OLVASTAM EGY VERSET.......

Kovács András Ferenc : Erdélyi töredék. Miként erdélyi templomok falán Freskók cafatja, csonkabonka festmény Kit már az Úr is régen elfelejtett, S,nem látogatja többé fürge fénnyel - Olyak leszünk mi: láthatatlanok, Lappangva mészben, szétmaró időkben Isten se tudja : megvagyunk-e még, S hogyan, miért, hány vak réteg mögött Várhatja ráncok hős feltámadását , Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk, Ha megvagyon még s meg nem rontatott - Olyak leszünk, mint megkopott legendák, Mártírok, szentek, üdvözült pogányok És poklok, mennyek, végitéletek És elkendőzött nagy kálváriák És krisztusos képeknek roncsai - Olyak leszünk, csak megtört részletek: Nem kisdedek, királyok, Máriák, Csak törmelék, balsors diribdarabja: Nem vert hadak, csak súlyos vad paták , Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt - Olyak leszünk: áldáshintő kezek , Hult semmiből pallost suhogtatók, Levágott törzsek, népek,végtagok , Fejek fölött szentlélek vagy szekerce Villantja szárnyát: megrepedt szemek , Redők, ruhák, gazdátlan glóriák Halomba hányva, összevisszaságban - Olyak leszünk mind: szétmálló művek , De zűrzavarban méltó rendre vallók - Ki fejti meg hiányzó részeinket , Ki rakja össze, festi hű egésszé , Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri Egy ismeretlen mester kézvonását ?

HÁNY ÉLETE....

.....VAN EGY EMBERNEK ? Vagy kérdezhetném úgy is, hogy hány életszakasz fér bele egy ember életébe. Természetesen tudom, hogy a tudomány mai állása szerint csak egy életünk van. De nem is a spirituális megközelítésre gondolok, tehát nem a lélekvándorlásra. Hogy az emberiséget régen foglalkoztatja ez a gondolat, az kitűnik a gyermekjátékokból, népmesei fordulatokból . Tudjuk, a macskának hét élete van, a szegénylegényeknek is legalább három, a gyerekek fogócskájában is több élete lehet egy játékosnak, mielőtt végképp kiesik. Mielőtt nagyon elkalandoznék az alap gondolatomtól, visszatérek az élet szakaszaira. Volt nekem ugyebár egy gyermekkorom, amelyre alig-alig emlékszem, többnyire csak az elbeszélésekből,de néha segít egy-egy fénykép. Azután jött az általános iskolás kor, erre már könnyű visszaemlékezni, majd az ifjúkor következett. Itt még egyedülálló voltam, az első szerelmeket most nem számítom be. Korán férjhezmentem, hamar jöttek szépen sorban a gyermekek. Fiatal házas és anya lettem.Ez már a negyedik szakasz volt és még mindig nagyon fiatalon. Nődögéltek a gyerekek, már nem volt minden percben szükségük rám, elkezdhettem dolgozni. Egy rossz fordulat miatt Ausztráliába kerültünk, ahol az emigráns, majd Ausztrál állampolgárok életét éltem. Itt már csak egy gyerekkel, majd nélküle is, újra kettesben a férjemmel. Egyszer csak ennek is vége lett és teljesült a vágyunk, és hazakerültünk. Lassan öregedve, nyugdíjasok lettünk. Hogy világosabban "beszéljek", ez szűken számítva is nyolc különböző szakasz, élethelyzet, megoldandó feladat, lehetőség. Úgy tudjuk, hogy sejtjeink bizonyos időközönként kicserélődnek. Vajon mindig ugyanaz az ember voltam : aki az iskolapadban ült, aki feleség volt és anya, akinek meg kellett felelnie a külhon kihívásainak, s akinek el kellett fogadnia a ráncait? Mindig ugyanaz az ember döntött ? Az számít vajon, hogy milyen csillagzat alatt születtünk, és mindig az a nap, óra , perc predesztinálja a cselekedeteinket? Vagy az állandóan változó testünk, sejtjeink, a megszerzett tudás és tapasztalatok miatt nem csak külsőleg leszünk mások? Egyáltalán: ugyanaz az ÉN vagyok , aki mindig voltam ????? Ugyanaz az az ember leheli ki a lelkét az élete végén, aki valaha előszőr sírt fel ???

