A HÚSVÉTI FÉNY MELEGE

"Nehéz megidézni a lassú hervadású, kissé melankolikus, de szépséges viktóriai őszben a megújulást, a koratavaszi ünnepi hangulatot.
Csak akkor sikerülhet,ha az anyagi világból átlépünk a szellem , a lélek világába.
Ezt feltétlenül meg kell kísérelnünk, ha meg akarjuk érteni a feltámadás lényegét.
Nem szükséges hozzá különleges képesség, csak egyszerűen tudnunk kell, hogy a húsvéti ünnep körüli szertartások nem csupán folklorisztikus produkciók. A lényegük a tudat kapuinak megnyitása, felemelkedés a szellemi-lelki élet magasabbrendűségébe.

Azt tudjuk, hogy a keresztény húsvét -Jézus feltámadásának ünnepe- a Holdhoz igazodik. Mindig a tavaszi (európai) napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. A fény, a Nap képviselője, Jézus meghal, eljön a Hold uralma , és a sötétség átveszi a hatalmat a Földön.
Ám mi tudjuk, hogy ez mégsem sikerült.

Ausztrália földrajzi helyzetének köszönhetően nincs tavasz húsvétkor, de telihold igen.
Ez segíthet megélni a misztériumot. No meg a böjt.Az ünnepet megelőző nagyböjt.
A magunkba szálláshoz elengedhetetlenül szükséges a test békessége, s a test békességét pedig a böjt segíti.
A fohászok adják a böjtöléshez szükséges erőt, a böjt pedig megerősíti azt.
Érezhetjük az igazságát annak, hogy lélek a testre,s a test a lélekre hat. ( Szt. Bernáttól az idézet, de nem szószerint)
Amikor a húsvéti bárányról nem csak a pirosra sűlt pecsenye jut az eszünkbe, tudhatjuk, hogy jó úton járunk.Aki a teste fegyelmezésében becsülettel helyt állt az bízvást reménykedhet abban, hogy fogékonyabb lesz a szellemi értékek befogadására.

A böjt a keresztényeknek felidézi Jézus szenvedéseit, s megkísérli annak átélését.
De a Húsvét mégis a megváltást hozza, a feltámadás misztériumának, és a magasabbrendű létnek az ígérete.

Már említettem a viktóriai ősz szépségét. A természet ilyenkor is csodálatos, és ezen a földrészen a sok örökzöld miatt nem olyan nyilvánvaló a növényzet hervadása mint európában. Menjünk sétálni a zöldbe, gyönyörködjünk, meditáljunk.
Köszöntsük az Életet,a Napot, a Fényt, amely gyözedelmeskedik a sötétség hatalmán.
Érezhetjük a Teremtőt, aki egy a világmindenséggel, amelynek a részei vagyunk mi is.
Mindezen kívűl még szükségük van az embereknek figyelmes, törődő szavakra, melyeknek az értéke megbecsülhetetlenül többet ér a pénzért vásárolható ajándékoknál.
Szánjunk erre a törődésre legalább annyit, mint a testünk karbantartására.
A jó szó a lélek simogatása.
S ha bennünk, ott legbelül már minden rendben van, jöhetnek az ünnepek. Megértettük a megújulás lényegét, mely egyben a feltámadás, s a telihold csak egy lesz a világ szépségei közül és már eszünkbe sem jut a sötétség."

Ezeket a gondolatokat 2003 őszén írtam az ausztráliai magyarok hetilapjába.
A viktóriai ősz valóban szinte a legszebb évszak, és az utolsó lehetőség az évben a nagy kirándulásokra, kempingezésre.
Gyakorta egy kis hegyi üdülőfalu, Bright karaván-parkjában sátoroztunk az Ausztrál Alpokban. A sátrat úgy állítottuk fel, hogy a bejárata szembenézett azzal a dombbal, amelynek tetejénél láthattuk a felkelő, csodásan hatalmas teliholdat. Feltámadási istentiszteletre egy kis kápolna nagyságú templomocskába mentünk, ahol a rituálé pont úgy történt mint itthon, csak angol nyelven. Mikor beléptünk a templomi félhomályba sokáig csak üldögéltünk, halk orgonaszó hallatszott, majd egyszercsak, szinte varázsütésre felgyúltak a fények. Körmenet is volt, gyertyákkal.
S mivel a harangszó visszatértével a böjtnek is vége lett, az itthon megszokott ünnepi étkeket vacsoráztuk, tábortűz mellett.

MEGHITT,SZÉP ÜNNEPNAPOKAT KÍVÁNOK !!!