HÚSVÉTRA

AZ ISTEN FÁJA


Házak mögött kertek alatt
az Isten fája itt maradt
vadul feledve mozdulatlan
hol véget ér e földi katlan
s megterem az örök élet
idéz teremtő szép igéket

Ontja gyümölcsét szótlanul
az édesség s a földre hull
s bolyong semerre számolatlan
az Emberfia jóllakatlan
se hall se lát s a víg szüret
helyett keservét leli meg

Teremj elébe gondolat
házak mögött kertek alatt
töviskarokkal moccanatlan
ízesre váró mozzanatban
ki elköszön majd visszatér
ízlelje nyelvén mit beszél

Kovács Árpád verse

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl.....12. .

Az lett !!!!


Alcím : Hogyan alkoholizál(tunk)nak Ausztráliában ?

Az Átlag-Ozi sörissza. Ez a földrész valóságos paradicsoma a sör kedvelőinek.
Így azután Életem-párja is úgy érezhette, hogy az édenbe érkezett.
A fent említett ÁO ,egyes rosszmájúak szerint, begörbült kezekkel születik.Az újszülöttnek csak belé kell helyezni a balkezébe a cigarettát, jobbkezébe pedig a sörösdobozt , és már majdnem készen is van a Homo Australians. A későbbiekben még rákerül a vietnámi papucs és a dugós-kalap.(esetleg valamilyen egyenruha, de ez már egy másik témakörhöz tartozik) Kéne még egy harmadik kéz is, mellyel a kolbász sütögetésénél a villát tartja. Sajnálatos, de nincsen neki, így időnként valamelyik relikviát le kell tennie , habár csak rövid időre.
Ezek azonban csak csúnya sztereotipiák, ne is figyeljünk rájuk.
Ausztrál hon "földi-paradicsom" létét az is igazolni látszik, hogy aki vezet az ihat. Szomorú tény, hogy nem annyit, amennyit szeretne. A véralkohol szint nem haladhatja meg a 0.05-ös szintet. Ebből azután különféle gondok következnek:
1. Mennyi az annyi ?
2. Miből mennyi az annyi ?
3. Mivel állapítható meg az elégséges, illetve túlságos?
4. Minekutánna ki vezessen???
5. Hol szabad, és hol nem, elfogyasztani a pont annyit, amennyit??

Máris válaszolok.

1. Pontosan meghatározták a mennyiségeket. Ami áll: bizonyos adag sörből, vagy bizonyos pohárnyi borból, avagy nagyon kevés tömény szeszes italból. 2.Igen ám, de ezekből a mennyiségi meghatározásokból újabb sarkalatos kérdések következnek. Mekkora legyen az a pohár?
Mennyi idő teljen el, míg újra töltekezhetünk baj nékül ?
3. Jött is segítség a technika képében. Lehet vásárolni apró, zsebben, retikülben hordozható készülékeket, melyekbe ha belé lehel az ember (fia-lánya),elszineződéssel jelzi, hogyan tovább.
Rosszabb esetben ennek a masinának a nagyobb változatába kell erőteljesen belefújni, de a másik végét egy egyenruhás közeg tartja.Ezt elkerülendő,ha már messziről látjuk ( már amennyiben egyáltalán látunk még)a piros-kék villódzást, a főutak helyett ajánlatos a kertek alatt közlekedni. Ez sem mindíg jó ötlet, mert a police most nem ivott,józan és ismeri az elkerülő utakat. Többnyire, az éj leple alatt, ott is lesben áll.
4. Jó megoldás, ha a feleség ,társ, párom, élettárs, fiam-lányom, barát (megfelelő személy kiválasztandó) nem iszik, csak fuvaroz.
5. Közterületen, utcán, játszótéren, üzletekben tilos. Otthon, kertben, tengerparton,pihenő parkokban, kocsmákban, vendéglátó helyeken, közösségi házakban szabad.

Italt az erre kijelölt "Bottle Shop"-okban lehet vásárolni. Dobozban, barna papírzacskóban, vagy szatyorban, táskában kell szállítani. Tehát, ha az utcán, tereken gyanús egyéneket látunk, akik sűrűn emelnek a szájukhoz egy barna papírzacskót, biztosak lehetünk benne, hogy nem tejet isznak kiflivel.
Egyszer, egy sidney-i kiránduláskor, üldögéltünk egy csodás parkban, s volt egy doboz sörünk, az előírásnak megfelelő stanicliban. Úgy ittuk meg, olyan félelemmel vegyes érzésekkel, mint két diák, aki tudja, hogy tilosban jár. Közben csodáltuk az egyik öböl szépségeit. Azóta sem leltem meg "annak" a sörnek az ízét.

Nemsokkal ezután szilveszter napja jött. A terv az utcákon kószálás, tömeg-hangulat megízlelése, operaház körüli tüzijáték nézése volt.