PAVANE

Azt gondolom, hogy ez a muzsika olyan szép, hogy még azok is szerethetik, akik egyébként nem a komolyzene kedvelői. Különösen jó ötlet, hogy ezen a felvételen éppen a fordítottja történik a megszokottnak, nevezetesen remek festők képeivel "aláfesti" a zenét az ötlet gazdája. Gabriel Fauré művei közül nekem ez a legkedvesebb. Bármilyen hangulatban vagyok, mindig szívesen hallgatom. Annak ellenére,hogy minden taktusát áthatja egyfajta melankolia, levertség, életuntság, ami érthető, mert a zeneszerző különösen szerencsétlen sorsú volt. Életében nem becsülték a munkáit, a megélhetéséért sokat kellett dolgoznia és kűzdenie, majd élete vége felé elérte egyfajta Beethoveni sorscsapás. Utolsó tizenöt évében teljesen süketen élt és alkotott. Ez az a zene amelyért érdemes élni. Minden szépség benne található, ami csak fellelhető a földön. Sokféle feldolgozása létezik. Kórussal és anélkül, nagyzenekari és kamarazenekari, sőt, szólóhangszeres is. Csodálatosan hangzik például gitárral és fuvolával. Mindegyiket érdemes meghallgatni.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....14. "A HANG"

Szeretem a színvonalas vetélkedőket, ahol a zsűri tagok elfogulatlanul ítélkeznek. Ahol a közönség többnyire laikus ugyan, de ha zenéről van szó, akkor van "füle" meghallani a jobbakat. Ausztráliába is megérkezett a legújabb tehetségkutató, amely változást hozott-a már kissé unalmasnak tűnő- külsőségekben. A zsűri székeiben ülők nem láthatják a szereplőket, mert háttal ülnek. Egészen addig, míg el nem döntik, hogy tetszett-e nekik amit hallottak, avagy nem. Ha igen, akkor, de csak akkor, megfordulhatnak. Addig nem tudják a versenyző korát, nem láthatják a küllemét sem, amely , valljuk be, sokszor segített már a döntéshozatalban. Sajnos nem mindig a jobban teljesítő javára. A fenti videón egy vak leány énekel és a HANG láthatóan elbűvöl mindenkit. Később a látvány is. Fellépése előtt elmondta, hogy ezt a vetélkedőt szinte neki találták ki, mert nem szeretné, ha a vak lány iránti sajnálat és rokonszenv miatt tetszene az előadása. Reménykedem, hátha ősszel minket is megörvendeztetnek a műsorok szervezői "A HANG" tehetségesnél tehetségesebb fellépőivel !

SOROZAT FÜGGŐ.....

....lettem ???

Bizonyos értelemben igen.Azok a sorozatok ültetnek le rendszeresen a televizió elé, amelyek bizonyos értéket képviselnek.
Mint éppen a fent említett "Hegyi doktor". De említhetném a "Váratlan utazást", a "Drága doktor úr"-at, vagy éppen a legújabb "szerelmet" az " Everwood"-ot, és még sok
mást, a krimi világából is.
Hál'Istennek nem csak a szerelmi intrikák véget nem érő szappanoperái vannak műsoron.

