MOST NEM SIETEK

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S, míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
.....
érik csendesen
erő, győzelem....
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Turmezei Erzsébet verse, mely tökéletesen illik......

KARÁCSONYI GONDOLATOK

Az adventi hetek alatt óhatatlanul mindnyájunk gondolatai a karácsonyi ünnepek körül járnak.

 Anélkül, hogy újra olvasnám, próbálok vissza emlékezni tavalyi bejegyzésemre. Emlékszem, hogy a mértékletességről írtam Arról, hogy ne hajszoljuk agyon magunkat, és ne az ennivalók és ajándékok sokasága legyen az ünnep lényege. Azután az is az eszembe jut, hogy jómagam mennyit tudtam betartani az intelmekből. Azt hiszem nem túl sokat. A terített asztal roskadozott a finomságoktól és ajándék is jutott bőven mindenkinek.

Most pedig felmentem önmagamat a betarthatatlan fogadalom alól. Egy esztendő alatt sokat bölcsülhet az ember és beláthatja, ami nem megy azt ne eröltessük. Sikerült meggyőzően hangzó elméleteket is gyártani hozzá.
Regényes történetek, régi családi emlékek mind arról szólnak, hogy hogyan próbálnak még a legszegényebbek is, az erejüket alaposan megpróbálóan, a legszebbé és leggazdagabbá varázsolni a karácsonyfa alját. A gyermekeket ilyenkor elhalmozzuk, igyekszünk minden kívánságukat teljesíteni. Olyan ez mintha a Kisjézust ajándékoznánk meg, hiszen a Gyermek eljövetele a mi gyermekeink létének is örömünnepe .
A felnőttek pedig a Szeretet jegyében ajándékoznak egymásnak , mert néha a szó kevés, jó azt megtámogatni valami kedvességgel.
A terített asztal az Anyák ajándéka, azoké, akik míg csak élnek addig etetik a fiókáikat. Pont karácsonykor ne tennék ?
Érdekes, hogy a megrögzött ateisták, vagy másvallásuak sem tudják kivonni magukat a bűvölet alól. Ők is örömmel készülődnek, ajándékokat vesznek és készítenek, és nem mondanak le az ünnepi étkektől sem. Így van ez jól.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok örömteli készülődést és eljövetelekor szépséges, békességes, szeretetben bőséges...

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS REMÉNYEITEKET BEVÁLTÓ ÚJESZTENDŐT !

Szeretettel, Irén

SZÉKELYFÖLDI LEGENDÁRIUM

Csodálatos társasjátékra leltem, ( no lám mire nem jó az internet) Székelyföldi Legendárium a címe, és jár hozzá térkép meg a legendák könyve . Meg is vettem izibe az egyik unokámnak karácsonyra. Most pedig hírét vettem, hogy megérkezett hozzánk (Magyarországra) a kifestő könyv. A "készlet" akkor lesz teljes, amikor elkészül a rajzfilm, amiből a fenti rövid ízelítő látható.
A társasjáték igényes szép kivitelezésű, segítségével (és a térképpel) bejárható az egész Székelyföld . Igazi családi ,játszva-tanulós szórakozásnak ígérkezik.

Bőjte Csaba testvér ajánló szavait idézem :

"Gyerekneveléssel foglalkozom és tudom, hogy a gyerekeknek eszménykép, példakép kell. Olyan személy, olyan történet, amelyben az ő kis életük gondjait, problémáit fellelhetik és útmutatást is kapnak a megoldásukhoz. Régebb ezeket a legendákat, történetecskéket, eseményeket azért mesélték, cifrították, szépítették, hogy az embernek erőt adjanak ahhoz, hogy megvívja a maga kis harcait. A mai ember is találkozik nehézségekkel, gondokkal, a gyermekeink is, úgyhogy nagyon örvendek ennek a sok legendának. Nem is gondolnánk, hogy ilyen kis területen, mint Székelyföld ennyi érdekes és izgalmas dolog történt. Igazából minden történet arról szól, hogy érdemes jónak, kitartónak, bátornak lenni, mert a jó előbb-utóbb elnyeri jutalmát. És hogyha ez olyan sokszor bejött, hát akkor miért ne jönne be a mi életünkben is? "

Ez itt ugyan nem a reklám helye, mégis szívesen ajánlom,  még felnőtt társasjáték kedvelőknek is.

COMING OUT.....DE

...nagyon sajnálom, itt sem hull le teljesen a lepel. Csak bekukucskálni lehet. Nem szolgálhatok semmi izgalmassal sem a magam, sem a családom intim magánéletéről. Ráadásul most sem a heti, sem a napi menü nem kerül terítékre és az időjárás viszontagságairól is máshonnan kell tájékozódni.
Nem takargatok semmit, nem is fedem el a magánügyeimet, csak nem beszélek róluk. Legalább is nem mindenkinek, itt a nyilvánosság előtt. Mert ez az internetes napló nem igazi napló. Egyszerűen csak lejegyzem ami éppen foglalkoztat, vagy olyan velem történt eseményeket, amelyekről azt képzelem, hogy mást is érdekelhet. ( ha meg nem, hát nem)
Aki csak kissé  figyelt rám, így is sok mindent megtudhatott rólam,  sőt,szinte mindent.

