Csak hogy tudjátok.....

.....mire számítsatok :-)

Kérdem a Fiamat: Autóval akarsz menni????
-De Mama, már negyedszer kérdezed.....!
-És mondjad Drágám, mit szoktál erre válaszolni ???

ÜNNEPEK ELŐTT

Szomorú és egyhangú lenne az életünk ünnepek nélkül.
Ezek a várva-várt jeles napok sokcélúak. Alkalmat teremtenek a dolgos hétköznapokból való kikapcsolódásra, az ajándékozásra, a pihenésre.Vajon jól használjuk fel a lehetőségeket? Úgy tűnik, hogy napjainkban elveszni látszik pont a lényeg.
Túl sokat vásárolunk, főzünk, halálra fárasztjuk magunkat, s mivel fáradtak vagyunk nem éljük át a Karácsony Ünnepének misztériumát.
Ha erőnkön felül költekezünk, a későbbiekre halasztott adósság megfoszt minket az ajándékozás örömétől.
Ha roskadozik az asztal, még az étvágy is csökken.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem tudunk mindenkinek és mindennek megfelelni, ne is erőltessük.
A vásárolt ajándéktárgyak helyett készítsünk magunk valamit. Mindnyájan jók vagyunk valamiben. Lehet kézimunka, befőtt, vagy sütemény. Beleszőhetjük, festhetjük, süthetjük a szeretetünket,ami még akkor is érezhető , ha a mű nem lesz tökéletes.
Ha időben kezdtük a felkészülést, akkor már az ünnepeket megelőző hetekben is kiemelkedhetünk a szürke hétköznapokból. Így kerülhető el a hajszoltság okozta veszekedés, s helyét a magasztos, fennkölt érzések tölthetik be.
Még mindig nem késő kicsit áthangolódni a kereskedelem, reklámok diktálta "vegyél-vegyél"-ből.
A bevásárló-központok angol eredetű dalai helyett hallgassuk a szépséges magyar énekeket, verseket.

Ady Endre örökbecsű,szívfacsaróan szépséges versével kívánok minden jó barátomnak és kedves ismerősömnek gyönyörű Ünnepet!!!!
Szeretettel: Irén

Különleges világnap....

...a Kossuth-rádióban.
Hallgattam a híreket, s a sok felrobbant, leesett, elfogták, kirabolta, leütötte, elütötte, belehalt, stb. között egy KAKUKKTOJÁSra leltem.
"Angliában megrendezték a szokásos Száradó-Festéknéző Versenyt."
Ahol is az nyer, aki a leghosszabb ideig képes nézni mozdulatlanul, rezzenéstelen fejjel és szemmel, pislogás nélkül egy száradó festékfoltot.
" ...őrület, de van benne rendszer ",legalább is az angolok szerint.
Gondolom így ünnepek előtt megnyugtató lehet a háziasszonyoknak.
A versenybe szállók Guiness rekordra törekszenek.
Vannak még boldog emberek !!!
Ha szeretnétek benevezni, vagy csak kikapcsolódásra vágytok, a fenti videó segítségével megtehetitek.Bár a festék éppen nem szárad, hanem folydogál, de ez legyen a legnagyobb gondunk :-)))

APRÓ-ságok

1. Csütörtökön mindenkinek udvariasan köszöntek a jegyellenőrök a metrónál.

2. Cégtáblán olvastam: "Lapszabászati fafeldolgozás". Remek ritmusa van.

3. Apuka kézen vezette másfél éves forma kislányát, hátán tömött hátizsák, s még egy
óriási sporttáskát is cipelt. Vajon anyuka hol van, gondoltam. Megláttam őt is.
Kacska kéz, kacska láb az egyik oldalán, így bicegett utánuk, mégis milyen szép
család volt.

4. Idős férfiak csoportja beszélgetett a metróban.
Egyikük mondta : ...ha az Osztrák-Magyar Monarchiában nem úgy döntöttek volna,
hogy belépünk a háborúba, akkor....Sajnos megállóhoz értünk és kiszálltak. Sosem
tudhatom meg, mi lett volna, ha.....

5. Fiatalember lépett hozzám egy üzletközpont bejáratánál, ahol egyik fiamra
várakoztam. "Kinder figura ?" - kérdezte. Én már sajnos nem annyira, de miért
kérdi? Elnézést kért a tévedésért és továbblépett.

