Kéretik nem kikacagni !!!!

Ez itt egy fotó, melyet enkezemmel követtem el, majd felügyetlenkedtem ide nektek okulásul, hogy milyet nem szabad közszemlére tenni.
Azért egy ici-pici büszkeség mégis lakozik a szűmben, ugyanis ez az ELSŐ !
Teljes megértésetekért esedezem és ígérem, hogy legközelebb szebbel jutalmazlak Benneteket :-)))

45 esztendő

Jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, holtomiglan......

Az emberi hülyeség végtelen.......

....és azon is túl, nagy darabokban lóg a világűrben. Ezt akár idézőjelbe is tehettem volna, mert hajdanvolt matematika tanáromtól származik. Az igaz ugyan, hogy nem kifejezetten arra a jelenségre értette amelyről szólni kívánok, de azt most már fedje a feledés homálya.
Amiről szólnék az egy furcsa viselkedésmód, melyet csak a tapasztalt lélekbúvárok tudnak megmagyarázni.
Arról lenne szó, hogy miért kattannak rá,egyébként értelmesnek tűnő emberek, a különböző akciókra, és kiemelten arról, hogy miért tülekednek egy-egy nyitási akciónál.
A Kossuth-rádióban hallottam ma reggel egy különösen eszement eseményről, gondolom emlékeztek a "talicskás" őrületre.
Erről azután eszembe jutott, hogy minap Agárdon megnyílt egy új (csak ott új)szupermarket. Nyitási ajándékként valami műanyag dobozkát kaptak azok akiknek jutott. Nos, ezért a filléres vacakért álltak sorba és tiporták egymást az emberek.
Ha azt hinnénk, hogy a nálunk jobb módú országok lakosai másképpen viselkednek, akkor tévedünk.
Ausztráliában, ezen belül Melbourne-ben, van egy nagyon elegáns és drága áruház, a Myer,ahol gyakran van kiárusítás. Ilyenkor a gazdag emberek, főként nők, magukból kivetkőzve ölik egymást a bejutásért, néhány dollár megtakarítás lehetősége miatt.
De , hogy ne ostorozzak csak másokat, elmesélem a saját esetemet. Ez ugyan nem nyitási akciós, de nagyon jellemző.
Először jártam életemben nem szocialista országban, amikor vagy harminc évvel ezelőtt Melbourne-ben voltam látogatóban. Akkor még híre-hamva sem volt itthon a bevásárló központoknak, ott láttam először. Bevallom káprázott a szemem és egyik ámulatból estem a másikba. Olyan árubőséget, mint ott, én még sohasem láttam.
Ami a leges-legizgalmasabbnak tűnt, az volt, hogy felfedeztem, az egyik kijáratnál kicsi dobozokban valódi almalevet osztogattak "ingyen". Elfogott valami lázas kapzsiság,s mivel több ki és bejárat volt, rávettem Édesanyámat, hogy mindegyikhez többször is menjünk , s mindketten kapjunk a gyümölcsléből.
Anyám csendesen somolygott, de részt vett az én "magán akciómban" , melynek eredménye többtucatnyi almalé volt. Hazavittük, és azt mondta, most addig iszod, míg el nem fogy.
Hosszú időnek kellett eltelnie mire újra megszerettem ezt a nedűt.

Én már csak kacagni tudok :-)))

Nem kertet építünk, hanem renoválunk. Lépcsőt, ablakot , ajtót. Festünk, mázolunk.
Nagyon nehezen élem meg.
Kosz van és rendetlenség . Nagyon lassan haladunk.Bár úgy lenne mint a fenti filmben. A hab a tortán: a nemvárt nehézség.
Abból is jut.
És ne mondja senki, hogy majd bezzeg ha kész lesz, akkor milyen jó lesz neked. Mert most van most , és most nem jó nekem.
Szusszanásnyi,ebédutáni pihenőben láttam egy kertépítős műsort.Nem köntörfalaztak. Elhangzott az alábbi bölcsesség amely jól illik a jelen állapotunkhoz:

"Először sokkal rosszabb lesz, mint eddig volt, addig, míg egy kicsit is jobb lesz."
Mi most a "sokkal rosszabb" állapotban leledzünk:-(((

A szánakozó és együttérző szavak ide alulra kéretnek !!!!

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl....10.

