberek, családok élik a mindennapjaikat. S, hogy mi ebben az érdekes, mikor ugyanolyan dolgok kavarják fel, hétről-hétre, a látszólag nyugalmas életet, mint bárhol máshol a világban, a valóságban ?
A film szereplői nagyon is élő-elevennek tűnnek,és remek színészek. Nem a celeb- világból valók, nem mű emberek, hanem hús-vér figurák.
Jók, rosszak, kicsik, nagyok, gazemberek is, megtévedtek is.Vannak barátságok és ellenségeskedések. Pletykálkodás is akad. Szerelem is. Szóval, mint az életben.
Mindig adódik valami ügy, amit meg kell oldani.
Az egyik titok a megoldásban rejlik. A film végére a jó elnyeri,....bár nem mindig, a jutalmát. Sokszor "csak" a lelki békéjét, vagy visszanyeri az egészségét.
A rossz pedig....nos, a rosszat legtöbbször jó útra térítik a többiek, vagy a lelkiismerete. Nem vetik ki maguk közül, csak a legelvetemültebbeket várja a hivatalos igazság szolgáltatás.
A helység lakói minden élethelyzetben, hétköznapokon és ünnepekkor is hordják a népviseletüket és együtt ünnepelnek.
Tulajdonképpen olyannyira ideális közösség, amely után korunkban, többnyire csak vágyakozhatunk.
Ahányszor csak megtalálom "őket" a képernyőn, szívesen nézem, pedig a történetek végkifejlete kiszámítható. Soha nincs meglepetés. Talán ez a másik titok, az állandóság, s az örök értékek védelmének ismétlődése.
Mondhatnám azt is, hogy ezek a filmek is egy kaptafára készülnek, mint a többi, de ez a kaptafa, nagyon is beleillik a "cipőmbe".
A tanulságaik miatt jó lenne ha a fiatalok is meg-meg néznék ezeket a sorozatokat, de tudom, ez már csak hiú remény.

Vérteskozmai kirándulás

Olyan szép volt a vasárnapi időjárás, amilyet csak kívánhat az ember áprilisban.
Nosza, kerekedjünk fel, mondta életem párja, s úgy is tettünk. A Vértes távolról szelídnek tűnő, inkább dombra mint hegyre hajazó, vonulata kellemes közelségben van hozzánk.Egyik, talán legszebb falva Vérteskozma. Oda indultunk.
Ez egy zsákfalu a Tatára vezető út mellett, alig három kilóméterrel beljebb az erdőben.
A falu történetében kétszer is előfordult az elnéptelenedés, de mindannyiszor újra benépesült. Először a török időkben menekült el a lakossága. Másodjára pedig a idetelepeített szorgos, rendet s munkát szerető svábságot űzte el a történelem akkori formálóinak könyörtelensége.
Halottaiból újra feltámadott, s szebb lett mint valaha.
Lakói hajdan bányászatból éltek,s a kis bányászfalucska jellegzetes fehérre meszelt házakból állott, a zsalugáterek, kapuk és kerítések pedig feketére voltak festve.
Mára csak egy ilyen maradt.
Üdülőfalu lett, s az örökségből megmaradt a szépre, tisztaságra törekvés.
Mindegyik ház tulajdonosa és felújítója megőrizte a ház és a kert eredeti formáját, de a színek változtak, és természetesen kényelmesebb lett bennük az élet.
Sok épület van külföldi tulajdonban, vagy a nyaraló vendégek jönnek messzi országokból.
Példaértékű a helység közösségi élete is, az elűzöttek, és azok leszármazottai pedig vissza-visszajárnak.
Az ősszel halottaknapja táján jártunk ott,s a temetőt szorgosan gondozták, sok szép virággal, mécsesekkel díszítették.
Szombati kirándulásunkkor a magunkkal vitt elemózsiát a templom dombján kialakított pihenő parkban eszegettük , mikor egy hölgy aromaterápiás előadásra invitált minket.
Bár érdekesnek ígérkezett, mi, a sok téli tespedés után mégis a gyaloglást választottuk. Így sem jártunk rosszul.Késő délután volt már, az erdő elcsendesedett, csak náhány kerékpárossal találkoztunk, meg madarakkal, őzikével.
A közelebbről már korántsem szelíd, sziklás, erdős dombok állatvilágában még megtalálható a vadmacska, a hiúz és a kőszáli zerge is.
Parlagi sast, kerecsensólymot nem láttunk, de a ritka kékgerlét sikerült sokáig megfigyelnünk.
A Vértes úgynevezett natúrpark, ami fokozottan védett természetvédelmi területet jelent, igy a kankalinnal borított erdőalja háborítatlanul virult tovább, és ibolyát sem szedtünk, pedig nagy volt a kísértés, hogy a különlegesen szép színű, illatos virágokból, régi szokás szerint, legalább egy csokrocskát vigyünk haza.