6. Mivel a közbiztonság alaposan meggyengült, gyakorta hordom a válltáskámat a
kabátom alatt. Praktikus ötletnek bizonyult, mert azóta mindig akad valaki aki
átadja az ülőhelyét. Bár látom az arcokon a bizonytalanságot, mikor a pocaknak
vélt domborulatról az arcomra téved a tekintetük.

7. Újságpapírral átabotában beragasztgatott kirakat üvegen hirdeti a tulajdonos:
"Kirakatrendezést vállalok!" Nem őt választanám.

8. A Gesztenyés-kert nevű parknál kérdezgettem az unokámat, aki akkor ötéves volt.
Milyen fák vannak itt, vadgesztenyék, vagy tán szelídgesztenyék?
Rövid gondolkodás után: Tudod Mama, vannak itt vadgesztenyefák és, és....békések
is.

9. Szabad emberek vagyunk,de az egyéniségünk börtönében. (Joshi Bharat)

10. Hogy a masinám miért így rendezte a fenti sorokat, nos, az rejtély számomra.

Bölcsesség : Végül csak az számít, hogy szerettél

Végül csak az számít, hogy szerettél


Kattintsatok a kék sorra, érdemes !( elnézést, itt nem kék hanem bordó)

Ősz Fekete István versével és egy kérdés.

Estnek árnyán


Estnek árnyán
alkony szárnyán
a szürkület
végiglibben.
Régi tőkék
mámort rejtőn
kapaszkodnak
kopasz lejtőn
s rőt levelük meg-
meg rebben.


Int egy árnyék,
elmúlt szárnyék
bús fürtöknek
takarója,
késő darázs
zsongva-
bongva,
szeptemberi titkot mondva,
pihenni száll
a karóra.


Vén diófa zizeg,
susog,
egy-egy dió halkan koppan,
holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
s gyalogúton lépés dobban.


Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan.


Foszlott szélü kalapjával,
megemelve lassan, mélyen
annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban,
tárt karral a gyepű szélén.

Fekete István


Szépséges vers az őszről, öregségről, őstudásról, megnyugvásról.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét juttatja eszembe.
Azon gondolkodom, hogy az Öreg, vajon a kőkereszt előtt emelte-e meg a kalapját, csak úgy megszokásból, vagy a Mindenhatót köszöntötte, s néki köszönte meg az őszi est varázslatos és örök szépségét, vagy talán az összel lassan múló életét ??????
" annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban....."

Körülnézek...

....és látom, hogy minden megy tovább. Lassan ideje feltápászkodni.
Ideje megköszönnöm Mindenkinek a segítő szavakat, sőt a gondolatokat is.

Irreális állapot ez. Az idő telik és én várom az gyógyulást, de legalább az enyhülését ennek a soha nem ismert kétségbeesett állapotnak.
Zajlik belül, kavarognak a gondolatok. Valami lehetetlen, sosem ismert elegye a fájdalomnak, önmarcangolásnak, megbocsájtásnak, reménykedésnek, hitnek és hitetlenségnek, bűntudatnak,bűnvádnak... és még kitudja mi minden érzésnek.
Milyen más szemmel nézem most a körülöttem zajló életet.
Szeretném a boldog pároknak odakiáltani: szeressétek egymást míg lehet. Sajnálom az idősebbeket, akik még előtte vannak a megpróbáltatásoknak.Elmondani mindenkinek, hogy ne törődjenek jelentéktelen dolgokkal.
Mégis, a tanulság az, élni kell az életet, a mindennapokat, ahogy telik tőlünk, a többit úgysem lehet kiszámítani, nem lehet és nem is kell "készülni " rá. Az ellent mondana a józan észnek.

Olvastalak Benneteket "közben" is.
Veletek örültem az örömeiteknek, szerencsére ebből volt több. Jóvátehetetlennel és megváltoztathatatlannal nem sokkal találkoztam. Annál több volt a szép, lélekmelengető bejegyzés kis unokáról, gyerekekről, munkáról, utazásokról, épülő házról, rekkenő nyárról, gyönyörű őszről.
Gyönyörködtem szép fotóitokban is, mind-mind egy csepp orvosság volt a gyógyíthatatlanra.

Ezer köszönet Nektek minden egyes vigasztaló szóért, a leírtakért, a telefonon és személyesen nyújtottakért.
Ha valamire nem úgy reagáltam ahogy elvárható lett volna, azt tudjátok miért volt, ne haragudjatok érte.