Ma csak egy kicsit a kultúráról, s a kulturálódási lehetőségekről, lehetőségeimről egy pár szót.

Kezdem a színházzal. Valamikor a zene és a könyv után a legmagasabb rendű szórakozásnak tartottam.
A mai modern színház nem tetszik. Nem szeretem a színpadon a durva szavakat, az obszcén jeleneteket és a bele erőltetett politikát. Azt sem, ha örök érvényű és hatalmas műveket kevésbé tehetségesek átírnak.
Azért természetesen ma is születnek  igazán élvezetes, értékes előadások.

A filmekből hasonló értékrendszer szerint válogatok. Nagyon sok jó filmmel találkozom mind a moziban, mind az archívumokban. Ezekről időnként írtam is.

A televízió nagy gond. Nagy gond, mert a legkönnyebben elérhető forrás lehetne, itt van az otthonomban, nem kell utazni érte, de bármíly sajnálatos, többnyire csapnivaló. Leginkább a fő műsoridőben.
Kivételek itt is vannak. Vicces, de több sorozat is kedvemre való mostanság. Például a  "Szulejmán", pedig nem teljesen történelem hű, de érdekes török szemszögből nézni .
Azután itt van az "Élet sava, borsa", mely egy nagyon kedves és többnyire vidám, mai lengyel folytatásos.
Felhőtlenül jó mulatság nekem a "Sztárban sztár", amit eleinte nem mertem megnézni. Egyszerűen elegem lett a sztárkeresésekből, meg a vele járó színvonaltalanságból és a nyilvánvaló bundákból. Ez azonban valami más. Itt a legfontosabb a humorérzék, a színészi tehetség, az utánzó képesség. Régen nem nevettem annyit, mint péntek esténként. Jó látni ismert művészeknek a "másik oldalát". Néha még meg is mozgat egy kicsit a zene, bár táncnak nem merném nevezni amit művelek.

A Duna televízió műsorán ,és sok egyéb csatornán, felsorolhatatlanul rengeteg értékes film, ismeretterjesztő lelhető.Legtöbbször napközben, tehát nyugdíjas időben. Így ha a TV-n múlna nem unatkoznék. Szerencsére egyébként is ismeretlen számomra az unalom. Míg csak könyv és zene létezik.
Most éppen Ugron Zsolna "Erdélyi mennyegző"-jét olvasom. Báthory Anna történetén keresztül a 17. század eleji Erdély és Magyarország történelme elevenedik meg. Ez az írónő első történelmi regénye. Más műfajban már remekelt, azért vettem meg az új könyvét is. Nem csalódtam, a letehetetlen könyvek egyike.
Szintén ide sorolnám Colleen Mc.Cullough, ausztrál írónő krimijét. Tőle ez a műfaj nekem újdonság. A "Tövismadarak" és más család és történelmi regényei után kíváncsivá tett, vajon mit tud mint krimiíró. Nem okozott csalódást. Bármelyik műfajhoz nyúl, mindenben tökéleteset nyújt. Ebben is.

No és nem utolsó sorban, igazi örök szerelem a Zene is, így nagybetűvel, a ringató, a felkavaró, a vigasztaló, mint  minden műfajában meglelhető örömforrás.

Időnként, többnyire karácsony előtt, kézműveskedem, mindenfélét kipróbálok. Nem nagy alkotások, de nekem örömet szerez a készítésük, és talán, reményeim szerint, néha-néha a megajándékozottnak is.

Végezetül, ami gereblyézés közben ötlött az eszembe. A rímek és a ritmus is sántít, de hát mit lehet várni egy kérges tenyerű kerti munkástól ????

Az ág hegyén egy árva sárga falevélke lengedez,
-Oly jó volna itt maradni, telet várni,  ismeretlen évszak ez.-
Szélben reszket, hóban fázik, nagyot sóhajt, s alászáll
Lenn alatta, lent a földön milljom társa várja már.

ITT JÁRT......

 

 

A SZÁJ, A SZEM, A KÉZ

 

 

A száj, a szem, a kéz

Nem szól, nem lát, nem kér

Nem hív,nem vár, nem is él

az már elmúlt, de fáj tovább.

 

Itt járt, itt kelt, itt élt

ki volt, ki nem, miért

adott ha volt, szeretett, dalolt

remélt, csakúgy mint én

 

sose tér haza már,

soha nem lesz új nyár

se víg nevetés, ölelés

csak sír a föld

és bánat köde hull rám

a fák leborulnak némán

 

az ősz, kacaj', a csend

borong, bolyong, mereng

lehullt levél, valakit idéz

a száj, a szem, a kéz




( Rúzsa Magdi szívbemarkolóan szép dala, meghallgatható a you tube-on, én nem tudtam ide tenni.)

