A SONKÁBA FOJTOTT ÖRÖMRŐL....

.........ÉS MÉG EGYEBEKRŐL :-)

A borba fojtott bánat ellentettje a fent említett sonkába fojtott öröm.
Történt ugyanis, hogy egy aprócska műtét kapcsán felmerült egy esetleges rossz vizsgálati eredmény lehetősége. Ám a bejegyzés címével már sejteni engedtem a boldog végkifejletet.
Egyik drága gyermekem elkísért az orvoshoz, hogy alkalomadtán legyen kinek a vállain kisírnom magam, vagy akár együtt is örvendezhetünk. Nos ez utóbbi bekövetkezte után, némiképpen felszabadulván, és a bő egyhónapos izgalmak levezetéseképpen, mentünk meglátogatni a "Sonkaarcok" nevű, nemrégiben nyilt vendéglátóipari egységet. Ez itt ugyan nem a reklám helye, de nagyon jó volt. Az érthető euforikus hangulatot leszámítva is kellemesen rusztikusnak találtuk a helyet,kíváló kiszolgálással és finom katalán sonka és felvágott kóstolóval, bodzás limonádéval.

Este, teljesen gyanútlanúl, elkezdtem nézni a "Zongoralecke" című filmet ("The Piano")
Nagyon hamar kiderült számomra két dolog, melyekből az egyik az örömteli. Megtaláltam annak a zenének a forrását, amelyet évek óta kerestem, de nem leltem, s ami elbűvölt bárahányszor hallottam. A másik az volt, hogy én ezt a filmet nem nézem végig.Nem, mert annyira felzaklatott és olyan sok ellentétes érzést váltott ki, hogy sok volt egy napra, az előbbiekben említett felszabadult örömmel és a még nem említett influenzával együtt.

Inkább úgy döntöttem, hogy megkeresem a You Tube-on a filmzenét és beillesztem ide, Mindnyájatok, no és a saját örömömre.
Sajnos nem sikerült, mert amint láttam-hallottam, a csatornán szerepelhet, hallgatható, de le nem tölthető. Nekem legalább nem sikerült.

A komponista neve Michael Nyman.
Ezekután addig-addig hallgattam a muzsikáját, többféle feldolgozásban, mig háborgó lelkem meg nem nyugodott.