Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....8.

Ausztráliában ennünk is kellett. Ez most bizonyára komikusan hangzik, hiszen enni mindig és mindenhol kell.

Nem volt ez olyan mulatságos, mint gondolnád kedves olvasó, mert a bőség országában, egy európai , azon is belül magyar gyomorral megáldott lény, nagyon sok megalkuvásra kényszerült. Az sem ártott, ha elég leleményes volt. De erről majd később.

A birkák országában (és itt most ne a pejorativ jelentésére gondoljatok, hanem a négylábú változatra) természetesen sok a birka. Így ez nem igaz, mert rengeteg, mondhatnám számtalan birka él és legelészik mindenfelé. Városokon kívűl és városokon belül is. A gyanútlan utazó nézelődik a "világ legnagyobb falujának" is nevezett Melbourne városában, és egyszercsak egy - mikor nem is számítana rá- farmot talál. Lovakkal, birkákkal, lovasokkal, birkarágta füvetlen dombokkal.
Ahol ennyi a birka ott elengedhetetlen, hogy birkahús is legyen. Van is. Bizony, mindenhol. A szagával egyetemben.
Ausztrália lakosságának fő húsforrása volt a "hőskorban", és maradt a mai napig.
A megátalkodott pesti viszont tejfölös paprikás csirkére vágyik, galuskával, uborkasalátával.
Sok évtizeddel ezelőtt egy magyar család tejfeldolgozó üzemet létesített és ők kezdtek el tejfölt is készíteni. Mikor mi megjelentünk a Dél-csillaga alatt, már lehetett tejfölt kapni, de a magyarokon kívűl, senki nem tudta mire való.
Egyszer az első munkahelyemre , egy üzembe, ebéd gyanánt tejfölt vittem. Munkatársaim gyanakodva nézték ,vajon mi lehet az a furcsa fehérség, majd rövid tusakodás után kóstolót kértek. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit esznek.
Nem csak a tejföl volt különlegesség az átlag ausztrálnak, ide sorolhattuk a karalábét, a zellergumót, azt is ha nagyobb mennyiségű paprikát vettünk lecsónak, az őrölt pirospaprikát, a szaloncukrot, a finom cukrászsüteményt, a fokhagymás kolbászt és általában a fokhagymát... és sorolhatnám napestig.
Juhtúró sem volt. Ha kőrözöttre vágytunk krémsajtot vettem és márványsajttal tettem csípősebbé az ízét. Később egy- szintén magyar -familia fűszerek gyártásába kezdett, és lett őrölt paprika is. Igaz a színe kissé halovány volt, de paprika helyett :-) jó volt.
Így történt, hogy teltek-múltak az évek és egyszercsak természetes szereplővé vált az előbb említett paprikás csirke a magyarok asztalán, sőt megkedvelték az Ozik is.
(folyt.köv.)

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....7.

Nyugdíjasok és gyengébb idegzetüek hamarabb abbahagyhatják az olvasást.


A fenti, nem túl szívderítő bejátszásnak, főként az eleje vonatkozik az alant következő következésekhez.Ráadásul azt is bizonyítja, hogy még a csapból is, pardon a IHM-ből is, mi nyugdíjasok "folyunk".

Szomorú szívvel veszem tudomásul, hogy társadalmunk (most még itthon járok a történetben) haszontalan, felesleges és költséges tagjává váltam. Ráadásul túl nagy helyet foglalok el a fiatalabb korosztály elől. Anyagilag szintúgy, mint fizikai terjedelmemben.
Nincs nap, hogy arról ne polemizálna valamelyik hivatalos, hivatásos, félhivatalos és hivataltalan fórum, hogy mi nyugdíjasok, mekkora teher is vagyunk hazánk vállán.
Legutóbb, puszta véletlenségből, mert szándékosan ilyen nem történhet velem, a rádiós csatornákon barangolva, odatévedtem egy reggeli néphülyítő rádióműsorra.
Hazánk ügyeletes és mindenes nélkülözhetetlenje böfögte röhincsélve, félálmos képembe, hogy a vasárnapi, össznépi kulináris rendezvényen milyen gosztustalanul viselkedtem. Én és még sok idősödő, nyugdíjas társam.( valóban ott voltam, de honnan tudta???) Ő, a szegény elnyomott ifjú, nem fért oda a pultokhoz, mert a nyuggerek, ahogy kedvesen becéznek minket, elsodorták őt , s mire átkűzdötte magát éhes és mohó tömegünkön, már mindent felfaltunk.Ezenkívül még az is kérdés számára, hogy az amúgy valóban túlméretezett belépődíjat, vajon miből tudta ennyi öreg kifizetni.
Valahol azt olvastam, hogy eléggé el-nem ítélhető módon, rendszeresen megpróbálunk elsőként felszállni a járművekre, és ha ez sikerül is, nem átallunk leülni. Sőt, továbbmegyek,közülünk a főgonoszok, az éhenhalást elhalasztandó egy későbbi időre, még néhány munkahelyet is elfoglalnak.
Egyszóval, imígyen becsüli meg az ifjabb nemzedék a háború utáni Magyarországot romjaiból feltámasztókat,az évtizedekig kis fizetésekért robotolókat,a kicsit később születetteket akik sok gyermeket neveltek. A fiatalok úgy gondolják, hogy ők tartanak el minket.(Természetesen van kivétel is) Figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy fizettünk nyugdíjjárulékot. Meg még sokminden egyebet is, de az nem tartozik a témához.
Mára kiderült, hogy az a befizetett pézecske csiribi-csiribá, eltünt, és hamarosan nem lesz miből kifizetni az általunk dőzsölésre szánt havi apanázst.

Mielőtt nagyon ideges leszek, el is távolodom itthonról gondolatban ,és megyek, mendegélek, mignem elérek az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túlra.
Olvasom, hogy Ausztrália hasonló gondokkal kűzd, nevezetesen társadalma öregszik, és felrémlett az a szörnyű jövő, hogy kb. 40 év múlva megnégyszereződhet az időskorú gondozásra szorulók száma.Egészen pontosan 3,06 milliónyi nyugdíjas lesz akkorra.(lakóinak száma ma kb. 21 millió, csak hogy éreztessem az arányokat)
Nosza , összedugták hamarjában az okosok a fejüket, tenni kell valamit izibe, nem lehet megvárni amig ez bekövetkezik.
Létrehoztak egy bizottságot, amely a lehetőségekhez mérhető hatékonyságot vizsgálja.
Arra a következtetésre jutottak, hogy máris el kell kezdeni a jelenlegi nyugdíjrendszer felülvizsgálatát és átalakítását.
Olyan, pontokba szedett, javaslatokat tárt eme bizottság máris a közvélemény és a hivatalosságok felé, amely mindenkinek megfelelt. Elfogadta a kormány, az ellenzék és az egészségügyi és jóléti szervezetek prominensei is.
A végleges, vitafórumokra bocsájtható tervezet ez év júniusára várhatóan elkészül.
Részletekkel most nem szolgálok. Más társadalom, más történelmi háttér,más gazdasági helyzet, más anyagi körülmények. Nem lehet összehasonlítani a miénkkel.

Ám a társadalom gondoskodási szándéka, a megoldás keresésének gyorsasága, a jószándékú közvéleménykutatás akarata eltanulható és követhető példa.