 

GRAVITÁCIÓ

Gondolom, számtalan bejegyzés születik az új film hatására. Ez is egy lesz a sok közül.
Adhattam volna más címet is, például: Vonzások és taszítások, Egyedül, Világűr, stb. de a legjobb az eredeti.Minden benne van, az is amit csak akkor értünk és érzünk meg, ha már láttuk a filmet.
Szándékosan nem olvastam kritikákat, mert a beharangozók is túl sok információt adtak, és én nem szeretem ha egy bizonyos irányba terelgetnek.
Nekem elég volt az is, hogy a titokzatos világűrben játszódik, csodás és eredeti , vagy annak tűnő, felvételek vannak benne.
A mondanivalót illetően nem volt elvárásom, tudván, hogy hol készült. Elegendőnek éreztem volna, ha a technika és a trükkök elvarázsolnak. Mindehhez képest kellemesen csalódtam.
Persze a csinn-bumm sem maradt el, bár én  kicsit csendesebbnek gondoltam a végtelen, sötét világűrt.
Visszatérve a mondanivalóra, meglepően értékes és időtálló gondolatokat fogalmazott meg. Mindazokról a gondolatokról , kérdéseinkről, amelyekre mióta a világ világ, keressük a válaszokat.
Ez az a mozi amely mindnyájunkhoz szól, mert mindegyikőnknek vannak veszteségeink. Veszteségeink, melyeket ki-ki másként vészel át. És vannak időszakaink amikor olyan magányosnak érezzük magunkat, mintha a végtelen világűrben lennénk, hiszen abban is vagyunk.
Van a filmben egy mondat és két apró jelenet amiért akkor is érdemes lett volna végigülni, ha a többi csapnivalóan rossz lett volna. ( nem volt)
Nem idézem szó szerint a mondatot, csak a lényegét, ami, úgy éreztem, hogy hozzám, Hozzád, Hozzátok szól : Tanuljunk meg elengedni, amikor itt az ideje !!!
Nem lelketlenségre, érzéketlenségre tanít, hanem a túlélésre, és annak az értelmére.
A jelenetek???
Az egyik, az a bizonyos "magzati póz", amikor a főhősnő úgy érezte, hogy a szörnyűséges végzet helyett biztonságos helyre került. Jelen esetben úgy érzem, az anyaméh a Föld nevű bolygó lehetne. (nem véletlen a feltételes mód)
A másik a súlytalanságban, a világűrben lebegő könnycseppek. Így lebegnek a világmindenségben az én, és mindahányunk bánatban-magányban elsírt könnycseppjei,  örökkön-örökké.

Tulajdonképen úgy éreztem, hogy azt is mondja nekünk a film, hogy mit is keresünk ott fent, van elég tennivaló idelent is, és mindenütt jó, de legjobb otthon. Meg azt, hogy a fantasztikus technika nem csak előre visz, hanem rombol is,immár nem csak idelent, hanem az űrben is, lásd a  magunk termelte űrszemetet.
Sajnálatos, hogy nyoma sem volt a mennyországnak, nem véletlen, már régóta sejtem, hogy itt ezen a csodagömbön kell keresnünk a mennyországot, mert az itt van. (mint ahogyan a pokol is.)

Mindent egybevetve, a film értékes, gondolatébresztő és látványos, nem bánja meg aki megnézi, habár a  3D-s szemüveg mellé néha el kelne a füldugó is.
                                                                                                                                                     Feltétlenül javasolnám az Oszkár-díjra :-)))))

NEKEM ALMA !

Kedves kortársaim minden bizonnyal ismerik a cim jelentését: Nekem alma, vagyis mindegy, nem érdekel.
Én most nem így értettem.
Napok óta az igazi, fán termett,  szép és piros  alma a főszereplő az életemben.
Kezdődött a szedéssel . Majd a raktározás gondjai jöttek, melyek azért nem megoldhatatlanok. Ez a mennyiség csak egy kicsi háztartáshoz mérten nagy, s a  gyerekek is nagyon szeretik az almát.

Most pedig megunhatatlanul követik egymást az almás palacsinták, piték, szószok, kompótok, levesek. S, nem utolsó sorban maga a friss és zamatos, lédús gyümölcs.

Ebben a hirtelen (?)  rámszakadt nedves , szeles novemberi időben alma aszalásra adtam ősz fejemet. Az egész házat belengi egy, a  gyermekkoromra emlékeztető, finom illat.

Hajdanában, amikor még kicsi lány voltam, volt egy finom meleget adó,  fehér, zománcozott, ember magasságú, soklyukú zefir kályhánk. Annak a nyílásaiba tettük télen az almát. Odakünn valóságosan zord, ámde szépségesen havas fehér telek dúltak. A szobában pedig csodás sültalma illat lengedezett.

Azt a hangulatot,valaha volt családot, azt az illatot-ízt idézi most fel ez a modern tűzhely.
Mert ez a mindenkori tűzhelyek örök feladata. Összekötni a múltat és a jelent.