Melyek azok az értékek ? Nézzük például a "Hegyi doktor"-t.
Kis hegyi falu a csodálatos , hófödte csúcsok közötti völgyben. Annyira szép, hogy már szinte mesebeli táj. A faluban egy eszményinek tűnő, összetartó lakó közösség. Az emberek, családok élik a mindennapjaikat. S, hogy mi ebben az érdekes, mikor ugyanolyan dolgok kavarják fel, hétről-hétre, a látszólag nyugalmas életet, mint bárhol máshol a világban, a valóságban ?
A film szereplői nagyon is élő-elevennek tűnnek,és remek színészek. Nem a celeb- világból valók, nem mű emberek, hanem hús-vér figurák.
Jók, rosszak, kicsik, nagyok, gazemberek is, megtévedtek is.Vannak barátságok és ellenségeskedések. Pletykálkodás is akad. Szerelem is. Szóval, mint az életben.
Mindig adódik valami ügy, amit meg kell oldani.
Az egyik titok a megoldásban rejlik. A film végére a jó elnyeri,....bár nem mindig, a jutalmát. Sokszor "csak" a lelki békéjét, vagy visszanyeri az egészségét.
A rossz pedig....nos, a rosszat legtöbbször jó útra térítik a többiek, vagy a lelkiismerete. Nem vetik ki maguk közül, csak a legelvetemültebbeket várja a hivatalos igazság szolgáltatás.
A helység lakói minden élethelyzetben, hétköznapokon és ünnepekkor is hordják a népviseletüket és együtt ünnepelnek.
Tulajdonképpen olyannyira ideális közösség, amely után korunkban, többnyire csak vágyakozhatunk.
Ahányszor csak megtalálom "őket" a képernyőn, szívesen nézem, pedig a történetek végkifejlete kiszámítható. Soha nincs meglepetés. Talán ez a másik titok, az állandóság, s az örök értékek védelmének ismétlődése.
Mondhatnám azt is, hogy ezek a filmek is egy kaptafára készülnek, mint a többi, de ez a kaptafa, nagyon is beleillik a "cipőmbe".
A tanulságaik miatt jó lenne ha a fiatalok is meg-meg néznék ezeket a sorozatokat, de tudom, ez már csak hiú remény.

TITANIC

Vajon mi az oka annak, hogy egy hajó elsüllyedése, 100 év eltelte után is, ennyire élénken foglalkoztatja a nagyvilág közvéleményét?
Ezen idő alatt számtalan mű keletkezett a legkülönfélébb műfajokban. Feldolgozták a történetet zeneszerzők, filmkészítők,láthatunk festményeket, szobrokat róla, olvashatunk újabb, s újabb történeteket a roncsról, s arról, hogy mi minden nyugszik a hullámsírban.
A technika jóvoltából már láthatjuk is a roncsot, s ami a berendezéséből maradt.

Riportok sokasága íródott az életben maradott áldozatokkal,később azok rokonaival.
Máig nem szűnt a hajómérnökök, mélytengeri kutatók, lélekbúvárok, kincskeresők érdeklődése.
Szeretjük felidézni a kor és helyszín hangulatát. Melbourne-ben van egy Titanic nevű vendéglátó hely, amelyben korhű ruhákban, a hajó éttermeinek eredeti berendezése között fogyaszthatja el vacsoráját a nagyérdemű, miközben filmet nézhet. Ki-ki a pénztárcájának megfelelő osztályt választhatja, mert van luxus étterem és másodosztályú is. Az étlapon ugyanazok az ételek szerepelnek, mint "akkor".
Hiába, szívesen borzongunk, de kényelmes karosszékben.
(Történetesen eme intézményt magyar ember hozta létre.)

Miért mindez ????

Jómagam is tűnődöm a válaszon, habár tudom, egyértelmű megfejtés nem létezik, hiszen ahányan, annyiféleképpen látjuk és értelmezzük ugyanazt az eseményt.

Az elsüllyedés okaként felsoroltak sem egyértelműek. Még mindig újabb és újabb elméletek,mérnöki, vagy egyéb tudományos magyarázatok, feltételezések s azok bizonyítékai kerülnek napvilágra, mondhatnám felszínre.

Azt gondolom, hogy a "főbűnös" az emberi természet sötétebb oldalán keresendő.
Szinte minden rossz fellelhető volt ebben a tragikus balesetben.
Kezdve a megalománián, de az önteltség, a hiúság, az önzés, a szociális érzéketlenség is, mind-mind felismerhető.
Természetesen a másik, a jó oldal is, ám a zord körülmények, a rettenet, a halálfélelem miatt jellemzően a rosszabbik volt túlsúlyban.

Van-e jelenünkre ható tanulság ?
Bizonyára. Ám a közelmúlt eseményei, pl. a Costa Concordia esete, nem ezt mutatja.
Nem tanulunk.
Ugyanazokat a hibákat követjük el, nemzetiségtől, helyrajzi meghatározástól függetlenül.
Nézzük csak végig az emberiség történelmét.

HÚSVÉTRA

Vidám, szép ünnepet kívánok Mindnyájatoknak !
Teli tálat, locsolókat,sok pihenést, kinek-kinek boldog együttlétet azokkal akiket szeret !
Egyéb híján ezzel a megzenésített verssel gondolok Rátok !

Szeretettel , Irén