Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....3.

Nem kutattam az ausztrál temetkezési szokásokat, de az emberi élet szomorú végessége miatt jártam kinn is temetőben.
Nem is beszélhetünk egységes szokásról ott, ahol több mint 160 nemzet él, és többnyire ki-ki megtartotta saját rituáléját.
Mint az élet legtöbb területén, valószínű, hogy a temetkezéseknél is érezhető az amerikai hatás.
Ugyanez nem tapasztalható a magyaroknál. Mi, ott, a földteke túloldalán ugyanúgy gyászolunk és temetkezünk mint itthon, mindenki a vallása előírásai szerint .
Ha az utcán járva, hosszú, kivilágított kocsisorral találkozunk, akkor tudjuk, hogy temetésre hajtanak. Ilyenkor illik elsőbbséget adni. A görögök tragikus fekete színben, az ausztrálok egyszerű hétköznapi öltözékben mennek, kevés virággal, hiszen manapság többnyire a hamvasztást választják a rokonok is.
Voltam hagyományos- akár itthon is lehetne- márvány síremlékes, vagy urnafalas temetőben, mely semmiben sem különbözik a Farkasréti temetőtől.

Ami igazán szép és egyedi, az a rózsás temető, amely sok holdnyi rózsakertnek tűnne, ha nem tudnánk hol járunk. Ott egy kicsiny, földre fektetett lapocskán olvashatók az elhunyt adatai, mely fölött gyönyörű rózsabokor virágzik.Ilyen lehet az illatozó, menyországi nyugalom kertje. Együtt az elmúlás és a megújulás vigasza.