HÚSVÉTRA KÉSZÜLŐDVÉN......

......és blogokat olvasva eszembe jutott egy hajdanvolt ünnep, s az a "bizonyos" sonka.

Akkor történt, amikor Ausztriában várakoztunk az Ausztráliába jutásra. Abba a másfél esztendőbe beleesett egy Húsvét is.
A kicsi faluban ahol éltünk, az Őrség ausztriai részén, volt egy virágbolt. Annak tulajdonosa volt egy vénlegény, ki nem régen veszítette el az édesanyját, aki nagyon magához kötötte egyszem fiacskáját.
Ez a legény, akinek a legénytoll már kopóban volt az ajka felett, bánatában nem érzékelte, hogy ünnepnap van és Nagyszombaton is kinyitotta az üzletét, ahol,akkortájt történetesen én voltam a segéd.
Mit volt mit tenni, kellett a kenyérre-sonkára való és zokszó nélkül indultam munkába.Férjem aznap nem dolgozott és iskola sem lévén,ketten is otthon maradhattak. Így bátran feltettem a sonkát főzni, és meghagytam, hogy pontosan mikor kell levenni a fazekat a tűzről.
Jöttek a vevők, jövögettek, kötözgettük a virágcsokrokat, amikor egyszercsak megszólalt a falu templomának a harangja és a boltos fejében egyszeribe világosság gyúlt. Rájött, hogy milyen nap is van és hogy ő, mint gaz kapitalista, engem ma is dolgoztat.
Nyomban kiadta a parancsot, hogy induljak hazafelé ünnepelni, fájdalomdíj gyanánt pedig egy hatalmas virágcsokorral jutalmazott.
Boldogan ballagtam hazafelé, de valami bizonytalan nyugtalanság érzet sietésre ösztökélt.
Beléptem az ajtón, a tűzhelyhez siettem, ahol még mindig égett a gáz, holott a kiadott terminus már régen letelt, kedveseim pedig jóízűen szundikáltak. Abban az utolsó pillanatban oltottam el a tüzet, amikor már egy csepp víz sem maradt az edényben, már sült a főttsonka.
Szerencsére nem égett meg, viszont olyan finom lett, aminél jobbat azóta sem ettem.
Így teremtődnek nálunk a hagyományos családi receptek.

Ezzel a történettel kívánok lélekemelően Boldog Húsvéti Ünnepeket Mindnyájatoknak, sok szeretettel !!!