JÓ SZÍVVEL......

.....ajánlom a: http://etelreformer.blogspot.hu/ című blogot, amely nem a klasszikus értelemben ismert internetes naplóforma.
Nem kívánja a kommentelést. Egyszerűen csak közli velünk a sokszor meglepő, sokkoló felismeréseit vagy tanulmányait, új felfedezéseit.
A legkevesebb, hogy elgondolkodunk rajtuk.
Hogy mennyit akarunk elhinni, hasznosítani belőlük, az teljességgel a mi dolgunk. Nincs kényszerítő erő,....bár néha mintha mégis, ám az belűlről fakad.

Olvassátok és hasznosítsátok :-)))

HULL A HÓ ÉS HÓZIK......

ZIK, ZIK, ZIK !!!!!

Amint látható, nálam is volt igazi hóesés, melyet lefényképeztem, bár csak a telefonnal, és most közkinccsé bocsájtom szeretettel :-))))
Innen is küldöm Stali segítségéért a köszönetemet :-)))
Nem olyan szép kép mint a tieitek, de, habár kicsi is, meg savanyú is, viszont az enyém !

TIGRIS! TIGRIS! ÉJSZAKÁNK ERDEJÉBEN SÁRGA LÁNG......

Moziban voltam.
Ez önmagában még nem közlésre érdemes. De....
Olyan filmet láttam, amely megérdemel egy "misét".
"PI ÉLETE", ez a film címe. Ha azt mondom, hogy lenyűgöző, akkor nem mondtam sokat és nem túloztam. Elkezdődött a film és megálltak a kezek a levegőben, érintetlen maradt a kukorica és a cola, megszünt a rágcsálás, szétváltak a szerelmesek, csak a kezek fonódtak szorosabbra.
" Hang megszakad, lélegzet megszegik"....és észre sem vesszük, hogy immáron 127 perce ülünk döbbenten.
A film, laikus számára, hibátlan. Tudtam, hogy sok benne az animáció, de leleplezhetetlenek a trükkök, minden valóságosnak tűnik. Sokminden, és sok mindenki hiányzott a történetből és a filmkockákról,akik és amelyek valójában nem hiányoztak, viszont minden benne volt, amit mostanában erősen nélkülöz az igényes néző.
Nehéz eldönteni a film műfaját. Tragédia? Hiszen időnként jókat mulat a közönség. Ám mégsem komédia.....Sőt.
Különleges élményt nyújt, mert minden remek benne. A hang, a látvány, a szereplők, mind-mind tökéletes.
S amikor azt hiszi a nagyérdemű, hogy már mindent tud a főhősről és a vele történtekről, akkor jön még egy hatalmas meglepetés.
Napokig elkísért és kísértett gondolataimban Pi élete.

Ennél többet nem árulok el, de remélem, hogy sikerült az érdeklődéseteket felcsigázni !

MONTSALVAT

Egyik legkedvesebb helyünk (volt) Melbourne-ben.
Ahogyan a kisfilmben is látható, számtalan nemzet, különböző rendezvényeinek a helyszíne. De, mint alant olvasható, alkalmas hely a csöndes elmélyülésre is.
A hely és az épületek története, röviden, a következő:

1893-ban Justus Jörgensen néven született Melbourne egyik kerületében a megálmodója és kivitelezője.A norvég származású fiatalember ,felcseperedvén, építészetet és belső építészetet tanult.A diplomája szerint pedig építész lett.
Később festő iskolába iratkozott. A tájképeit gyakorta a- máig is festői- Eltham kerület ihlette.
1924-ben megnősült. Felesége akkor még orvos növendék volt, Justus pedig egy művészi-baráti közösség tagja.
Közös elhatározással Európába utaztak, ahol a feleség elvégezte orvosi tanulmányait, Justus és a művészek a "nagy mesterek" tanulmányozásába mélyedtek.
A londoni Tate Gallery után Párizsban, a Louvre képeinek másolása közben ismerkedtek az impresszionisták technikájával. Majd Spanyolországi tanulmányút következett.
Később Egyiptomba is eljutottak, de itt meg is szakadt a boldog és hasznos vándorlás, mert a feleség súlyosan megbetegedett.
Visszatértek hát Melbournebe, ahol is vaksággal járó bénulásos betegséget diagnosztizáltak.Lil, a feleség, nem tudott dolgozni,Jörgensen tanított és festett.
A tragédia viszont elmaradt, olyannyira, hogy Lil lassan felépült és ,altató orvosként, dolgozni kezdett.
1934-ben vásároltak földet Eltham-ben, ahol a művész- barátokkal és tanítványokkal megépítették Melbourne első művészeti stúdióját. Előszőr csak kisebb épületeket, majd felépült a Great Hall (nagy terem),s sorban a többi, a műhelyek a medence, a kápolna.
Justus Franciaországban lerajzolta a neki tetsző épületeket és valószínű, hogy a mintát onnan hozta. Az épületegyüttes gótikus stílusú, egy dombon áll. Az építkezéshez szükséges kövek jórészét helyben termelték ki.

