2011. február 15., kedd
Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....7.
Nyugdíjasok és gyengébb idegzetüek hamarabb abbahagyhatják az olvasást.
A fenti, nem túl szívderítő bejátszásnak, főként az eleje vonatkozik az alant következő következésekhez.Ráadásul azt is bizonyítja, hogy még a csapból is, pardon a IHM-ből is, mi nyugdíjasok "folyunk".
Szomorú szívvel veszem tudomásul, hogy társadalmunk (most még itthon járok a történetben) haszontalan, felesleges és költséges tagjává váltam. Ráadásul túl nagy helyet foglalok el a fiatalabb korosztály elől. Anyagilag szintúgy, mint fizikai terjedelmemben.
Nincs nap, hogy arról ne polemizálna valamelyik hivatalos, hivatásos, félhivatalos és hivataltalan fórum, hogy mi nyugdíjasok, mekkora teher is vagyunk hazánk vállán.
Legutóbb, puszta véletlenségből, mert szándékosan ilyen nem történhet velem, a rádiós csatornákon barangolva, odatévedtem egy reggeli néphülyítő rádióműsorra.
Hazánk ügyeletes és mindenes nélkülözhetetlenje böfögte röhincsélve, félálmos képembe, hogy a vasárnapi, össznépi kulináris rendezvényen milyen gosztustalanul viselkedtem. Én és még sok idősödő, nyugdíjas társam.( valóban ott voltam, de honnan tudta???) Ő, a szegény elnyomott ifjú, nem fért oda a pultokhoz, mert a nyuggerek, ahogy kedvesen becéznek minket, elsodorták őt , s mire átkűzdötte magát éhes és mohó tömegünkön, már mindent felfaltunk.Ezenkívül még az is kérdés számára, hogy az amúgy valóban túlméretezett belépődíjat, vajon miből tudta ennyi öreg kifizetni.
Valahol azt olvastam, hogy eléggé el-nem ítélhető módon, rendszeresen megpróbálunk elsőként felszállni a járművekre, és ha ez sikerül is, nem átallunk leülni. Sőt, továbbmegyek,közülünk a főgonoszok, az éhenhalást elhalasztandó egy későbbi időre, még néhány munkahelyet is elfoglalnak.
Egyszóval, imígyen becsüli meg az ifjabb nemzedék a háború utáni Magyarországot romjaiból feltámasztókat,az évtizedekig kis fizetésekért robotolókat,a kicsit később születetteket akik sok gyermeket neveltek. A fiatalok úgy gondolják, hogy ők tartanak el minket.(Természetesen van kivétel is) Figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy fizettünk nyugdíjjárulékot. Meg még sokminden egyebet is, de az nem tartozik a témához.
Mára kiderült, hogy az a befizetett pézecske csiribi-csiribá, eltünt, és hamarosan nem lesz miből kifizetni az általunk dőzsölésre szánt havi apanázst.
Mielőtt nagyon ideges leszek, el is távolodom itthonról gondolatban ,és megyek, mendegélek, mignem elérek az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túlra.
Olvasom, hogy Ausztrália hasonló gondokkal kűzd, nevezetesen társadalma öregszik, és felrémlett az a szörnyű jövő, hogy kb. 40 év múlva megnégyszereződhet az időskorú gondozásra szorulók száma.Egészen pontosan 3,06 milliónyi nyugdíjas lesz akkorra.(lakóinak száma ma kb. 21 millió, csak hogy éreztessem az arányokat)
Nosza , összedugták hamarjában az okosok a fejüket, tenni kell valamit izibe, nem lehet megvárni amig ez bekövetkezik.
Létrehoztak egy bizottságot, amely a lehetőségekhez mérhető hatékonyságot vizsgálja.
Arra a következtetésre jutottak, hogy máris el kell kezdeni a jelenlegi nyugdíjrendszer felülvizsgálatát és átalakítását.
Olyan, pontokba szedett, javaslatokat tárt eme bizottság máris a közvélemény és a hivatalosságok felé, amely mindenkinek megfelelt. Elfogadta a kormány, az ellenzék és az egészségügyi és jóléti szervezetek prominensei is.
A végleges, vitafórumokra bocsájtható tervezet ez év júniusára várhatóan elkészül.
Részletekkel most nem szolgálok. Más társadalom, más történelmi háttér,más gazdasági helyzet, más anyagi körülmények. Nem lehet összehasonlítani a miénkkel.
Ám a társadalom gondoskodási szándéka, a megoldás keresésének gyorsasága, a jószándékú közvéleménykutatás akarata eltanulható és követhető példa.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ideje lenne már, ha nálunk is tényleg komolyan vennék a témát, nem egymásra mutogatva várni a "csodát", s közben minden hatalmon lévő kormány feléli a majdani nyugdíjakra szánt befizetéseket.
VálaszTörlésZsuzsa, így lenne helyes,mert a téma ugyan állandóan napirenden van, csak éppen nem ott, ahonnan a megoldást várhatnánk :-(
VálaszTörlésÉn is szeretnék ilyen fölösleges, sokba kerülő tagja lenni az országnak. De nekem csak az jutott, hogy nemzedékünk felnevelhette azt a nemzedéket, akiknek most fölöslegesek lettünk. Köszönöm szépen. Ráadásul előlem állandóan arrébb tolják a nyugdíjkorhatárt. Állítólag hamarosan 72 év lesz. Aztán valószínűleg már kell majd a jogosultsághoz mellékelni egy érvényes halotti anyakönyvi kivonatot is, hogy nehogy sokba kerüljünk...
VálaszTörlésGábor, no nézzenek oda, ahelyett, hogy örülnél annak, hogy ilyen messze vagy még a nyugdíjas kortól (vagy kórtól ?) :-)))
VálaszTörlésA párom kiszámolta, hogy ha ez így megy tovább a dédunokája születésekor mehet talán nyugdíjba. Pusztán az a kérdés mardos minket, hogy ha a szülési kórhatár harminc év fölé nyúlik, akkor talán 120 évesek leszünk mire nyuddíjasok leszünk. Egy bibi van a dologban. Addig az emberek itt Európában nem szoktak élni. Tehát kár aggonizálni, mert mi amig élünk addig dolgozunk és eltartjuk a léhütő fiatalokat.
VálaszTörlésGyörgyi, akkor most törhetjük a fejünket azon, hogy kinek áll rosszabbúl a szénája, azoknak akik már nyugdíjasok, vagy azoknak, akik várományosai.Gyanítom, ha a többséget vesszük alapul, gyalázatos a helyzet itt, s gyalázatosak a kilátások ott.
VálaszTörlésSőt, még rosszabb, mert amint hallom, a nyugdíjak jórésze is a fiatalok eltartásához kell, és ezért többnyire nem is hibáztathatóak.
VálaszTörlésA fiatal generáció csak azért nem szavazta meg nekünk a kötelező (bár talán méltányosságból ingyenes) eutanáziát, mert a józanabbjának eszébe jutott,hogy akkor ki a fene ápolja az ő gyerekét, ha megbetegszik, ki ad kölcsönt, ki fizeti ki az eltapsolt rezsijüket, ki tartja addig is karban a megörökölendő lakást, míg nincs rá szüség (ja, és ki teszi le előre az érte járó örökösödési járulékot is... oda, a temetésre félretett lóvé mellé:)))))
VálaszTörlés