Nem tudom, hogy ez a tehetséges ausztrál fiú megnyeri-e az ottani "Csillag születik" versenyt , vagy sem. Mindenesetre megérdemelné :-)
Mégis ez késztetett arra, hogy írjak újra néhány szót az ausztrál lelkiségről.
Azt sem tudom, hogy mennyire jellemző , hogy egy 16 éves, birkákkal foglalkozó farmergyerek zongorázzon, zenét szerezzen ilyen színvonalon.
Viszont azt tudom, hogy még életemben soha más népeknél nem tapasztaltam,- azt a jó értelemben vett- gyermekded örömet, egyszerű szórakozások alkalmával, mint abban az országban.
Nagyon érzékenyek és könnyen elérzékenyülnek a nagyon nehezen összebarkácsolt rövidke történelmüktől és "nemzeti" dalaiktól. De ugyanolyan önfeledten tudnak röhincsélni buta kis, poénoknak hitt idétlenségeken, mint ahogy lelkesednek jó célokért.
Jó látni, hogy az "Istenhátamögött" élő fiú, élete nagy megmérettetésén, nem restelli a nemzeti viseletet.
Igen, az a kabát és kalap tipikusan ausztrál viselet. A felső ,hivatása szerint, egy birkafaggyúval átitatott és ezáltal vízállóvá tett esőkabát. A kalap pedig rendes körülmények között a körbenlógó dugókkal, a legyek ellen szolgál.
Nem túl csinos, ámde annál célszerűbb a "bush"-ban. ( Au. bozótos )
Senki nem szólt rá, hogy mit "ausztrálkodik" itt, mindenkinek természetes a hazai viselet, és nem kizárólag a célszerűség mián. ( A kabát most és itt bőrből van, csak hasonlít az eredetire, de az egész fizimiskája olyan ausztrálos a fiúnak )
Jelen esetben természetesen a ruhadarabok szalonképes és illatmentes változatát láthatjuk :-)
Még tudni kell, hogy a dalt , ott, abban a pillanatban komponálta.
Nem ártana, ha egy jó zenetanár nyakon csípné ezt a "csodabogarat" (ahogy az egyik zsűritag nevezte) , az őstehetség elkezdene tanulni, és jó muzsikus válna belőle.
A kérdésre, hogy mire költené a nyereményt, ha az övé lenne, elmondta, hogy venne egy úszóházat (Houseboat) és egy jó zongorát.

Tavasz

Lassan nyárba hajlik a tavasz, de talán még nem késtem el.
Oly sokan és olyan gyönyörűségesen megírtátok, képekkel is bizonyítottátok a tavasz szépségét, hogy talán most nyár elején "elbír" valami mást.
Kosztolányi Dezső "Zsivajgó természet" című icipici kötete akadt a kezembe.
1946 szeptemberében ajándékozta valaki, talán a szerelmének, talán csak a háború elmúltának örömére.Talán aki kapta, kicsit csalódott is, mert nem azt olvashatta amit várt.
Én ellenpontként, és aláfestő zenének Vivaldi pompás tavaszát választottam.
A könyvecske első része a "Virágok beszéde" alcímet kapta, és azt sejteti, hogy a virágok maguk "mutatkoznak be", a költő dolga csak a papírra vetése volt.
Az alábbi idézetek nem versek, csak rövidke kis szösszenetek, melyek helyenként humorosak, olykor gúnyorosak is.
Idéznék belőlük, s majd az olvasó dolga lesz megállapítani a helyességüket, vagy azt, ha nem tetszik.

Hóvirág:
-Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek,lazán, vázlatosan. Csak éppen összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami.

Ibolya:
-Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni?

Árvácska:
-Még mindig abban a poros, sötétkék ruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot.....engem elfelejtettek, kidobtak.De a jégkéreg alól is kiütöm a fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jég hátán is.

Nárcisz :
-"Kertem nárciszokkal végigültetéd...." Mindig ezt a verset mondogatom magamban. Mindig Csokonai Vitéz Mihályra gondolok.

Erika:
-No azért nem vetek meg egy kis erotikát sem.

Gyöngyvirág:
-Első áldozásom után fehér ruhában ballagok haza májusi délelőttön, kezemben elefántcsont-kötéses imakönyvemmel.

Papsajt :
-Nekem sajnos mindig papsajt. Szeretnék már egy kis változatosságot.

Orgona:
-Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.

Kamilla:
-Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz.Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla.Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerész-kisasszony vagyok.

Hajnalka:
-Amikor hajnali zenét adtál, vidéken, a kedvesedhez én mutattam neked az utat.
Emlékszel még rám?

Fukszia :
-Veled nem tudok beszélni.Talán hozz kínai tolmácsot.

Tárnics:
-Lila selyemzsebkendőmet lengeti a szél.Milyen bohémes. Itt a virágok gavallérja. Itt a gavallérok virágja.

Csalán :
-De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszúra nyúlik. Ne vegye rossznéven csípős megjegyzéseimet. Távol a világtól a szatíra műfaját kedvelem. Ezért senki sem szeret engem . Csak a szamár.

Tudathasadásaim

Kérem, én nem készültem !

Az egész akkor kezdődött, amikor megláttam a tükörképemet a kirakat üvegben.
Szöghajú, nyolcéves- forma lányka ugrándozott, majompofákat vágva.
Nem való ez hozzád -gondoltam- majd pillantásom tovább rebbent.
Visszazökkentem a jelenbe.
Az az idősödő asszonyság, az volnék én . Mikor még nem is voltam igazán gyerek?
Akkor nem értem rá, hogy játszadozó gyermek legyek, mert felnőtt szerettem volna lenni.
Felnőtt!!!
Nem szerettem a gyermeki kiszolgáltatottságot.
Gondolatban férjhez mentem, képzeletbeli otthonomat rendezgettem, kisbabáimat dajkálgattam.
Azután minden a valóságban is megtörtént,de az idő elszaladt mellettem, szinte csak megérintett és tovább suhant.
Most pedig nem tudok azonosulni az ősz hajszálaimmal, sokasodó ráncaimmal,a derékfájással, gyermekeim felnőtté válásával.
Mert nem készültem.
Erre nem készültem !