Ahhoz, hogy teljes valójában átélhessük "az utca embere szilveszterezik" érzést, innivaló is kellett. Volt is egy üveg jófajta, olasz habzóborunk, melyet éjfélre tartogattunk. De jött a kérdés, hogy az év utolsó napján, éjjelén, szabad-e???
Valószínű, hogy mi voltunk az egyetlen társaság, akik zacskóból pezsgőztek azon az éjszakán, pedig a rendőrök ott kőröztek a tömegben, de senkit nem büntettek meg.

Azt nem tapasztaltam, csak hallottam, hogy ha az angol származék ausztrál iszik, akkor verekedős lesz. Mi többnyire magyarok társaságában alkoholizáltunk.

Az utakon mindenhol, óriási reklám felületeken, véres autóbalesetek nagyon valóságosnak tűnő képeivel próbálják megértetni, hogy mi lehet a következménye ha "iszik és vezet".

If you drink and drive,than you're a bloody idiot !!!!!

Fenti mondat országszerte hatalmas táblákon látható. A jelentése: ha iszol és vezetsz, te egy véres hülye vagy. Magyarul ezt nem igy mondanánk, de Ausztráliában a legsúlyosabb szidalmazást jelenti.

Verdi : Requiem

Dies Irae

Egy Gregor Józsefről szóló emlékműsorban megszólaltatták Verdi Requiemjének egy részletét .
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a mű gyermekkorom óta a legkedveltebbek közül való.
10 év körüli lehettem, amikor először hallottam az Operában, olasz szólistákkal, olasz zenekarral és karmesterrel. Máig feledhetetlen élmény volt.
Édesapám odaadó és örök szerelmét az operák és a komolyzene iránt, igyekezett gyermekeibe is beleplántálni. Nem volt nehéz dolga, mert húgommal, szinte a zenében éltünk,nőttünk fel, mivel énektanárként a magán énekóráit otthon tartotta. Kicsi volt a lakásunk, ilyenkor csöndes játékra szinte csak a hatalmas zongora alatt volt hely. A babaszoba rendezgetése közben, szinte észrevétlenül "másztak" a fülünkbe a legszebb dallamok.
Egyszer az a csodásnak tűnő ötletem támadt, hogy gyújtsunk gyertyát a skatulyákból épített bababútorok asztalkáján. Én, s a zongora is megúszta a kalandot, mert Édesapa időben észrevette. Különben is, mint afféle igazi, jó pedagógus, szinte átlátott rajtunk, s a legkisebb turpisságot is felfedezte. Ám ez más irányba vinné a történetet, térjünk vissza hát Verdi remekművére.
Ha azt mondom: requiem, mindenkinek a gyászmise, gyászszertartás jut eszébe.
Verdi műve egyedülállóan különleges, mert magában hordozza ugyan az elmúlástól való félelmet, ám felvillantja a az örök élet reményét is.
Olyan mint ez a mostani tél, a maga vigasztalhatatlan zordságával, sötétségével, hidegével, de letakarva a finom, puha, halkan hulló, fehér hólepellel.

Lamberto Gardelli, az olasz származású világhírű karmester szavai szerint:
"Verdi Requiemjének csodálatos felszabadító ereje van. Számomra ez az élet himnusza, nem a halálé. Verdi szerette az embereket és az életet, a Requiemben segítséget kínált az emberiségnek. "

Valóban, ez egy olyan gyászoratórium, ami az Istent és az életet dicsőiti.
Nehéz egyetlen részletet kiragadni belőle, hogy a szépségét, megrendítő, elementáris hatását érzékeltessem. Talán a "Dies Irae" a legalkalmasabb erre.
A dies irae jelentése (dies irae, dies ille) : Ama végső harag napja. Utolsó ítélet.
Velőkig ható,szinte hátborzongató, dübörgő zene, mégsem az elmúlás borzalmát fejezi ki, hanem a megújulás ígéretét.Lassan, csendesen vigasztaló zsongássá szelidül.

Egyszer a Melbournei Magyar Központban azt a feladatot kaptam, hogy rendezzek egy emlékműsort 1956 emlékezetére és tiszteletére.
Azt a megoldást választottam, hogy ott élő, 1956 után kivándorolt magyar embereket szólaltattam meg, és ők mondták el az emlékeiket a harcokról, érzéseikről. Ezt filmre vettük. Korabeli filmrészleteket és fényképeket vágtunk egy-egy riport közé.
Természetesen zenei aláfestés is kellett, olyan, ami a forradalom nagyszerűségét, szomorúságát, bukását, de a megújulás reményét is kifejezi. Verdi Requiemjénél nagyszerűbbet nem is találhattam volna. Maga a film fekete-fehér volt, és a Dies Irae-vel indult. Majd elhangzottak a beszélgetések, a köztük látható megrendítő eredeti filmkockákkal,romokkal,gyásszal,ágyúlövésekkel, halállal.
Ám a végén újra felzendült a kórus, de most már diadalmasan, és lassan beúszott a képbe a szinesedő, újjáépült Budapest látképe, helikopterről, felülnézetben.
Ugyanaz a részlet a műből, mégis egészen más hatást kiváltva.

ESKÜ

" Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, Te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek ! "

(Karinthy Frigyes: Mennyei riport)