Mi előszőr egy magyar zongoraművész hangversenyén ismerkedtünk meg a Montsalvat-tal, és mondhatom, szerelem volt első látásra. Később a legkülönfélébb műfajú rendezvény látogatóiként, nemegyszer ültünk a "Nagyteremben", vagy a kápolnában ünnepeken. Vasárnap délutánonként elmentünk barátokkal, vagy csak úgy, egy kávé és egy szelet sütemény kedvéért. Hallgattunk komoly, vagy jazz muzsikát, nézegettük a hangszerkészítő műhelyben a hegedű készítést, vagy az ékszerészek munkáit,a képkiállításokat. Sétálgattunk a parkban, amely egy temető mellett terül el,s ahol nyugszik Justus és Lil Jörgensen is. S a szellemük a mai napig ott lebeg, és mindig van utánpótlás, hiszen 162-egynehány nemzet gyermekei keresik az enyhületet a honvágyukra, vagy csak egészen egyszerűen élvezik a környezet és a művészek nyújtotta csodákat.

BOLDOG ÚJ ÉVET !!!!

Boldog Új Esztendőt kívánok jó egészségben, s hozzá sikeres megvalósítását a terveiteknek és álmaitoknak!

Szeretettel:

Irén

KARÁCSONYI HANGULAT

Vártam-vártam,s nem jött. Már rég készítgetem az ajándékokat, kedvvel és szeretettel, de ez nem az az érzés volt amit vártam.
Nem tudtam mit kellene tennem, hogy időben megérkezzen. Hó is esett , az Advent is eljött.Szép koszorúm is lett, gyertyák is gyulladtak rajta, s mégsem............... Ám az a kis többlet, ami csak szóban kicsi, a lélekben hatalmasra nőhet, az csak ma lepett meg, váratlanul.

Ültem a héven, bámultam a ködös szürkeséget, és egyszerre megéreztem. Nem kellett hozzá csak egy kétméteres fenyőfa, mellyel az egyik megállóban felszállt a tulajdonosa.
Eleinte nem is láttam, hogy honnan árad felém a karácsonyi-illattal a HANGULAT.

Csak ennyi kellett, s megérkezett hozzám is. De ez még nem minden, mert eljött a fenti muzsikával az illat után a hangja is, s most melengetem, és vigyázok a fényére, illatára, dallamaira, ízére.

Ezennel továbbküldöm Nektek a jókívánságaimmal.

Boldog,áhitatos, békességesen szép napokat kívánok, sok szeretettel !!!!!

ADVENT

Várakozunk és közben készülődünk. Erről beszélünk és írunk. Ez "a várakozás" még azt is megérinti aki egyébként, úgymond, nem vallásos. Mindnyájunknak vannak emlékei. Vannak akiknek kellemesen szívet melengetőek,és vannak akiknek boldogtalanok.
Mindkét eset jó ok arra, hogy szép ünnepre készüljünk.

Csodálatos dolog várakozni. Megkockáztatom, sokszor jobb, mint a beteljesülés.
Először is jóval hosszabb ideig tart, mint az amire készülünk, ezért talán több örömet is okoz. Közben rengeteg eseményt felidézünk a múltunkból. Lelkünk találkozik elhunyt szeretteinkkel.
Ha meghitt ünnepekre emlékszünk, igyekszünk szüleink nyomdokaiba lépni.
Ha szomorkás a felidézése,akkor szebbet, jobbat, bőségesebbet, bensőségesebbet szeretnénk varázsolni.

Közhely, hogy minden rosszban van valami jó, de mint a közhelyek általában, ez is igaz. Az úgynevezett gazdasági válság segít visszaidézni, sőt, megvalósítani hajdanvolt karácsonyokat.Amikor nem az volt a legfontosabb, hogy minél drágább és nagyobb legyen az ajándék, a vacsora menü.
Amikor egy kézzel faragott, gyúrt, sütött, befőzött ajándék még nagy becsben volt.
Megtörténhet, hogy az az ajándéktárgy, amelyet heteken át készítettünk, az ünnepnapok után egy polc hátsórészén fog porosodni. Ám míg dolgoztunk rajta sok szép gondolattal gazdagodott a lelkünk. Valamit talán a megajándékozott is megérez belőle, még ha nem is sikerült eltalálni az izlését.

A ködös, misztikus, esetleg havas táj is segít a ráhangolódásban. A tompa, finom neszek,a halk muzsikaszó.

Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink, nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Akkor nem fogunk csalódni, ha a várakozás izgalma nem ízzik magasabb hőfokon, mint az ünnep fényei.