2012. május 27., vasárnap
OLVASTAM EGY VERSET.......
Kovács András Ferenc : Erdélyi töredék.
Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S,nem látogatja többé fürge fénnyel -
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja : megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hős feltámadását ,
Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott -
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mártírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végitéletek
És elkendőzött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai -
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máriák,
Csak törmelék, balsors diribdarabja:
Nem vert hadak, csak súlyos vad paták ,
Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt -
Olyak leszünk: áldáshintő kezek ,
Hult semmiből pallost suhogtatók,
Levágott törzsek, népek,végtagok ,
Fejek fölött szentlélek vagy szekerce
Villantja szárnyát: megrepedt szemek ,
Redők, ruhák, gazdátlan glóriák
Halomba hányva, összevisszaságban -
Olyak leszünk mind: szétmálló művek ,
De zűrzavarban méltó rendre vallók -
Ki fejti meg hiányzó részeinket ,
Ki rakja össze, festi hű egésszé ,
Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri
Egy ismeretlen mester kézvonását ?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könnyezve olvasom ezt a verset. Nem csak azért mert gyönyörű és szívbe markoló, hanem azért is, mert igen sokat ügyködtem rajta, hogy szépen, soronként írjam ide be, de a gép újra meg újra megtréfál. Nem tudok rájönni, hogy miként kéne megjavítani :-(((
VálaszTörléstedd jegyzettömbe... vagy innen vedd ki, hátha:
VálaszTörlésKovács András Ferenc : Erdélyi töredék
Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel -
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja: megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hős föltámadását,
Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott -
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mártírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végítéletek
És elkendőzött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai -
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máriák,
Csak törmelék, balsors diribdarabja:
Nem vert hadak, csak súlyos vad paták,
Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt -
Olyak leszünk: áldáshintő kezek,
Hűlt semmiből pallost suhogtatók,
Levágott törzsek, népek, végtagok,
Fejek fölött szentlélek vagy szekerce
Villantja szárnyát: megrepedt szemek,
Redők, ruhák, gazdátlan glóriák
Halomba hányva, összevisszaságban -
Olyak leszünk mind: szétmálló művek,
De zűrzavarban méltó rendre vallók -
Ki fejti meg hiányzó részeinket,
Ki rakja össze, festi hű egésszé,
Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri
Egy ismeretlen mester kézvonását?
http://visegrad.typotex.hu/index.php?page=work&auth_id=49&work_id=312&tran_id=464
Oh Junik, ezer hála és köszönet !!! Pedig ha tudnád, mennyit vacakoltam vele és milyen szép cifrán gépeltem :-)))
TörlésMost már mindenki innen olvashatja, ám én még mindig nem tudom, hogy a gép miért babrál ki pont a gazdájával ????
Ugye, hogy nagyszerű vers?
De lám, a commentjeiteket és a válaszaimat nem mossa egybe.
VálaszTörlésTudod mi a legérdekesebb? Nekem tetszett az, hogy egybevolt mosva... :-))))
VálaszTörlésa neten nem hiszed el, mennyi mindenre rákereshetsz... tök bolond sorrendben a szavakat, vagy csak halvány emlékeket, és van olyan, hogy egész hamar, találsz is olyat, ami jó neked, sőt... olyat is, ami ezután lesz az. :-))
és ha kimásolod a tartalmat, a Windows beépített jegyzettömbjébe is másold bele, minden formázást eltűntet... Start menü/Kellékekben
:-))) Szívesen, szép a vers.
Majd négyszemközt elmondom ,hogy mi mindent nem értettem abból amit tanácsoltál. Nehogy rajtam mulasson a blog-világ :-)))
Törlés