ADVENT

Várakozunk és közben készülődünk. Erről beszélünk és írunk. Ez "a várakozás" még azt is megérinti aki egyébként, úgymond, nem vallásos. Mindnyájunknak vannak emlékei. Vannak akiknek kellemesen szívet melengetőek,és vannak akiknek boldogtalanok.
Mindkét eset jó ok arra, hogy szép ünnepre készüljünk.

Csodálatos dolog várakozni. Megkockáztatom, sokszor jobb, mint a beteljesülés.
Először is jóval hosszabb ideig tart, mint az amire készülünk, ezért talán több örömet is okoz. Közben rengeteg eseményt felidézünk a múltunkból. Lelkünk találkozik elhunyt szeretteinkkel.
Ha meghitt ünnepekre emlékszünk, igyekszünk szüleink nyomdokaiba lépni.
Ha szomorkás a felidézése,akkor szebbet, jobbat, bőségesebbet, bensőségesebbet szeretnénk varázsolni.

Közhely, hogy minden rosszban van valami jó, de mint a közhelyek általában, ez is igaz. Az úgynevezett gazdasági válság segít visszaidézni, sőt, megvalósítani hajdanvolt karácsonyokat.Amikor nem az volt a legfontosabb, hogy minél drágább és nagyobb legyen az ajándék, a vacsora menü.
Amikor egy kézzel faragott, gyúrt, sütött, befőzött ajándék még nagy becsben volt.
Megtörténhet, hogy az az ajándéktárgy, amelyet heteken át készítettünk, az ünnepnapok után egy polc hátsórészén fog porosodni. Ám míg dolgoztunk rajta sok szép gondolattal gazdagodott a lelkünk. Valamit talán a megajándékozott is megérez belőle, még ha nem is sikerült eltalálni az izlését.

A ködös, misztikus, esetleg havas táj is segít a ráhangolódásban. A tompa, finom neszek,a halk muzsikaszó.

Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink, nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Akkor nem fogunk csalódni, ha a várakozás izgalma nem ízzik magasabb hőfokon, mint az ünnep fényei.